Ha nem a hajléktalanok ellen hozták a kaposvári rendeletet, akkor miért?
A válasz: Lex Sámli
Rejt-e vajon életvitelszerű lakhatására szolgáló ingóságot a szatyor?
(Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság)
Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata érdekes megoldást választott – első ránézésre – a hajléktalanokkal kapcsolatos szabályok meghozatala során. Egy helyi jogszabály, a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló önkormányzati rendelet egyik bekezdése alapján ugyanis "aki életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságait közterületen tárolja vagy helyezi el, közösségi együttélés alapvetőszabályait sértő magatartást követ el."
Kaposvárott gyakorlatilag mindenütt szankcióra számíthatnak ezen szabályok alapján a hajléktalanok, hiszen a létfenntartásukhoz szükséges ingóságok – például hálózsák, takaró, ruhaneműk, esetleg sátor – nélkül ők nemigen létezhetnének, és azokat saját lakás híján kizárólag közterületen helyezhetik el – mutatott rá a NOL.hu. Székely László, az alapvető jogok biztosa szerint mindezzel a város túllép az alaptörvényben meghatározott jogkörén, megsértve a jogállamiság elvét és az emberi méltósághoz való jogot.
A konfliktusnak pár éve még nyoma sem volt: 2014-ben a sonline.hu "Kaposvár toleráns: elit helynek számít a hajléktalanok között" címmel közölt átfogó írást Kaposvár hajléktalanhelyzetéről. Az írásból kiderül, hogy ha kevéssel is, de tovább nőtt akkoriban a kaposvári hajléktalan-létszám és több mint háromszáz otthontalan élt a somogyi megyeszékhelyen. A város vonzó az otthontalanok számára – mondta akkor Gulyás János, a Vöröskereszt által fenntartott kaposvári hajléktalanszálló vezetője –, a 2008-ban átadott szálló például országos szinten is kulturált helynek számít. A működtetése kapcsán később mindössze egyszer került a figyelem központjába, amikor 2015-ben, a nyári kánikulák idején elzárták a csapvizet az intézményben.
A Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezetének Nyitott kapu Hajléktalan gondozási központja (Kép: Magyar Vöröskereszt)
Az alapvető jogok biztosa a rendelet miatt, hivatalból indított eljárása nyomán fordult az Alkotmánybírósághoz azért, hogy a testület vizsgálja meg és semmisítse meg Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. § (3) bekezdését, mivel az szerinte ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében és a II. cikkében foglaltakkal.
Véleménye szerint a rendelet sérti a jogállamiság elvét és az emberi méltósághoz való jogot, mivel az önkormányzat teljes közigazgatási területén, legitim alkotmányos cél és indok nélkül önmagában a hajléktalanság, a közterületen élés közigazgatási bírsággal történő büntethetőségét teremti meg. Az alapvető jogok biztosa álláspontja szerint igazolható, hogy
az életvitelszerű közterületi lét velejáró eleme az életvitelszerű lakhatásra szolgáló ingóságok közterületi tárolása, sőt e nélkül a közterületi lét el sem képzelhető.
Következésképpen az önkormányzat akkor, amikor az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületi tárolását, illetve elhelyezését tiltja és szankcionálja, azzal hatásában a közigazgatási területén az életvitelszerű közterületi tartózkodást bünteti a közösségi együttélési szabályok megsértése címén. Ezáltal pedig az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogalapon túllépve a jogállamiság elvét és az emberi méltósághoz való jogot sértve szankcionálja e magatartást. - olvasható Székely László véleménye az Alkotmánybíróság határozatában.
Az Alkotmánybíróság 3/2016 (II. 22.) számú határozata szerint azonban az alapvető jogok biztosának indítványa nem volt megalapozott és az alaptörvény-ellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság figyelembe vette például, hogy az alapvető jogok biztosa az indítvány előzményét képező vizsgálat során ajánlással fordult a Somogy Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízotthoz, aki válaszában tájékoztatta a támadott rendelkezés megalkotásának indokairól. Szerinte ugyanis
más alanyi körre, más jellegű magatartásra vonatkozik, nem pedig az ombudsman indítványában megjelölt hajléktalan személyekre és a hajléktalan léttel szükségszerűen összefüggő tevékenységekre.
Az Alkotmánybíróság szerint a jogalkalmazó feladata – és egyben felelőssége – a jogszabályok értelmezése, tartalommal való megtöltése. Az indítvány már önmagában rámutat arra, hogy jelen esetben számtalan értelmezést lehet a támadott rendelkezésnek tulajdonítani, ugyanakkor az Alkotmánybíróság most is hangsúlyozza, hogy „nem lehet azt vélelmezni, hogy a törvény által biztosított széles rendelet-alkotási lehetőséget a helyi önkormányzatok visszaélésszerűen gyakorolnák."
Az önkormányzati jogalkalmazónak tehát tekintettel kell lennie arra, hogy az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás és az ennek tartalmát kitöltő egyes magatartások szabálysértést valósíthatnak meg, vagyis a már hivatkozott rendelet 7. § (3) bekezdésének nem tulajdoníthat a jogalkalmazó olyan tartalmat, amely magában foglalhat szabálysértésként értékelhető magatartást. Továbbá annak sincs akadálya, hogy ha e döntés ellenére mégis a jogalkalmazó szervek a közterületen életvitelszerű lakhatás szankcionálására alkalmazzák, akkor a kérdéssel összefüggésben alkotmányjogi panaszeljárást is lefolytasson. Arra vonatkozóan egyébként nem találtam adatot, hogy eddig hány alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz hajléktalanoktól, más ügyek kapcsán.
Ha mégis megbüntetnék, akkor az Alkotmánybíróság kész megvizsgálni az alkotmányjogi panaszát (Forrás: awwwards.com)
Mindezekre tekintettel tehát az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) önkormányzati rendelete 7. § (3) bekezdése,
a rendelet a hatálya alá tartozó területen tartózkodó hajléktalan személyekre nem alkalmazható, látszólag ellentmondva azon, korábbiakban már kifejtett meglátásának, hogy ez nyilvánvalóan nem is lehetett a jogalkotó célja.
Általánosságban tehát nem mondta ki az Alkotmánybíróság a rendelet alaptörvény-ellenességét, pusztán jelezte, hogy milyen módon nem lehet majd alkalmazni azt.
Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása szerint a konkrét norma, gyakorlatban érvényesülő, valódi tartalmával kapcsolatban a Somogy Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott álláspontját nem is lehetett volna felhasználni. Véleménye szerint ez az előírás egyébként nem tilthatja „az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”, és nem is szolgálhat az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás, illetve a hajléktalanok szankcionálásra.
Mivel az alkotmánybírók többsége úgy értékelte a jogszabályt, hogy az nyilvánvalóan nem a hajléktalanokra vonatkozik, akkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor vajon mi lehet szerintük a jogalkotói szándék. Az indokolásból ugyanis mindez számomra nem igazán olvasható ki, még akkor sem, ha a testület többsége szerint a szabályozás az elvárható mértékben konkrét, merthogy ez a kérdés is vizsgálatra került az alkotmánybírósági eljárásban. A kapost.hu a lehetséges okok között említi, hogy a rendelet "a különféle bútorokat az utcára kitevő egyes etnikai csoportok ellen született."
Kaposvári utcakép (Kép: 444.hu, Forrás: Google Maps)
Mindez érdekes megvilágításba helyezi Dr. Stumpf István párhuzamos indokolását, miszerint nem kellett volna a határozatban a Somogy Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott által előadottakra hivatkozni. A történet ugyanis új megvilágításba kerül, ha elolvassuk Székely László beadványának teljes szövegét. Ez ugyanis tartalmazza a kormánymegbízott által előadottak leiratát is, melynek kapcsán az Alkotmánybíróságot sikerült tehát "meggyőzni", hogy miért nem a hajléktalanok a rendelet fő célcsoportja, és amire tekintettel a rendelet tehát megállja majd a helyét és alkalmazhatóvá válik.
Arra hivatkozott, hogy "egyes városrészekben a lakosság közérzetét, biztonságérzetét negatívan befolyásoló jelenség, hogy egyes lakossági csoportok lakóházaik előtt a járdát, egyéb közterületet elfoglalva, bútorokat kirakva élik mindennapi életüket, a járdát teljes egészében elfoglalva akadályozzák a gyalogos közlekedést", így pedig "lehetetlenné teszik a közterület funkciójának megfelelő használatát". Ez a magatartás pedig – meglátása szerint – nem szankcionálható szabálysértésként a szabálysértési törvény alapján.
Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye alapján helyi önkormányzat rendelete ugyan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást, de a garanciális szabály szerint erre csak meghatározott célok megvalósítása érdekében kerülhetne sor, és a jogellenessé minősítés csak a közterület egy részére vonatkozóan állapítható meg.
Szerinte az érintett önkormányzat az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében megjelölt felhatalmazási kereten túllépett, és olyan szabályozást alkotott, amely érinti a közterületen életvitelszerűen tartózkodó személyeket. Álláspontja szerint a jogbiztonság elvéből fakadó követelmények az adott ügyben vizsgált jogszabály esetében nem teljesülnek. Ennek okát abban látja, hogy a vizsgált rendelet alapján nem lehet egyértelműen meghatározni a címzettek körét, illetve a szabályozással rendezni kívánt életviszonyt sem.
A döntéssel nem mindenki ért egyet (Kép: hvg.hu)
Végezetül, de legkevésbé sem utolsó sorban Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye szerint a szabályozás ellehetetleníti a közterületen történő életvitelszerű lakhatást, amikor az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületen történő tárolását vagy elhelyezését Kaposvár teljes közigazgatási területén tiltja és szankcionálja.
Véleménye szerint életszerűtlen, hogy a közterületen életvitelszerűen lakó emberek (hajléktalanok) – más lehetőség híján – ne a közterületen tárolják az életvitelszerű lakhatás céljára használt, szükségszerűen maguknál tartott ingóságaikat (takaró, hálózsák, sátor, stb.), illetve a közterületen történő tartózkodás (pl. alvás) esetén az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságaikat ne a közterületen helyezzék el.
Álláspontja szerint a jogszabály támadott rendelkezése túlterjeszkedik a helyi önkormányzat számára e szabályozási tárgykörben az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében adott jogalkotási felhatalmazáson és sérti az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdésének rendelkezését, amely alapján jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságot és ebből következő jogbiztonság elvét és sérti az Alaptörvény II. cikkében meghatározott emberi méltósághoz való jogot is.
Ezért az Alkotmánybíróságnak a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) önkormányzati rendelet 7. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességét meg kellett volna állapítania, és a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napjával meg kellett volna semmisítenie azt.
***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!
Utoljára kommentelt bejegyzések