Őrködik-e a köztársasági elnök az államszervezet demokratikus működése felett? Vagy valóban minden esetben aláírási kötelezessége lenne?

Az alkotmányjogi hét keretében már bemutattuk nektek, hogyan kell jól megírni egy alkotmányjogi panaszt, illetve vizsgáltuk, alapjog-e az internet. Ma egy, a mindenkori köztársasági elnöknek is tanulságos írást mutatunk be nektek: Áder János köztársasági elnök 2013. a március 13-i közleményére hivatkozva kielemezzük, kötelezettségről vagy lehetőségről van szó az Alaptörvény módosításainak aláírása kapcsán.

Áder János köztársasági elnök 2013. a március 13-i közleményében  kijelentette, hogy függetlenül attól, hogy mi a véleménye a módosításról, egyértelmű alkotmányos kötelezettsége az alkotmánymódosítást aláírása és kihirdetése.

Döntését az Alaptörvény S) cikk (3) bekezdésére alapozva hozta meg, amely álláspontja szerint egyszerű és világos szavakkal rögzíti a követendő magatartást: „A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését.” Csak ez feleltethető meg a jogállamiság követelményének.

A döntés valóságos nehézségét az elfogadást követő szakmai megosztottság is jelzi a köztársasági elnök aláírási kötelezettségét illetően. Többen kiemelik, hogy mivel az Alaptörvény negyedik módosítása a jogállamiság súlyos sérelmével jár, a köztársasági elnöknek emiatt meg kell tagadnia a módosítás aláírását, ezzel tud egyedül eleget tenni az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdésében rögzített alapfunkciójának, miszerint a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

A probléma roppant összetett. Ha szigorúan, szó szerint vizsgáljuk az Alaptörvény szövegét, az az aláírás kötelező voltát kapcsolja az Alaptörvény módosításaihoz. Eltérést nem engedően az „aláírja” kifejezést használja a szöveg. Ha az aláírás eshetőleges jellegű lenne, akkor megengedő szóhasználatban az „aláírhatja” terminust tartalmazná, vagy az aláírási kötelezettséghez kivétel szabályokat állapítana meg: „aláírja, kivéve…”. Az Alaptörvény szövege pedig nem tartalmaz olyan esetköröket, amikor lehetőség lenne az aláírás megtagadására és valamilyen cselekmény végzésére (pl.: Alkotmánybíróságnak megküldés). A szövegközpontú értelmezés esetén a köztársasági elnök egyetlen lehetősége az Alaptörvény módosításának aláírása.

Gondoljunk csak bele...

Ez az értelezés komoly veszélyeket rejt magában. Mivel a köztársasági elnök intézményének az egyik legalapvetőbb funkciója a nemzet egységének kifejezésén túl éppen az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés.

Képzeljünk el egy olyan fiktív szituációt, amikor az alkotmányozási többséggel rendelkező politikai erő úgy dönt, az Alaptörvény módosításával megszünteti az államszervezet demokratikus működését, és például nyílt önkényuralmi rendszert vezet be.

A szövegközpontú értelmezés alapján a köztársasági elnök ebben az esetben sem vizsgálhatná a módosítás tartalmát, alá kellene írnia és rendelkeznie annak közzétételéről. A demokratikus működés feletti őrködés kötelezettségének semmilyen formában nem tud tehát eleget tenni. Egy ilyen értelmezés teljesen kiüresítené és feleslegessé tenné a köztársasági elnöki intézményt, vagy kizárólagosan szimbolikus szerepre kárhoztatná. Ezért a demokratikus működés feletti őrködésnek erősebbnek kell lennie az aláírási kötelezettségnél, hiszen abból az alapfeltevésből kell kiindulnunk, hogy az alkotmányozó akarata az alkotmányozáskor nem irányulhatott egyik alkotmányos intézmény kiüresítésére sem, márpedig ebben az esetben a köztársasági elnök éppen a legfontosabb funkcióját nem tudná ellátni.

Ez azonban rendkívül megszorítva értelmezhető csak, hiszen a köztársasági elnök ilyen irányú ténykedése sem járhat az alkotmányozó hatalom korlátozásával, ezért a demokratikus működés veszélyeztetettségét az elnöknek minden esetben vélelmeznie kell.

Rengeteg változatos érvelés jelent meg, hogy a köztársasági elnöknek megtagadhatja-e az aláírást, és ha igen, akkor miért (hogy csak Sólyom Lászlót, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottságot és az Eötvös Károly Intézetet említsem). Utóbbi szervezetek egységesek abban, hogy

álláspontjuk szerint az aláírás összeegyeztethetetlen lenne a köztársasági elnök alkotmányos kötelezettségeivel, ezért vagy előzetes normakontrollt kell kérnie az Alkotmánybíróságtól, vagy ha erre nem lát lehetőséget, le kell mondania a tisztségéről.

Ezért egyrészt döntés szükséges az alkalmazható eljárásról, és ha a megtagadhatóság mellett döntünk, szükség van olyan tényezők felderítésére, amelyek sértik a demokratikus működést.

Bár nagyon sokféleképpen támadják a módosítást, én

1. a demokratikus működés veszélyeztetését,
2. a halalmi ágak elválasztása megsértésének veszélyét,
3. és a fékek és ellensúlyok egyensúlyának felborulását emelném ki (lásd erről korábbi írásom),

mint a módosítás legnagyobb veszélyét.

Végül választanunk kell a rendelkezésre álló eszköz, az előzetes normakontroll és a lemondás között. Úgy gondolom azonban, hogy létezik egy harmadik és a jogállamiság szempontjából járhatóbb út. A módosítás tartalmi vizsgálata után (mert csak így állapítható meg, hogy sérti-e a demokratikus működést, elhagyhatatlan folyamat), amennyiben a köztársasági elnökben felmerül annak gyanúja, hogy az veszélyezteti a demokratikus működést, az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározottak szerint (38. §) konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben indítványoznia kellett volna az Alkotmánybíróságnál az Alaptörvény értelmezését, hogy a testület feloldja az Alaptörvény két rendelkezésének ellentétét.

Így az aláírás megtagadhatóságának kérdése az Alkotmánybíróság döntésétől függene. Bár az Alkotmánybíróság döntése meghaladja az Alaptörvény által a köztársasági elnöknek aláírásra előirányozott 5 napos határidőt, a jogállamiság és a jogbiztonság érdekében vállalnia kell az elnöknek az ezzel járó kockázatot, majd természetesen a jogállamiság követelményeinek megfelelően, az Alkotmánybíróság döntése után, az értelmezés szerint járna el a kihirdetéssel kapcsolatban.

dr. Mátyás Ferenc

Képek: innen, innen, innen és innen.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a  facebookon.