Jogálom vagy jogállam?

Nekem a jogálom szó jutott az eszembe, amikor a napokban átfutottam az alapvető jogok biztosának legutóbbi jelentéseit. A feltárt visszásságok láttán nem kell ahhoz jogásznak sem lenni, hogy felmerüljön a kérdés: vajon Magyarországon jogállamról, vagy jogálomról beszélhetünk?

Itt van például a Hungaroring autó-, motorsport versenypálya működéséből eredő, zajjal kapcsolatosan lefolytatott vizsgálat eredménye, amelynek nyomán megállapításra került, hogy a versenypálya túlzott zajterhelése ellenére, évek óta elmaradt a zajvédelmi bírság kiszabása. A jogszabályok alapján ugyanis egyértelmű, hogy a zajvédelmi hatóságnak intézkedési kötelezettsége állt volna fenn az érvényben lévő zajkibocsátási határértékeket megállapító hatósági határozat, és az üzemeltető által szolgáltatott adatok alapján.

Ezzel szemben – noha a zajkibocsátási határértéket meghaladó zajszennyezés már 2006-tól hivatalosan is ismertté vált – hatósági zajmérés elvégzésére egyetlen alkalommal sem került sor, „pedig annak rendeltetése nem csak az lett volna, hogy az egyébként köztudomású határértéket meghaladó zajterhelést igazolja, hanem egyúttal a kiszabandó zajvédelmi bírság a lapját képezte volna."

Zajban a jogálom zavartalan (Kép: MTI)

Különösen aggályosnak tartotta Székely László, az alapvető jogok biztosa, hogy a zajvédelmi bírság kiszabásának mellőzése – a rendelkezésére álló iratok, dokumentumok alapján – úgy történt, hogy az üzemeltető eddig nem is valósított meg a pálya működéséből eredő zajterhelést érdemben csökkentő intézkedést, beruházást.

Megállapította ezért, hogy a zajvédelmi hatóság – jelenleg az illetékes Kormányhivatal – a hatósági zajmérések elvégzésének, és a zajvédelmi bírság kiszabásának elmulasztásával a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményével, az egészséges környezethez való joggal, valamint a testi és lelki egészséghez való joggal kapcsolatos visszásságot okozott éveken át és okoz a mai napig.

Azután ott van a másik eset, amikor a rendőrök elővezették a cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alatt álló személyt, mivel igazságügyi orvosszakértőhöz akarták vinni, zaklatás vétségének megalapozott gyanújával összefüggő eljárásuk miatt. A gondnok, az ügy előadójával telefonon folytatott egyeztetés során előre jelezte,  hogy  nem tudja majd gondnokoltját elkísérni a  szakértőhöz,  mivel  „rendkívül  nehezen  kezelhető,  semmiféle együttműködést nem tanúsít, vele a kapcsolatot kerüli, őt a házába nem engedi be."

Kérte ezért az ügy előadóját, hogy a vizsgálatra történő megjelenést kényszerintézkedéssel, a Rendőrség hajtsa végre. Az elővezetést végrehajtó rendőr, a meghallgatása során elmondta, hogy az elővezetést megelőző napon felhívta a gondnokot, aki már akkor jelezte, hogy hivatali elfoglaltsága miatt nem tud majd részt venni az elővezetésen. A rendőrség az ügyben csak a hivatásos gondnokkal vette fel a kapcsolatot, nem kérte a gyámhivatalt ideiglenes gondnok kirendelésére.

A panaszos elővezetésének elrendelését tehát nem egy halaszthatatlan, azonnali rendőri beavatkozást igénylő helyzet tette szükségessé. A Rendőrségnek az intézkedés megtervezésekor a fentiekre tekintettel számolnia kellett azzal, hogy az elővezetés során nem lesz jelen az elővezetendő cselekvőképtelen személy törvényes képviselője. A rendőrségnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy a cselekvőképtelen panaszos – a gondnoka nélkül – érvényes jognyilatkozatot nem tehet - áll a jelentésben.

A kép illusztráció (Kép: nol.hu)

Ennek ellenére, számomra megdöbbentő módon, a rendőrség nyilatkoztatni akarta a cselekvőképtelen panaszost az elővezetésről szóló határozat átvételéről, a határozat elleni panaszról való lemondásról, illetve a rendőri intézkedéssel szembeni panaszról való lemondásról.

Mivel a panaszos nem nyilatkozott, a rendőrség hatósági tanút alkalmazott. „A Rendőrség ezzel figyelmen kívül hagyta, hogy a cselekvőképtelen panaszos érvényes jognyilatkozatot nem tehet, csupán gondnoka nyilatkozhat helyette. Erre tekintettel pedig megsértette a panaszos tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz fűződő jogát.”

Az ügyben tehát nem az okozza a problémát, hogy egyébként testi kényszer alkalmazására is sor került, a nyilvánvalóan nem együttműködő személlyel szemben, hanem annak az alapvető jogszabályi kötelezettségnek a fel nem ismerése, hogy a nem halaszthatatlan, előre tervezett intézkedés kapcsán, egy gondnok is jelen legyen.

Az már szinte „mellékes”, hogy az alapvető jogok biztosa szerint „feltehető, hogy a rendőrség munkatársai húzták alá a panaszos nevében a nyilatkozat jogorvoslat igénybevételéről lemondó részét, ezzel megfosztva az intézkedés alá vont személyt panaszjogától, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz fűződő jogát.”

Persze, van harmadik ügy is. A panaszos beadványa szerint feleségével, bérlőként lakták az (eredetileg a panaszos feleségének édesanyja tulajdonát képezett, majd egy ingatlanhasznosító vállalkozás tulajdonába került) ingatlant. A bérleti díj megfizetésének elmulasztása miatt végrehajtási eljárás indult velük szemben, majd sor került a panaszos és családja kilakoltatására is.

A panaszos sérelmezte a végrehajtás módját, a végrehajtási intézkedéseket, különösen a kilakoltatás folyamatát, az intézkedő személyek eljárásrendjét, a vagyontárgyainak megjelölését tartalmazó részletes vagyonleltár hiányát, továbbá azt is, hogy a végrehajtás során az alapítványi segély keretében összegyűjtött vagyontárgyaikat is lefoglalták.

Az alapvető jogok biztosa által megkeresett Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Hivatalvezetője kiemelte, hogy "a panaszos és adóstársai a kilakoltatást követően nem voltak akadályozva abban, hogy az ingóságaikat elszállítsák az ingatlanból." Székely László szerint az igaz, hogy az adósok ugyan valamennyi ingóságot magukhoz vehették volna és elszállíthatták volna a helyszínről, azokhoz bármikor hozzáférhettek volna, azonban erre nyilvánvalóan korlátozott lehetőségük volt annak ismeretében, hogy a kilakoltatást követően valamennyien átmeneti szállásra, hajléktalanszállóra kerültek.

Vajon hova férne el egy árverezés miatt hajléktalanná vált család holmija?
(Illusztráció, Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság)

Az szakmailag egyébként nyilvánvalóan kifogástalan végrehajtási eljárás során kiállított végrehajtási jegyzőkönyv szerint az eljárás során felelős őrzés történt, ami Székely László szerint, annyiban hibás megközelítés, hogy a Polgári Törvénykönyv már nem nevesíti ezt a jogintézményt. Mint azt hangsúlyozta: a felelős őrzés szerepét elsősorban a megbízás nélküli ügyvitel vette át.

A végrehajtó eljárása kapcsán Székely László rámutatott arra is, hogy az ügy hátterét képező, hatályos jogszabályi környezet nem tartalmaz olyan szabályozást, amely a lakás kiürítésének végrehajtása során megnyugtatóan rendezné az ingatlanból eltávolított, de a kötelezett tulajdonában maradt ingóságok kezelését, további jogi sorsát. E jogszabályi hiányosság az álláspontja szerint – a konkrét esettől elvonatkoztatva, általánosan is – önkényes jogértelmezésnek enged teret.

Az első esetben tehát a jogszabályokat végrehajtani, a második esetben értelmezni, a harmadik ügyben pedig megalkotni kellett volna. Ahogy az egy jogállamban elvárható. Úgy tűnik azonban, hogy néha mindez csak jogálom marad.

Gyömbér Béla

 ***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!