Az utóbbi időben két fontos határozat is egyértelművé tette, hogy az éjszakai szórakozóhelyek által kedvelt üzleti modell, miszerint megkülönböztetett mértékű belépődíjat szednek a férfiaktól és a nőktől sérti az egyenlő bánásmód követelményét. A döntés lényegében "borítékolható" volt, de ettől függetlenül több fontos megközelítést is kifejtett nemrégiben az Alkotmánybíróság a IV/01584/2014 ügyszámon megindított alkotmányjogi panaszt lezáró, egyben elutasító döntésében.

Az Alkotmánybíróság eljárása ahhoz a közismertté vált esethez kapcsolódott, amelyben az ügy kirobbantója, 2013. május 25-én, hajnali 1 óra tájban egy szórakozóhelyre - férfiként - 1000 Ft értékű levásárolható belépőjegy ellenében léphetett csak be. Ezt az eljárást diszkriminatívnak élte meg, ezért az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. Az eset eddig is számos jogi fórumot megjárt, ezúttal az alkotmányjogi panaszt előterjesztője a diszkriminációval megvádolt gazdasági társaság jogi képviselője volt.

A médiában több híradás is született az ügyet talán végleg lezáró, 2016.01.12-én kelt alkotmánybírósági határozatról (melyről korábban mi is beszámoltunk), azonban gyakran összekeverve egy másik határozattal, amit mindössze egyetlen nappal később hozott meg EBH/22/2016 ügyszámmal az Egyenlő Bánásmód Hatóság. A két ügy ugyanis teljesen hasonló volt, de utóbbi esetben

• a jogellenes megkülönböztetés 2015. június 6-án történt,
• a belépő pedig 2000 Ft volt, igaz felerészben azt is le lehetett fogyasztani, és egyébként vélhetően egy másik szórakozóhelyről van szó.

Az alkotmánybírósági határozattal már sokan foglalkoztak, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntése is figyelmet kapott, de érdemes végignézni, hogy az utóbbi ügy kapcsán, a gazdasági társaság jogi képviselője milyen érvekkel próbálta meggyőzni a hatóságot arról, hogy miért nem volt jogsértő a vizsgált üzleti modellje. (A megkülönböztetés tényét egyébként a gazdasági társaság elismerte.)

Lássuk tehát az Egyenlő Bánásmód Hatóság által pontról pontra megcáfolt - néhol igencsak kreatív - érvelést, amivel nem lehetett a jogsértő magatartást kimenteni. A hatóság meglátásai dőlt betűvel olvashatók.

1. A VIP-jegyet vásárlók és az asztalfoglalással rendelkezők esetében nincs különbségtétel férfiak és nők között.

„Kérelmező azokkal az – eljárás alá vont nyilatkozata szerint a vendégek nagy többségéhez tartozó – személyekkel volt összehasonlítható helyzetben, akik asztalfoglalás és VIP-belépő nélkül látogattak el a szórakozóhelyre. Kérelmező a vele összehasonlítható helyzetben lévő – azonos szolgáltatást igénybe vevő – nőkhöz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesült, hátrányt szenvedett."

A VIP jegyeknél nem volt megkülönböztetés a nemek szerint (Részlet a Swordfish c. filmből)

2. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, mert az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 30. § (1) bekezdése azt nem sorolja fel az egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások között.

„Téves eljárás alá vont azon jogértelmezése, hogy mivel az Ebktv. 30. § (1) bekezdésében ez a fajta megkülönböztetés – eltérő áron nyújtott azonos szolgáltatás – kifejezetten nem szerepel, az az egyenlő bánásmód követelményét sem sértheti, ugyanis a jogszabályi felsorolás nem kimerítő, hanem példálódzó jellegű, amit a „különösen” fordulat egyértelművé tesz."

3. A bejáratnál kialakult hosszú sorban a férfiak előretolakodtak, ami által a nők hátrányba kerültek.

„A férfiak tolakodására, ebből adódóan a nők hátrányba kerülésére eljárás alá vont bizonyítékot (a gazdasági társaság) nem tudott felmutatni."

 (Forrás: popkey.co)

4. A szórakozóhelyre látogató férfiak – köztük nagy számban külföldiek és fiatalok – gyakran fogyasztanak alkoholt, melynek hatására agresszív magatartást tanúsítanak. A gazdasági társaság álláspontja szerint indokolt ezért, hogy a biztonsági költségeket legalább részben a férfi vendégek viseljék.

„A biztonságot valamennyi látogató számára garantálni kell, függetlenül a biztonsági kockázat eredetétől. Egy szolgáltatás nyújtásához kötődő valamely költségelem kiemelése, és annak a szolgáltatást igénybe vevők adott csoportjára történő ráterhelése mögött a hatóság álláspontja szerint elfogadható cél nem fedezhető fel. A Test-Achats (C-236/09) ügy alapján a belépődíjaknak azon az alapon történő eltérő megállapítása, hogy egyes költségek mely nemhez kötődve merülhetnek fel potencionálisan nagyobb eséllyel az egyenlő bánásmód követelményével semmiképpen sem egyeztethető össze."

A nemek aránya más módon is kialakulhat (Részlet a Rendőrakadémia c. filmből)

5. Az egész világon elterjedt gyakorlat eredményezi azt, hogy a szórakozóhelyen nagyszámú női vendég van, aminek előnyeit a férfiak élvezik. A szórakozóhely fórumot nyújt az ismerkedésre, ezért szükséges, hogy a nők ingyen léphessenek be, ők ugyanis ritkábban járnak szórakozni, a nemek arányának pedig közel azonosnak kell lennie.

„Az a tény, hogy működnek nemi alapú megkülönböztetést nem alkalmazó szórakozóhelyek, önmagában cáfolja, hogy ilyen jellegű szolgáltatás csak az eljárás alá vont által alkalmazott gyakorlat fenntartásával nyújtható. A diszkriminatív beléptetési gyakorlat tehát nem szükséges ahhoz, hogy a szórakozóhely rentábilisan működhessen, ezért a hatóság nem fogadta el kimentésként az eljárás alá vont erre vonatkozó érvelését."

Nem is mindig egyértelmű a döntés (Részlet a Hangover II. című filmből)

6. A szórakozóhely menedéket nyújt az utcai erőszak elől oda betérő nők számára.

„Az eljárás alá vontnak nem feladata a rend fenntartása közterületen, szolgáltatásával ez az önként vállalt tevékenysége közvetlen összefüggésben nincs, így ez nem indokolja a nők ingyenes belépését, miközben ugyanezért a férfiaknak fizetniük kell."

A fentiekre tekintettel az Egyenlő Bánásmód Hatóság végül megállapította, hogy eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és megtiltotta a jogsértés jövőbeni tanúsítását.  E körben a hatóság hangsúlyozta, hogy

az eljárás alá vont szabadon dönthet arról, szed-e belépődíjat akár részben/egészben lefogyasztható formában vagy hagyományos módon, avagy a belépést nem teszi fizetéstől függővé, az így kialakítandó beléptetési gyakorlatnak azonban nemektől függetlenül egységesnek kell lennie.

Ha tehát valaki ezután is ragaszkodna a belépőjegyek kapcsán a nemek szerint eltérő árképzéshez, annak ezentúl nem érdemes a fent megjelölt indokokkal próbálkoznia az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetleges jövőbeni eljárása során, vagy, ha mégis, akkor konkrétabb bizonyítékok szolgáltatása lesz tőle elvárható.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon.

***

A képek illusztrációk. Az első képet itt éred el.