Az alábbi írásunk végül pozitív végkifejlettel zárult: Az első fokon eljáró IV-XV. Kerületi Bíróság elnöke nemrég elküldte a válaszát a kérdéseinkre. Egy technikai hiba volt az oka, hogy a válasz ennyit késett. Az alábbiakban közöljük Dr. Kővári Tibor levelét, és örömmel nyugtázzuk, hogy jogos volt a reményünk, hogy egyedi hibából van szó és egyébként a bíróságok határidőben, érdemi választ adnak a közérdekű adatkérések során.

Rendszeres olvasóink talán emlékeznek még A jog ötven árnyalata című írásomra, amelyben a szexuális szadizmus és a szexuális mazochizmus büntetőjogi megítélésével foglalkoztam. Bár a cikk meglehetősen hosszú lett, mégsem gondoltam úgy, hogy a témát ezzel a kitekintéssel, megnyugtatóan le lehet zárni.

Mint az korábban többször is sajtónyilvánosságot kapott, bűncselekmény elkövetése gyanújával, évekkel ezelőtt büntetőeljárás indult Z. Gábor ellen, aki szado-mazo filmek forgatásával, illetve produceri teendőivel foglalkozott. A sajtóban részletek láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy a Z. Gábor ügyvédje milyen módon építette fel a védekezését, állítólag a sportjogi "analógiát" is felhasználva.

A bíróságok hallgatnak (Kép: A bárányok hallgatnak c. film)

Orvosi műhibák - orvosi műhibaperek 3.

A hepatitis C perekben megítélt legmagasabb nem vagyoni kártérítés összege 10 millió forint.

A vírussal való fertőződés után a páciens akár évtizedekig sem mutat tüneteket, a fertőződésről az orvosnak sincs tudomása. A bírói gyakorlat a vírussal való fertőződést károsodásnak tekinti, azonban az igényérvényesítés ettől az időponttól számított 5 éves elévülési idő után is lehetséges.

A francia titkosszolgálatok működésére vonatkozó első írásomat követően, a cikksorozat második részében szeretném bemutatni azt a részben politikai, részben jogi választ, amelyet a francia kormány hozott a terrortámadásokra reflektálva. A témakört, a korábbi írásomhoz hasonlóan, egy tanulmány segítségével szeretném bemutatni, melyet Dr. Sabjanics István írt, A párizsi terrortámadással kapcsolatos jogi következtetések címmel.

Szerinte "az elkövetők közvetlen, károkozásra irányuló szándéka mellett egyértelműen kitűnik a közvetett politikai indíték is, amely a francia társadalom és a politika befolyásolását célozza. A destabilizáció tüneti jelenség, a vérengzést követően csupán rövid távon jelentkezik."

"Ennél sokkal mélyrehatóbb eredményre törekszenek: a meglévő, lappangó társadalmi ellentéteket kívánják felerősítve a felszínre hozni, miközben a hatóságok és végső soron az állam iránti bizalom és lojalitás tűnik tova."

Sokféle megközelítés napvilágot látott már a franciaországi terrortámadások elemzése során, azonban egészen autentikus forrásokra kevesen támaszkodtak. Akit a témakör egy kicsit is foglalkoztat, az minden bizonnyal feltette már magának a kérdést, hogy vajon miért pont Franciaországban történnek ezek a tragikus terrortámadások.

Természetesen ennek a szörnyű jelenségnek egészen biztosan nem kizárólag egyetlen oka van, de mégis vannak olyan felismerhető problémapontok, amik beazonosíthatóak. Ezek között nem utolsó sorban helyezkedik az, a mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mi a fene van a francia titkosszolgálatokkal, hogy nem voltak képesek ezeket a merényleteket megakadályozni?

Őszintén szólva eddig nem követtem különösebben figyelemmel a francia politika vagy épp a francia nemzetbiztonsági szervek működését. Arra, hogy ezt milyen jól tettem, gyorsan rájöttem, amikor a napokban kezembe került Dr. Türke András István tanulmánya, amely "A francia szolgálatok átszervezéséről és jelenlegi helyzetéről" címet viseli. A francia titkosszolgálatok rendszerén ugyanis ember legyen a talpán, aki el tud igazodni, mire pedig egy kicsit is megértené bárki a működését, addigra egészen biztosan átalakítják.

A francia szervezetekre mindez nem volt mindig jellemző. A 80-as évekig viszonylagos állandóság jellemezte őket, amit csak a botrányok voltak képesek megzavarni. Sőt, talán az átalakítások járultak hozzá a botrányok kirobbanásához. Például 1946-ban hozták létre például a hírszerzéssel és kémelhárítással foglalkozó SDECE-t (Service de Documentation Extérieure et de Contre-espionnage), a Kémelhárító és Küldokumentációs Szolgálatot, amely a miniszterelnök alá volt rendelve. Egészen 1981-ig többé-kevésbé botránymentesen működött, mígnem felmerült a lehetősége, hogy a szolgálatot fel akarják oszlatni.

A Rainbow Warrior emlékműve Aucklandben (Forrás: wikipedia.org)

Hiánypótló állásfoglalás jelent meg a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság weboldalán a hangfelvételek készítéséről, megismerhetőségéről és a másolat kiadásához való jogról. A kérdéskör egészen biztosan sokakat érdekel. Már korábban is kiadásra került egy ajánlás, azonban úgy tűnik, hogy néhány fontos részletkérdés még tisztázásra szorult.

A most vizsgált jogterület tehát a szolgáltatókkal folytatott telefonbeszélgetések rögzítésének problémaköre. Egy, 2015. május 9-én összeállított tájékoztató szerint a telefonos ügyfélszolgálatot működtető szervezetek a hívások rögzítése szempontjából adatkezelőknek tekintendőek, így felelősek az érintettek információs önrendelkezési jogának biztosításáért, valamint az adatbiztonsági követelmények teljesítéséért.

Az adatkezelés korlátjaként került meghatározásra, hogy a hangfelvételt kezelni csak a cél megvalósulásához szükséges ideig és mértékben lehet kezelni. A szolgáltató ezért kizárólag a jogszabály által előírt, illetve az előfizetői szerződésből eredő igények teljesítéséhez szükséges ideig kezelheti a hangfelvételt. Ezt követően a rögzített adatállományt - beleértve minden biztonsági másolatot - törölni kell.

(Forrás: spybusters.blogspot.com)