Ma az alkotmányjogi panasszal foglalkozunk az alkotmányjogi hét keretében. Hoppá! Mi az az alkotmányjogi panasz? Az alkotmánybírósági alapjogvédelem talán legfontosabb eszköze a hétköznapi ember számára, a bírósági utólagos normakontroll és az alapvető jogok biztosának utólagos normakontroll-indítványa mellett, hiszen ez a legkézzelfoghatóbb az állampolgárok részéről.

Emiatt kívánom cikkemben ezt az intézményt megvizsgálni, és bemutatni, mit vizsgál az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban, s ezáltal – remélhetőleg – segíteni mindenki (jogász és nem jogász) munkáját, aki az Alkotmánybírósághoz szeretne fordulni.

Alkotmányjogi panasz: mit is takar ma?

Az Alkotmánybíróság létrehozásáról 1989 elején hozott határozatot az Országgyűlés. Még abban az évben megválasztotta első öt tagját, s a testület 1990. január 1-jén meg is kezdte működését. Ezzel egyidejűleg megjelent az alkotmányjogi panasz intézménye is Magyarországon. Azonban annak alkalmazási köre még igencsak szűk volt, csak abban az esetben volt lehetőség a benyújtására, ha az indítványozó ügyében alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak.

Az alkotmányjogi panaszról jelenleg Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény), az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) tartalmaz rendelkezéseket, valamint fontos még megemlíteni az eljárást szabályozó, az Alkotmánybíróság ügyrendjéről (a továbbiakban: Ügyrend) szóló 1001/2013. (II. 27.) Tü határozatot.

Ezek alapján három fontos alkotmányjogi panasztípust különböztetünk meg: az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti ún. régi típusú panasz az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet bírósági eljárásában alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés és a bírói döntés megsemmisítésére irányul, amennyiben a jogszabály alkalmazása folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be a bírósági eljárásban, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

A második fajta panasz a „közvetlen panasz”, amelyről az Abtv. a 26. § (2) bekezdésében rendelkezik: a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul, ha a jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül sérült az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított joga, és jogorvoslatra nincs lehetőség, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

Végül az utolsó típus a 27. § szerinti ún. valódi alkotmányjogi panasz, amely pedig szintén egyedi ügyben, a bírósági ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást egyébként befejező döntés megsemmisítésére irányul, ha a döntés az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

A lépcsőfokok

Az alkotmányjogi panasz egy többlépcsős befogadási rendszeren megy végig, mire eljut odáig, hogy az Alkotmánybíróság valamelyik bírája érdemi döntést hozzon az adott indítványról. Ennek eredménye pedig, hogy borzasztó könnyen „bukik el” egy indítvány, mielőtt az indítványozó érdemi kérdései vizsgálat tárgyává lennének.

Tulajdonképpen három eljárást különböztethetünk meg az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban: az első lépcső a főtitkári előkészítő eljárás. Minden benyújtott panasz először a főtitkárságra kerül, ahol az indítványelemző csapat valamely tagja megvizsgálja, hogy az indítvány határidőben érkezett-e és megfelel-e az Abtv-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

Az Alkotmánybíróság honlapján található statisztika alapján 2014-ben összesen 737 alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybíróságra. Ebből a főtitkári előkészítő eljárás során 111-et fejeztek be, az egyesbírói visszautasító végzéssel befejezett ügyek száma pedig 145. Látszik tehát, hogy már ebben a kezdeti szakaszban rengeteg panasz kerül visszautasításra.

A második lépcsőben az Alkotmánybíróság elnöke kiszignálja valamelyik bíróra az adott ügyet, aki a befogadási eljárásban megvizsgálja a panaszt. Ha a visszautasítás feltételei nem állapíthatók meg, a panaszt befogadják. Azonban rengeteg indítvány már innen sem jut tovább: 2014-ben 181 alkotmányjogi panaszt utasítottak vissza és az adott évben benyújtottak közül csupán 18 került befogadásra. Eme adatokból természetesen nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni, hiszen az utóbbi csekély szám annak is következménye, hogy az ügyek igen lassan haladnak előre, így maradt 252 olyan ügy, amely 2014-ben folyamatban volt, s befogadás előtt állt a statisztika készítésekor.

Végül a harmadik lépcsőfok az érdemi eljárás, melynek során tavaly 27 ügyet fejeztek be érdemi határozattal és 11 maradt folyamatban a befogadott ügyek közül (azonban a statisztika nem tartalmaz kb. 310 alkotmányjogi panaszt, amelyeket lényegében azonos szöveggel nyújtottak be a devizahitelekkel kapcsolatos ügyekben).

Az apró lépések

A cikk terjedelmi korlátai miatt nem térhetek ki minden apró szabályra, azonban igyekszem összeszedni azokat a főbb lépéseket, amelyeken könnyen bukik el egy-egy indítvány.

A bírói döntés ellen szóló (régi típusú és valódi) alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell az Alkotmánybíróságnak címezve az ügyben első fokon eljárt bírósághoz benyújtani. A bírósági eljárás nélküli, jogszabály ellen irányuló indítványokat annak hatálybalépésétől számított 180 napon belül, közvetlenül az Alkotmánybírósághoz kell benyújtani.

Az állampolgárok számára kiemelkedően fontos, hogy egyrészt az eljárás illetékmentes, másrészt 2013. augusztus 1-jétől nem kötelező a jogi képviselet az eljárás során. Utóbbi szabály elsőre furcsának tűnhet, azonban a jogalkotó minél több ember számára szeretné biztosítani az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét, pl. olyanok számára is, akik valamilyen okból nem szeretnék vagy nem engedhetik meg maguknak az e fajta jogi segítséget. Továbbá

az alkotmányjog olyan speciális területe a jog világának, amellyel behatóbban sokszor az ügyvédek sem foglalkoznak, így a jogi szakzsargonok megfogalmazásán kívül nem sokkal viszik közelebb ügyfeleiket egy érdemi panasz megfogalmazásához.

Az Alkotmánybíróság igyekszik minden segítséget biztosítani a jogkereső polgároknak, ezért honlapjáról már letölthető egy formanyomtatvány, amely elősegíti egy befogadásra érdemes alkotmányjogi panasz megírását. Azonban még e nyomtatvány kitöltése sem biztosítja, hogy befogadják az indítványt.

Ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság érdemben foglalkozzon a benyújtott indítvánnyal, annak több tartalmi és formai követelménynek kell megfelelnie. Természetesen alapvető követelmény

• az indítványozó nevének,
• lakóhelyének,
• jogi személy esetén székhelyének,
• valamint a jogi személyt képviselő tisztségének feltüntetése.
• Továbbá, ha az indítványozó nem közszereplő, az indítványnak azt is tartalmaznia kell, hogy az indítványozó hozzájárul-e adatai nyilvános kezeléséhez és indítványa nyilvánosságra hozatalához.

Utóbbiról sok esetben felejtenek el nyilatkozni az indítványozók, így azt hiánypótolni kell.

Szintén sokszor felejtik el megjelölni az Alkotmánybíróság hatáskörét, azaz, hogy az Abtv. 26. § (1) vagy (2) bekezdése, esetleg a 27. § alapján kívánják-e benyújtani az alkotmányjogi panaszt. Következőként meg kell jelölni, hogy mely jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az indítványozó, s pontosan az Alaptörvény mely cikk, mely bekezdése(i) alapján. Itt fel kell sorolni minden alaptörvényi rendelkezést, amelyre a később az indokolásban hivatkozik az indítványozó

Ezután következik az indokolás, amelynek elemein könnyen „csúszhat el” az alkotmányjogi panasz. A beadványminta hat pontba szedi össze a legfontosabb elemeket:

„1. A megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés(ek), bírói döntések megnevezése, a határidő-számításhoz szükséges adatok közlése (a jogerős ítélet kézhezvételének időpontja stb.).

2. Az Alaptörvényben biztosított jog megnevezése.
3. A közvetlen érintettség kifejtése (az eljárás megindításának indokai, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényege, bírói döntés esetén a pertörténet röviden, az ügyben hozott bírói döntések stb.).
4. Indokolás arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
5. Annak bemutatása, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
6. Nyilatkozat arról, hogy az ügyben van-e folyamatban felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt, illetve arról, hogy kezdeményeztek-e perújítást (jogorvoslat a törvényesség érdekében) az ügyben.”

A terjedelmi korlátok miatt nem térek ki minden elem minden részletére. Azonban a 2-4. pontokban foglaltakkal kapcsolatban több olyan kérdést is érdemes megvizsgálni, amely alapvetően befolyásolja a panasz érdemi elbírálhatóságát, mégis könnyű felettük elsiklani.

Kötelező megnevezni az Alaptörvényben biztosított jogot. Akkor jár el helyesen az indítványozó, ha amellett, hogy leírja a szerinte sérelmezett jogot (pl. tisztességes eljáráshoz való jog), megjelöli a pontos alaptörvényi rendelkezést is (cikk, bekezdés). Itt azonban óvatosnak kell lenni: nem lehet bármire hivatkozni, ami szerepel az Alaptörvényben.

Alapvetően a Szabadság és felelősség c. részben szerepelnek azok az alapvető jogok, amelyek megsértése miatt az Alkotmánybírósághoz fordulni lehet.

Értelemszerűen tehát nem tekinthető alapvető jognak a Nemzeti hitvallás valamely pontja (volt már rá példa, hogy az indítványozó annak részeire hivatkozott), s az Alapvetés c. rész cikkei sem az állampolgárok alkotmányjogi védelemben részesülő jogait sorolja fel. Azonban ez könnyen ellenőrizhető: akár bírói döntés, akár jogszabály miatt nyújtja be a panaszt a polgár, érdemes alaposan megvizsgálni az Alkotmánybíróságnak az adott témában hozott korábbi határozatait.

Egyrészt, ha az ügy res iudicata (ítélet dolog), azaz az Alkotmánybíróság már hozott korábban döntést alkotmányjogi panasz alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés, illetve a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról, és az indítványozó ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozik és a körülmények alapvetően nem változtak meg, a panasz visszautasításra kerül.

Másrészt nagyban segíti az adott ügyet, főképp az ügy megalapozottságának indokolását, ha az indítványozó az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozott. Azonban épp a honlapon található kereső segítségével az is hamar kiderül, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alapvetés c. rész rendelkezései nem tekinthetőek Alaptörvényben biztosított jognak. Például, ha rákeresünk az R) cikk (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy „[a]z Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek”, a talált döntések közül már a 20/2014. (VII. 3.) AB határozat kimondja az indokolásban, hogy „[n]em tekinthető továbbá Alaptörvényben biztosított jognak az E) cikk (3) bekezdése, az M) cikk, az N) cikk, a Q) cikk, illetve az R) cikk (2) bekezdése sem. E rendelkezések alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg.” Erre tekintettel az adott alkotmányjogi panaszt vissza is utasították.

Az Alkotmánybíróság ritkán találja megalapozottnak az Alapvetés cikkeinek sérelmére épített panaszokat, ám természetesen megfelelő érveléssel e cikkek is minősülhetnek alapjognak. Azonban az sem jelent biztos sikert, ha a Szabadság és felelősség c. rész cikkeire hivatkozik az indítványozó, hiszen azok között is található olyan, amely nem az állammal szemben kikényszeríthető alanyi alapjogként, hanem intézményvédelmi kötelezettségeként jelenik meg. Például a XVII. cikk (3) bekezdése szerint minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, azonban a 17/2014. (V. 30.) AB határozat is kimondta, hogy ez nem alapvető jog, hanem intézményvédelmi kötelezettség, így arra hivatkozni nem lehet.

A beadványminta 3. és 4. pontja talán az indokolás legkritikusabb elemeit határozzák meg:  le kell írni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, hogy az adott jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Itt nem elég leírni a történeti előzményeket, s hozzáfűzni, hogy ezzel sérül valamely jog. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezést az adott üggyel összefüggésben kell megjeleníteni, hogy hol jelent meg az alapvető jog, milyen módon sérült a konkrét szituációban, s ez miért ellentétes az Alaptörvénnyel.

Bár sok indítványozó kifejezetten hangsúlyozza, hogy tisztában vannak vele, hogy az Alkotmánybíróság nem egy kvázi jogorvoslati fórum, megfelelő indokolás hiányában mégis idejutnak. Pedig az Alkotmánybíróság már többször is kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz nem irányulhat a bírói döntés jogszerűségének felülvizsgálatára; az, hogy az indítványozó igazságtalannak érzi az adott döntést, még nem ad alapot az alkotmánybírósági eljárásra.

Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság vissza fogja utasítani az olyan indítványokat, amelyek pl. leírják az alapul szolgáló eljárást és sérelmeiket, majd a végére egyszerűen odateszik, hogy ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogukat. Amíg nem írják le e jog tartalmát, az eljárásban való szerepét és konkrét sérelmét, azaz kötik össze az adott ügyet és Alaptörvényben biztosított jog közötti összefüggést, nem számíthatnak érdemi védelemre.

Végül nem szabad megfeledkezni a mellékletek csatolásáról, mellyel kapcsolatban csak azt fontos kiemelni, hogy érdemes az alapul fekvő eljárásokkal kapcsolatos minden iratot csatolni, hiszen így kaphat az Alkotmánybíróság is olyan átfogó és megalapozott képet az ügyről, amely elősegíti döntését.

Meddig jutottunk?

A tökéletes alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróságnak nem lenne gondja, hiszen szerepelne benne minden fontos tény, jogszabály és indokolás, csak rá kellene bólintania. Azonban remélem, hogy sikerült bemutatnom, mennyi apró részleten múlik egy ügy kimenetele. Egyrészt akár egy teljes könyvet meg lehetne tölteni azzal, hogyan kell megfelelően összefoglalni az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásához szükséges feltételek összességét, másrészt az is egyértelmű, hogy minden ügy más és más, így képtelenség e cikkben átfogó képet alkotni a szükséges formai és tartalmi követelmények mindegyikéről.

Azonban, ha annak a bizonyos lépcsőnek a tetejére nem is feltétlen jut el az indítványozó, legalább sikerült vázolni, hogy milyen út vezethet az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálhatóságához, s rávilágítani olyan lényegi kérdésekre, amelyek precíz megválaszolása és kifejtése hozzásegíthet ahhoz, hogy minél több fokot érjen el.

Kotsis Johanna

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen és innen.

A teljes írást itt találod.