A napokban hihetetlen sebességgel terjedt el a legújabb őrület, melynek nyomán a pokémon sikerszériáról újabb, ezúttal dollármilliárdos értékű bőrt készül lehúzni a forgalmazó Niantic. A kiterjesztett valóság, vagy, ha úgy szimpatikusabb, akkor a virtuális valóság kiterjesztése (ezen egyébként szerintem érdemes elgondolkodni) egy teljesen új felhasználói élményt nyújt a mobilkészülékek tulajdonosainak, vagyis mindenkinek. Mármint akik hajlandóak a mobilalkalmazást telepíteni.

A hatalmas népszerűség mellé ugyanis gyorsan megjelentek a jelenség árnyoldalát bemutató hírek. A jelenség jogi oldalát nézve – a játék kritikusai szerint – vélhetően megszaporodnak majd a balesetek, ami kihathat a biztosítási szabályokra is, például úgy, hogy háborús konfliktus mellett, a Pokémon Go használattal összefüggő balesetekért sem fizetnek majd a biztosítók. Vagy csak egy emelt szintű biztosítással.

Ars Boni jogbiztonság szakmai blog jogallamisag jogalkotás jogalkalmazas dr. Dr. DR. kisdoktor nagydoktor sorkatonai szolgálat katona szolgálat Kövér László terrorizmus migráció kormány Alaptörvény honvédelmi kötelezettség Alkotmánybíróság Ars Boni jogbiztonság szakmai blog jogallamisag jogalkotás jogalkalmazas dr. Dr. DR. kisdoktor nagydoktor sorkatonai szolgálat katona szolgálat Kövér László terrorizmus migráció kormány Alaptörvény honvédelmi kötelezettség Alkotmánybíróság
(Forrás: polygon.com)

 

Mindez egyelőre csak vicc, az azonban nem, hogy a Pokémon Go telepítése nyomán gyorsan napvilágot látott az a tény, hogy az iPhone verzió teljes hozzáférést kér és kap a telefontulajdonos Google fiókjához. Márpedig a „pokémonozáshoz" nem nagyon van szükség az egyébként levélküldést is magában foglaló jogosultságokhoz. Ez meglehetősen régi trükk az adathalász applikációk között, csak ezúttal épp egy gigaprojekt kapcsán került az érdeklődés középpontjába.

Amikor mindez napvilágot látott (szerencsére meglehetősen gyorsan)

a játékfejlesztő cég annyit mondott, hogy bocsika a hibáért, véletlen volt.

Magyarul mindenki megnyugodhat, hiszen a „pokémonozáshoz” tényleg nem kell a felhasználó nevében üzeneteket olvasni/írni a Google fiókban. Azokhoz pedig ténylegesen sem fértek hozzá, a Google a megmondhatója. Mindez egyébként nem rázta meg a felhasználókat, ami nem csoda, hiszen ők Pikachu rázásával vannak épp elfoglalva.

A népszerűséget, és a szolgáltatás régió-korlátozását később már valódi adathalászok is megpróbálták kihasználni, ugyanis számos országban (így Magyarországon is) várni kell a hivatalos megjelenésre. Addig is, Android készüléknél a telepítőkészlet manuális elindításával, iPhone esetében külföldi fiókkal lehet életet csalni a piros labdácskákba.

Előbbi kapcsán viszont már megjelentek kártékony kódot tartalmazó variációk is, amiket leginkább úgy lehet felismerni, hogy telepítéskor szokatlanul sok mindenhez kérnek hozzáférést. A felismerést ilyen téren nem segíti, hogy az iPhone esetében maga a gyártó járt el pont ugyanígy, különösebb visszhang nélkül.

A konteógyártók persze egyből lecsaptak a helyzet sajátos magyarázatával, miszerint jobb esetben csak a gyártó akarta a felhasználói adatokat titokban megszerezni, rosszabb esetben pedig eleve a titkosszolgálatok állnak a háttérben, akik gond nélkül monitorozgathatják ezentúl a felhasználók GPS koordinátáit. Mondjuk nem valószínű, hogy komolyabb veszélyt jelenthetnek a virtuális pokémonokra vadászó emberkék (a valódiakra annál inkább), de sose lehet tudni.

A South Park Chinpokomon feldolgozása vélhetően sokaknak eszébe jutott
(Forrá: Youtube)

Az ugyanis biztos, hogy eddig egyetlen alkalmazás sem tudta rávenni tömegesen a felhasználókat, hogy folyamatosan bekapcsolva hagyják az akkumulátort gyorsan lemerítő, GPS alapú alkalmazásokat. Ez egy autóút erejéig előfordul (hiszen a navigációs alkalmazásokhoz szükséges és az autó elektromos hálózatára csatlakoztatható), de a gyaloglás szintjén már semmiképp nem jellemző.

Ezek az adatok pedig új dimenziót nyitnak meg az emberi viselkedés tanulmányozására, aminek közlekedési, szociológiai és kereskedelmi vonzatai egyaránt lehetnek. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha egy-egy bevásárlóközpont környékén – furcsa módon – elszaporodnának a virtuális élőlények, vagy egy cég kirakatában, a telefonon keresztül virtuális keltető tojásokat (lehet, hogy rosszul írom, mert szerintem a tojást kell keltetni, meg ki tudja még mit) lehetne majd összegyűjteni. Kérdés persze, hogy a társadalom képes-e a virtuális valóság megfelelő helyen való kezelésére vagy arra majd utólag döbben rá. Ezt pedig csak rajtunk múlik.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!