A Városligetben történt események ismételten rámutattak arra, hogy nem konfliktusmentes a tiltakozó lakosság együttélése a vagyonőrként fellépő kopaszokkal. A jelenség mögötti probléma egyáltalán nem új keletű, és jelentős részük visszavezethető a vagyonőr tevékenységet szabályozó törvény hiányosságaira. A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény ugyanis legfeljebb addig működik megfelelően, amíg azt tipikus élethelyzetekre kell alkalmazni.

(Forrás:Facebook)

Noha számos leírás elérhető a vagyonőrök jogairól és kötelezettségeiről, de ettől függetlenül úgy tűnik számomra, hogy a legfontosabb kérdések kapcsán még most is bizonytalanságok vannak. Elhatároztam ezért, hogy megpróbálok arra a legalapvetőbb kérdésre válaszolni, hogy egy állampolgár honnan tudhatja, hogy vagyonőrrel áll szemben, milyen jogai vannak a vagyonőr intézkedése során, és azt követően hova fordulhat az esetleges panaszával.

A vagyonőr felismerése – általában – nem jelenthet problémát. Közterületen, vagy nyilvános helyen, az ingatlannal, illetve ingósággal kapcsolatos vagyonőrzési feladatokat ellátó személy formaruhát köteles viselni, amelyen fel kell tüntetni annak a vállalkozásnak a nevét vagy engedélyezett rövidített nevét, amellyel munkaviszonyban áll, továbbá a vagyonőr nevét és a vagyonőr megjelölést.

A törvény itt sem a legpontosabb, hiszen nyilvánvalóan nem magán a formaruhán kell feltüntetni a meghatározott azonosítókat, hanem az megtörténhet például egy nyakba akasztható tok segítségével is. Ez egyébként azért is népszerű, mert az könnyen felvehető (értsd: rögzíthető) úgy, hogy véletlenül mindig a „hátoldalát” mutassa.

Sokan bizonytalanok abban a kérdésben is, hogy kérhetik-e a vagyonőrtől, hogy mutassa fel az igazolványát. Az közismert, hogy a vagyonőr az igazolványát köteles magánál tartani, de azt csak hatósági ellenőrzéskor köteles bemutatni. A Társaság a Szabadságjogokért a vonatkozó törvény megalkotásakor ugyan javasolta, hogy a vagyonőr az intézkedéssel érintett személy kérésére köteles legyen a kamarai igazolványát felmutatni, de az végül oly módon került törvényszövegbe, hogy az később mégis problémákat okozott.

Van ugyanis egy nehezen értelmezhető rendelkezés, miszerint a vagyonőr, az intézkedéssel érintett személy kérésére köteles a tevékenységére vonatkozó felhatalmazást, hitelt érdemlően igazolni. Ez egy fehér folt a törvényben, mivel a többről-kevesebbre következtetés elve alapján, ha a vagyonőr, az ellenőrzést végző hatóságnak (vagyis, valamilyen speciális kvalifikáltságú személynek) köteles az igazolványát bemutatni, akkor abból az következik, hogy más személy kérésére nem.

A problémás értelmezésű rendelkezés eredetileg nem is volt a törvénytervezet része, ezért annak általános indokolása sem adott választ arra a kérdésre, hogy mivel lehet a felhatalmazást hitelt érdemlően bizonyítani és egyáltalán: miként kell ezt a kötelezettséget értelmezni. Szerencsére rátaláltam arra a 129. számú módosító javaslatra, amely tartalmazza azt a részletes indokolást is, amelynek nyomán ezzel a szabállyal bővült a törvény eredeti tervezete.

A magyarázat szerint a törvényjavaslat több helyen is szabályozza, hogy a vagyonőr jogosult az intézkedésében érintett személyt felhívni a kilétének igazolására. „Az érintett személy azzal, hogy kilétét felfedi, aszimmetrikus információs helyzetbe kerül, hiszen ő maga semmit sem tud a vagyonőrről. A módosítás a rendőrségi törvényhez hasonlóan kötelezi a vagyonőrt és a magánnyomozót a hitelt érdemlő igazolásra abban az esetben, ha azt az intézkedéssel érintett személy kéri.”

De mit mond a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény? A rendőr köteles – ha az a rendőri intézkedés eredményességét nem veszélyezteti – intézkedése megkezdése előtt szolgálati igazolványát vagy azonosító jelvényét felmutatni. Ha a rendőr szolgálati igazolványának vagy azonosító jelvényének felmutatása az intézkedés megkezdése előtt veszélyeztetné az intézkedés eredményességét, úgy azt az intézkedés befejezésekor köteles felmutatni.

Mivel a vagyonőr azonosító jelvénnyel nem rendelkezik (és ezt a fogalmat a 2005. évi CXXXIII. törvény egyébként sem ismeri), ezért a logikai következtetés alapján az igazolványát kellene felmutatnia intézkedés előtt vagy azt követően, pont úgy, ahogy arra a rendőr köteles az intézkedése során. A kialakult joggyakorlat és jogértelmezés a véleményem szerint tehát téves, és a vagyonőr köteles lenne az igazolványát felmutatni, feltéve persze, hogy ezt az intézkedéssel érintett személy, egyébként kéri.

A jogértelmezésemet alátámasztja az is, hogy a vagyonőrt foglalkozási (hivatásbeli) titoktartási kötelezettség terheli e tevékenység végzésének tartama alatt és annak megszűnését követően is minden olyan tényt, adatot illetően, amelyről a szerződés teljesítése során szerzett tudomást. Ennek fényében viszont semmilyen más, hitelt érdemlő bizonyítékot nem tudna felmutatni, hiszen egy egyszerű meghatalmazás tartalma is ilyen titkot vagy épp üzleti titkot képezhet.

Azt is látni kell azonban, hogy a jogszabály megalkotójának eredeti magyarázata sem hoz létre tökéletes információs egyensúlyt az intézkedés szereplői között. Az intézkedéssel érintett személy a személyazonosságának igazolását megtagadhatja, és azt csak az esetlegesen igénybe vett hatósági személynek köteles igazolni. Ehhez képest a vagyonőrnek akkor is igazolnia kellene magát, ha az intézkedésének eredménye nem tár fel olyan körülményt, amely indokolna bármilyen további eljárást.

Mindazonáltal, noha a jogszabály indokolása szerintem egyértelmű, a gyakorlat mégsem ebbe az irányba indult el. Elég csak a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara ajánlásait elolvasni, ahol a javasolt eljárásrend soha nem tér ki arra, hogy a vagyonőrnek bármikor is igazolnia kellene magát, vagy egyébként utalnia kellene a vagyonőr mivoltára (nyilvános helyen a formaruha viselése ez utóbbit persze eleve feleslegessé teszi).

Meglátásom szerint tehát a törvény vonatkozó rendelkezése nagyon nehezen értelmezhető a gyakorlatban, amit jól mutat, hogy a „valódi” többletjogosultságokkal rendelkező, rendészeti feladatokat ellátó személyek (pl. természetvédelmi őr, közterület-felügyelő stb.) esetében – helyesen – ugyanazokat a szabályokat említi a rájuk vonatkozó törvény, mint amikegyébként a rendőrök eljárására is vonatkoznak.

(Forrás: vs.hu)

A rendészeti feladatokat ellátó személy ugyanis köteles – ha az intézkedés eredményességét nem veszélyezteti – intézkedése megkezdése előtt szolgálati igazolványát felmutatni. Ha a szolgálati igazolványának felmutatása az intézkedés megkezdése előtt veszélyeztetné az intézkedés eredményességét, úgy azt az intézkedés befejezésekor köteles felmutatni.

Nem közismert az sem, hogy amennyiben vélt, vagy valós sérelem éri a vagyonőri intézkedéssel érintett személyt, úgy hova tud fordulni a panaszaival. Amennyiben a sérelmére bűncselekmény, vagy szabálysértés gyanúja merül fel, természetesen helye van a rendőrség értesítésének. Más a helyzet azonban akkor, ha a vagyonőri tevékenységgel kapcsolatos, de egyébként más jogszabályba nem ütköző körülmény miatt szeretne valaki panaszt tenni.

Az ilyen panaszokkal a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarához érdemes fordulni. Az intézkedést (vagyis a 2005. évi CXXXIII. törvény 26-29. §-aiban meghatározott jogosultságokat) foganatosító személy- és vagyonőrrel szemben benyújtott panaszt az intézkedés helye szerint illetékes, az alapszabályban meghatározott területi szervezet bírálja el, harminc napon belül, a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint. Az első fokú döntés ellen benyújtott fellebbezés elbírálását az országos szervezet alapszabályában kijelölt szerve bírálja el.

Bonyolódik a helyzet kényszerítő eszköz alkalmazásával összefüggő panasz esetén. Ennek az eljárásnak a részletszabályait ugyanis az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény tartalmazza. Ez utóbbi törvényben foglaltakat kell alkalmazni – a kényszerítő eszközzel szembeni panasz és kivizsgálása tekintetében – a személy- és vagyonőrre is.

Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy akinek a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény szerinti kényszerítő eszköz alkalmazása a jogát, vagy jogos érdekét sértette, az a kamarához fordulhat panaszával. Panaszt a kényszerítő eszköz alkalmazásától, ha pedig a panasz előterjesztője az őt ért jogsérelemről később szerzett tudomást, akkor a tudomásszerzéstől számított nyolc napon, de legkésőbb a kényszerítő eszköz alkalmazásának időpontjától számított három hónapon belül lehet előterjeszteni.

A panasz elbírálására jogosult a panaszról a beérkezését követő naptól számított huszonegy napon belül – a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint – dönt. A döntéssel szemben a sérelmezett intézkedéssel érintett személy – ugyancsak a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint – jogorvoslattal élhet.

A panaszeljárás tehát egy kissé bonyolult, kettős rendszert alkot, amelynek részben eltérőek a szabályai, mind a határidő, mind a döntéssel szembeni jogorvoslati lehetőségek tekintetében. Utóbbi eljárás azonban a gyakorlatban szinte teljesen kizárt, hogy önmagában induljon, mivel, ha a panaszos úgy véli, hogy a kényszerítő eszköz alkalmazása a jogát, vagy jogos érdekét sértette, úgy vélhetően eleve nem csak panaszt, hanem feljelentést is fog tenni az eset kivizsgálására illetékes hatóságoknál.

A visszás törvényi megoldásokra egyébként remek példa, hogy miközben a rendészeti feladatokat ellátó személyekkel kapcsolatos panaszokat egy független szervezet, a Rendőrség vizsgálja ki, addig a vagyonőrökkel kapcsolatban a saját szakmai kamarájuk jár el.

Azon vagyonőr ellen, aki a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara tagja, etikai vétség esetén, külön eljárás is indítható. Etikai vétséget az a tag követ el, aki az etikai szabályzat előírásaival ellentétes magatartást tanúsít és/vagy a törvény hatálya alá tartozó tevékenységet oly módon gyakorolja, amely alkalmas arra, hogy a szakma jó hírnevét, továbbá munkáltatója vagy az általa folytatott tevékenység végzésére megbízó, illetve harmadik személy személyhez fűződő jogait sértse.

Az etikai eljárás lefolytatásának nem akadálya, ha ugyanabban az ügyben állami szervek is eljárást folytatnak. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala egyébként már 2010-ben jelezte, hogy problémák vannak a vagyonvédelem törvényi szabályozásának koncepciójában. Azóta születtek ugyan pozitív változások, de a jogi szabályozás továbbra is számos hibás elemet és visszás eljárást tartalmaz, ezért érdemes lenne azon további korrekciókat végrehajtani.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!