A francia titkosszolgálatok működésére vonatkozó első írásomat követően, a cikksorozat második részében szeretném bemutatni azt a részben politikai, részben jogi választ, amelyet a francia kormány hozott a terrortámadásokra reflektálva. A témakört, a korábbi írásomhoz hasonlóan, egy tanulmány segítségével szeretném bemutatni, melyet Dr. Sabjanics István írt, A párizsi terrortámadással kapcsolatos jogi következtetések címmel.
Szerinte „az elkövetők közvetlen, károkozásra irányuló szándéka mellett egyértelműen kitűnik a közvetett politikai indíték is, amely a francia társadalom és a politika befolyásolását célozza. A destabilizáció tüneti jelenség, a vérengzést követően csupán rövid távon jelentkezik.”
„Ennél sokkal mélyrehatóbb eredményre törekszenek: a meglévő, lappangó társadalmi ellentéteket kívánják felerősítve a felszínre hozni, miközben a hatóságok és végső soron az állam iránti bizalom és lojalitás tűnik tova."
Dr. Sabjanics István szerint az általános bizalmatlanság, gyűlölködés, félelem és bosszú - egytől-egyig olyan emberi tulajdonságok, amelyek a váratlan sokk hatására ösztönszerűen dominálnak a racionalitás helyett a hirtelen döntéshozatal során. A jóslatot nem nehéz beazonosítani a tanulmányát követő időszakban, gondolva itt elsősorban a burkini viselését korlátozó, helyi rendeletekre, melyeket azután francia Államtanács eltörölt. Az ügyben az ENSZ is megszólalt: "A burkini betiltása ostoba reagálás a közelmúlt szélsőséges támadásaira – állapította meg az ENSZ Emberi Jogi Hivatala" - olvasható az AP hírügynökség weboldalán.
Nem ez a megfelelő válasz (Forrás: vilag.transindex.ro)
Ennek ellenére, a párizsi terrortámadásokat követő politikusi nyilatkozatok elemzése kapcsán, a tanulmány írója arra a következtetésre jutott, hogy szemben George W. Bush 2001.09.11-ét követő beszédével, François Hollande elnök, a francia parlament alsóházában megtartott beszédében nem a NATO, vagy stílszerűen OTAN szerződés 5. cikkét emelte ki, hanem az EU Szerződést, amivel a terrorizmussal szembeni fellépést nem katonai, hanem politikai szintre helyezte, aminek kül- és belpolitikai üzenete egyaránt volt.
Az elemző szerint a gyakran belpolitikai okokból erősített félelem rövid távon mindig az állami szerepkör erősödésével jár, vagyis a kormánynak hozhat politikai tőkét. „Jelentős és igen káros társadalmi hatásai lehetnek az ilyen témák mesterséges napirenden tartásának, ugyanakkor mindez csupán kommunikáció. A félelem kodifikálása, vagyis normatív erővel történő felruházása viszont már hosszú távon is meghatározza egy állam, egy társadalom életét."
Érdekes és megfontolandó gondolat, miszerint „a korábban speciálisnak szánt szabály - azzal, hogy a normál jog részévé válik - valójában maga lesz valamennyi későbbi szabály megalkotásakor a viszonyítási pont, vagyis a biztonság minimuma. A fent ismertetett spirális hatás elsősorban ebben a folyamatban mutatkozik meg leginkább." A jogalkotó pedig biztosan reagálni fog az eseményekre, ebben a kivételes helyzetben pedig az alkotmány módosításától sem riadnak vissza a képviselők.
„Ez történt Franciaországban is, ahol az alkotmány módosítását követően, 2016 februárjáig maradhat hatályban a különleges jogrend, az "état d’urgence." További jelentős jogkorlátozásról számolhatunk be a bevezetett különleges jogrend értelmében a bírói határozatot nélkülöző belügyminisztériumi döntéssel elrendelhető lakhelyelhagyási tilalom esetében" - olvasható a tanulmányban.
A cikkből kiderül, hogy a terrortámadás óta 2015. november 18-ig ezt 118 ember esetében rendelték el és egy törvénykezdeményezés értelmében az érintettek kapcsolattartását is jelentősen korlátoznák. „Hasonlóan erős jogkorlátozásnak mondható, hogy a belügyminisztérium egyes honlapokat és közösségi médiaprofilokat, amelyeken keresztül a terrorizmust hirdetik, vagy arra felbujtanak, külső engedélyezést nem igénylő eljárás keretében letilthatja."
Dr. Türke András Istvánnak "A francia szolgálatok átszervezéséről és jelenlegi helyzetéről" c. tanulmányából az is kiderül, hogy a francia titkosszolgálatoknak szerteágazó ismereteik vannak a megfigyelt személyek környezetében élőkről is. Mint ahogy az adatbázisokkal sem fukarkodnak, létezik például a STIC (a rendőrség szabálysértési ügyei), a JUDEX (ugyanez a csendőrségnél), a FNAEG (ujjlenyomat-adatbázis), a FAED (digitális ujjlenyomatok automatizált adatállománya), az FPR (keresett személyek adatbázisa) a SALVAC (sorozatgyilkosok adatbázisa), a FIJAIS (szexuális bűncselekmények), az ELOI (illegális bevándorlók), az FNSI (futballhuligánok) és a PNR (Passenger Name Record) is.
Át lett adva (Forrás: index.hu)
Egy kis hazai kitérő erejéig érdemes megemlékezni arról, hogy 2014-ben kisebb botrányt kavart a józsefvárosi polgármesterhez, Dr. Kocsis Mátéhoz köthető beruházás, melynek során arcfelismerő rendszerrel egészítették ki a térfigyelő kamerákat üzemeltető informatikai struktúrát, méghozzá a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közreműködésével. Akkor a kedélyeket azzal (is) csillapították, hogy a rendszert nincs is milyen adatbázissal összekötni.
Ettől a projekttől teljesen függetlenül, 2015-ben azután megjelent az arcképelemzési nyilvántartásról és az arcképelemző rendszerről szóló 2015. évi CLXXXVIII. törvény, majd bevezetésre került a biometrikus személyigazolvány is, mely az arcképet digitális formában is tárolja. A törvény szerint az arckép profil nyilvántartás pedig tartalmazza a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban tárolt arcképmásból képzett arckép profilokat.
Az apró kitekintés után, Franciaországra visszatérve, nem csak kötelező erejű jogi normák, hanem más ajánlások is megjelentek a kormányzat részéről, miszerint a tömegrendezvények megrendezésére vonatkozó tiltást ugyan megszüntetik, azonban kérik az ezer főnél nagyobb befogadóképességű színházakat, koncerttermeket, hogy szigorítsanak a biztonsági intézkedéseiken és vezessék be a belépők teljes átvizsgálását.
Ami pedig a rendkívüli állapotot illeti: Francois Hollande államfő a nizzai terrortámadást követően jelentette be, hogy a november 13-i párizsi merényleteket követően kihirdetett rendkívüli állapot meghosszabbításáról döntött a francia nemzetgyűlés alsóháza. Vagyis a különleges jogrend, úgy tűnik, hogy valóban főszabállyá kezd válni. De vajon mit gondolnak erről a megkérdezett szakértők? A sorozat harmadik részéből kiderül.
***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!
Utoljára kommentelt bejegyzések