Az Alkotmánybíróság mai, 2016. április 20-ai döntése értelmében nem alaptörvény-ellenes az, hogy a választási eljárásról szóló törvény a magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgár számára nem biztosítja a levélben történő szavazás lehetőségét.

Az alkotmányjogi panasz alapján megvizsgált ügyben az indítványozó szerint a hatályos szabályozás sérti többek között a diszkrimináció tilalmát és a jogegyenlőség alkotmányos alapelvét is.

A választási eljárásról szóló törvény 266–268. §-ai szerint kizárólag a központi névjegyzékbe felvett, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárokat veszik fel a levélben szavazók névjegyzékébe. Felvételük független attól, hogy a szavazás napján Magyarországon, vagy annak határain kívül tartózkodnak. A magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok nem kerülhetnek be ebbe a névjegyzékbe. A kérelmező sérelmezte, hogy ennek révén ő mint magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgár az Alaptörvény által biztosított választójog szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő, szintén külföldön tartózkodó, magyarországi lakcímmel viszont nem rendelkező választópolgároktól eltérően, korlátozott módon adhatja le szavazatát. Márpedig, hangsúlyozta, az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése minden nagykorú magyar állampolgár számára alanyi jogon biztosítja az aktív és a passzív választójogot. Ez a választójog, és ennek alapján szavazáshoz való joga kiterjed arra, hogy az adott választáson induló jelöltek (illetve listák) közül szabadon válasszon, választói akaratnyilatkozatát tartalmazó szavazatát a választási eredmény megállapításánál beszámítsák, szavazata – a választási rendszer sajátosságainak megfelelően – hozzájáruljon a megválasztandó tisztségek megbízatásának keletkezéséhez.

Az indítványozó elsősorban a választási eljárási törvény 266. § (2) bekezdésének a „magyarországi lakcímmel nem rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a testülettől. Ezzel kapcsolatban azonban az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező igazából nem a támadott törvényi szövegrész tartalmi alaptörvény-ellenességét állította és indokolta, hanem a törvényalkotó alaptörvény-ellenes mulasztását kifogásolta, amiért nem alkotott olyan szabályt, amely a magyarországi lakóhellyel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak is lehetővé tenné a levél útján történő szavazást.

A testület érvelése szerint a hivatkozott szövegrész megsemmisítése ráadásul nem is járhatna a jogegyenlőség megteremtésével, mivel a központi névjegyzékbe kérelme alapján felvett magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok jogosultságának a törvényi alapját is megszüntetné.

A mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség vizsgálata

A testület kiemelte, hogy a választójog intézményvédelmi oldalán az állam a választójog gyakorlását lehetővé tevő, azt elősegítő szabályok megalkotására, és azok érvényesítésére köteles. Az állam intézményvédelmi kötelezettségéből következik, hogy nem gördíthet olyan akadályt a választójog gyakorlása elé, amely a választási részvételt alaptörvény-ellenesen korlátozná. Az állam a választójog külföldön történő gyakorlásának biztosítása érdekében lehetővé teheti a szavazat külképviseleten (vagy a külképviselet által biztosított egyéb szavazóhelyiségben) történő leadását. Postai úton történő szavazás biztosítása esetén a választópolgárnak nem kell felkeresnie a szavazóhelyiséget a szavazata leadásához, hanem szavazólapját levélben is eljuttathatja a választási szerveknek, így ez a szavazási forma különösen a szavazóhelyiségektől távol tartózkodó vagy mozgásukban gátolt választópolgárok választójogának gyakorlására biztosíthat megoldást. Intézményvédelmi kötelezettsége alapján az állam a szavazás módjának szabályozását érintően viszonylag tág mérlegelési szabadsággal rendelkezik – jegyezte meg az Alkotmánybíróság.

Kiemelte továbbá, hogy az Alaptörvény XXIII. cikke alapján minden nagykorú magyar állampolgár – ha nem vonatkozik rá az Alaptörvény konkrét kizáró szabálya –  jogosult a választójog gyakorlására, ezen belül a szavazásra. Ez olyan jog, ami önmagában a szavazás napján külföldön történő tartózkodás ténye miatt nem korlátozható. Ennek megfelelően az állam köteles a szavazás jogát – a külföldön tartózkodó választójogosultak számára is – biztosítani, de ennek a kötelezettségének többféleképpen is eleget tehet. Hangsúlyozta, hogy a törvényhozó mérlegelési szabadsággal rendelkezik egyebek mellett – a tekintetben, hogy a szavazást milyen helyszínen (szavazóhelyiségben vagy azon kívül is), időpontban (csak a választás kitűzött napján vagy azt megelőzően is) és formában (személyesen a szavazólapnak szavazóurnába történő helyezésével, levélben vagy elektronikusan) teszi lehetővé.

Az Alkotmánybíróság meglátása szerint a sérelmezett szabályozás nem érinti, ezért nem is korlátozza az aktív választójog részét képező szavazati jogot.

Az alapjog gyakorlását, a szavazás módját meghatározó technikai (eljárási) szabály nem zárja el a szavazástól (tehát az aktív választójog részét képező szavazati jog gyakorlásától) a szavazás napján külföldön tartózkodó, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárt: választása szerint szavazhat a külképviseleten, vagy hazatérhet és leadhatja a szavazatát az állandó lakóhelye szerinti szavazókörben.

Diszkriminatív-e?

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés a tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható –azonos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges.

A döntés indokolása szerint a levélben szavazás – mint a szavazás módjára vonatkozó eljárási (technikai) szabály – szempontjából a jelen esetben a külföldön tartózkodó, magyarországi lakcímmel rendelkező, valamint a szintén külföldön tartózkodó, a központi névjegyzékbe felvett, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok homogén csoportot alkotnak.

A különbségtétel azonban akkor minősül alkotmányellenesnek, ha az az azonos csoportba tartozók egy része számára hátrányt okoz, s annak nincs alkotmányosan igazolható indoka, azaz önkényes.

Az megállapítható, hogy jelen esetben a megkülönböztetés hátrányt okoz a magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok számára, figyelemmel arra, hogy anyagi áldozatvállalást kell hozniuk a választójog gyakorlása érdekében akkor, amikor – választásuk szerint – a külképviseletre vagy Magyarországra utaznak a szavazásra. A megkülönböztetésnek azonban van olyan objektív, az Alaptörvényben rögzített szemponton nyugvó tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, ami összefüggésbe hozható a kifogásolt szabályozás által érintett személyi kör releváns tulajdonságaival, és alkotmányosan indokolja azt.

A döntés zárásában megállapítják, hogy a különbségtétel nem az alapjog lényegi tartalmára vonatkozik; a szavazás napján külföldön tartózkodó, állandó lakcímmel rendelkező választópolgárok gyakorolhatják az aktív választójog részét képező szavazati jogukat, vagyis szavazati joguk teljes, így azt nem érinti és nem is korlátozza a kifogásolt eljárási szabályban megjelenő különbség.

Az Alkotmánybíróság döntéséhez dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Salamon László, dr. Sulyok Tamás, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók fűztek párhuzamos indokolást; dr. Czine Ágnes, dr. Lévay Miklós, dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók pedig különvéleményt. Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Sulyok Tamás volt.

Az üggyel kapcsolatban Stumpf István egy nagyon markáns véleményt fogalmazott meg. A testület szemére hányja, hogy:

„Vagy egy fikarcnyi kételye sem volt senkinek a tekintetben, hogy a Ve. a választójogot érintő indokolatlan különbséget tesz a szavazás napján külföldön tartózkodó választójogosultak között aszerint, hogy magyarországi lakcímmel rendelkeznek-e, s ennélfogva indokolatlanul korlátozza a választójogukat. Vagy felmerültek ugyan ilyen kétségek, de anélkül, hogy sikerült volna azokat teljesen eloszlatni, nem kelt az Alkotmánybíróság a szabadság védelmére. Erősen kétlem, hogy a Ve. vizsgált szabályozásának Alaptörvénnyel való összhangja ne lenne (lett volna) kétségbe vonható.”

Stumpf határozottan meg van ugyanis győződve arról, hogy a Ve. indokolatlanul korlátozza a magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választójogosultak választójogát, vagyis diszkriminálja őket. Szalay Péter alkotmánybíró alapvetően Stumpf István különvéleményéhez csatlakozott, míg Czine Ágnes és. Lévay Miklós alkotmánybírók amellett érveltek, hogy az Alkotmánybíróságnak mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet kellett volna megállapítania.

Bár a jogalkotó a jövőben természetesen nincs elzárva az elől, hogy megváltoztathassa döntését, és olyan szabályozást vezessen be, amely a szavazás napján külföldön tartózkodó valamennyi szavazópolgár számára biztosítja a levélben történő szavazás lehetőségét függetlenül az állandó lakóhelytől, ez ugyanakkor bizonytalan, és az Alkotmánybíróság döntése miatt hosszú ideig kikényszeríthetetlen.

dr. Mátyás Ferenc

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon is.