Hiánypótló állásfoglalás jelent meg a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság weboldalán a hangfelvételek készítéséről, megismerhetőségéről és a másolat kiadásához való jogról. A kérdéskör egészen biztosan sokakat érdekel. Már korábban is kiadásra került egy ajánlás, azonban úgy tűnik, hogy néhány fontos részletkérdés még tisztázásra szorult.

A most vizsgált jogterület tehát a szolgáltatókkal folytatott telefonbeszélgetések rögzítésének problémaköre. Egy, 2015. május 9-én összeállított tájékoztató szerint a telefonos ügyfélszolgálatot működtető szervezetek a hívások rögzítése szempontjából adatkezelőknek tekintendőek, így felelősek az érintettek információs önrendelkezési jogának biztosításáért, valamint az adatbiztonsági követelmények teljesítéséért.

Az adatkezelés korlátjaként került meghatározásra, hogy a hangfelvételt kezelni csak a cél megvalósulásához szükséges ideig és mértékben lehet kezelni. A szolgáltató ezért kizárólag a jogszabály által előírt, illetve az előfizetői szerződésből eredő igények teljesítéséhez szükséges ideig kezelheti a hangfelvételt. Ezt követően a rögzített adatállományt – beleértve minden biztonsági másolatot – törölni kell.

(Forrás: spybusters.blogspot.com)

Amennyiben az adatkezelő szervezet, cég, intézmény úgy dönt, hogy a telefonbeszélgetéseket rögzíteni kívánja, ahhoz előre meghatározott cél, valamint az érintettek – vagyis a telefonálók – részére előzetes és mindenre kiterjedő tájékoztatás szükséges. A hozzájárulás egyik fogalmi elemének tekinthető az, hogy megfelelő tájékoztatáson alapuljon. A hangfelvételt készítőnek tehát az adatkezeléssel kapcsolatos minden tényről – így például az adatkezelés céljáról is – tájékoztatnia kell az érintettet.

Természetesen ezen a ponton mindenki felidézi emlékeiből a legutóbbi ilyen beszélgetését megelőző tájékoztatást, ami bizonyosan nem tartalmazta, hogy, ha fél lábon áll és becsukja a jobb szemét, nincs napkitörés, de tegnap mégis túl melegen öltözött, akkor milyen adatvédelmi ajánlást tett 1952-ben a zimbabwei kormány (a példa becsapós). Vagyis mindenkiben felmerül annak a kérdése, hogy mitől lehet egy tájékoztatás megfelelően teljes, hiszen egyik félnek sem érdeke, hogy hosszas jogi monológokat hallgasson/mondjon el a telekommunikáció során.

Szerencsére – elvileg – ezen sem kell túl sokat gondolkodni, mivel a NAIH, egy másik ajánlásában, ezt a kérdést is rendezni próbálta. Ennek nyomán – számos megközelítés közül – vélhetően az vezet a legjobb eredményre, miszerint, ha a tájékoztatás hiányosságai jelentősen befolyásolták a személyeket akaratuk kinyilvánításában, és emiatt az adatkezelés hatásait jelentősen korlátozottan ismerhették fel, akkor az adatkezelő nem rendelkezik megfelelő jogalappal az adatkezeléshez és az adatkezelése jogellenes lesz.

A napokban azonban egy új ajánlás is napvilágot látott, melynek nyomán a már említett tájékoztatókban foglalt koncepció részletszabályait is megismerhetjük. Az új ajánlás foglalkozik például a vállalkozások által az ügyfeleikkel folytatott beszélgetések kiadásának részletes szabályaival, azokat tovább finomítja, ezzel összefüggésben pedig jogalkotási javaslattal él a törvényhozók felé.

Elérkezve az aktuális témához, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, minden korábbinál pontosabban leírta azt is, hogy miként vélekedik a telefonbeszélgetések érintettek/fogyasztók általi rögzítéséről. Ez a téma már előkerült korábban is, azonban most új elemekkel is bővült az ajánlása.

Az első és legfontosabb alapvetés, hogy az érintett, illetve a fogyasztó által történő hangfelvétel rögzítésére jogszabályi kötelezettség ugyan nem áll fenn, ugyanakkor jogosnak tekinthető elvárás, hogy amennyiben a szolgáltatók, illetve a vállalkozások rögzíthetik a telefonbeszélgetést, ugyanezt megtehesse a másik fél is.

Ennek azonban egy olyan feltételt szab a koncepció, amelynek a gyakorlatban történő megvalósulása számomra kérdéses. Az érintett tevékenysége ugyanis nem terjeszkedhet túl azon a célon, amely cél elérése érdekében az adatkezelő is rögzíti a beszélgetést. Ennek megfelelően az érintett is kizárólag az adatkezelővel folytatott jogviták rendezése során használhatja fel a rögzített beszélgetést, azonban például a beszélgetést nem hozhatja nyilvánosságra.

"Abban az esetben, ha az érintett jogszerűtlenül túllépi a törvény szerinti saját céljait szolgáló adatkezelést, úgy a törvény szerint adatkezelőnek minősül. Kiemelendő továbbá, hogy az érintett általi hangrögzítés esetében is jogos elvárás, hogy a telefonhívás megkezdésekor tájékoztassák a másik felet a hangfelvétel rögzítéséről" - áll az ajánlásban. Vagyis a célhoz kötöttség és a tájékoztatási kötelezettség is köti majd a fogyasztót, mennyiben úgy dönt, hogy ő is hangfelvételt készít.

(Forrás: innov8tiv.com)

Ez a vélemény pedig két nagyon fontos következménnyel jár. Ugyanis rögzíti az ajánlás azt is, hogy a szolgáltatást nyújtó cég munkatársa, a telefonos ügyfélszolgálat során, a cég képviseletében, annak üzleti tevékenységével kapcsolatban jár el. „Annak ellenére, hogy a cég alkalmazottja szükségszerűen a saját hangját használja, mégsem saját magánszférája körében vagy saját személyes adataira vonatkozóan nyilatkozik.”

„Ezért a magánszféra védelmének aspektusa és személyes adatok védelméhez való jog ilyen esetben nem merülhet fel.” Vagyis az ügyintéző hangja elveszíti a magánszférába tartozó jellegét. Mindez pedig mindenképp komoly pszichoszociális terhet fog jelenteni az ilyen munkát végzőkre.

Másik nagyon fontos következmény, hogy az érintett hangrögzítéséhez való hozzájárulás nem tagadható meg üzleti titokra hivatkozással. Az üzleti titok sérelme ugyanis, egyéb feltételek fennállása mellett, már bekövetkezik az üzleti titok illetéktelen személy tudomására jutásával is, függetlenül attól, hogy a beszélgetést az érintett rögzíti vagy sem. Másrészről üzleti titok csak olyan adat lehet, amelynek illetéktelen megismerése ténylegesen sérti a jogosult pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit, és amely adat titokban tartása végett a jogosult szükséges intézkedéseket tett.

"Ennek megfelelően tehát önmagában nem elég az üzleti titok létrejöttéhez, ha az adatkezelő úgy nyilatkozik, hogy valamely beszélgetés tartalma titkos, mert egy ilyen rendelkezéssel a jogosult még nem tett meg minden szükséges intézkedést az adat titokban tartása érdekében. Az üzleti titok jogosultjának a felelőssége az is, hogy alkalmazottja üzleti titkot ne közöljön a telefonbeszélgetés során" - olvasható az ajánlásban.

Igen sokféle megközelítés után tehát úgy tűnik, hogy egységesebb jogértelmezés és jogalkalmazás várható ezen, a véleményem szerint talán kissé túlmisztifikált területen. Az ajánlás kapcsán azonban érzek némi kényszert a koncepcióban, mert bár koherens a korábbi állásfoglalásokkal és ajánlásokkal (és legkevésbé sem utolsó sorban a jogszabályokkal), mégis egy kicsit olyan eredményre vezet, mely félő, hogy a gyakorlatban nem fog tudni hatékonyan érvényesülni. Az érintettek zöme, vagy ha úgy tetszik, fogyasztók többsége ugyanis – a véleményem szerint – nem fog tudni felelős adatkezelőként fellépni.

A kényszer és – nem utolsó sorban – a társadalmi elvárás, valamint ezzel együtt a kialakult gyakorlat persze ugyanúgy megállíthatatlan. A mérleg nyelve, az ajánlás nyomán, most úgy tűnik, hogy még inkább a fogyasztók felé fog billenni, hiszen az adatkezelők számára rendkívül rossz marketing-stratégiát jelentene, ha pereket indítanának a fogyasztóikkal szemben, az esetleg nem tökéletesen a törvény betűje szerinti adatkezelésük miatt. A kérdés tehát az, hogy egy újabb szabadság kivívásával lehet-e egyből örülni a szép új világnak?

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!