Sokféle megközelítés napvilágot látott már a franciaországi terrortámadások elemzése során, azonban egészen autentikus forrásokra kevesen támaszkodtak. Akit a témakör egy kicsit is foglalkoztat, az minden bizonnyal feltette már magának a kérdést, hogy vajon miért pont Franciaországban történnek ezek a tragikus terrortámadások.

Természetesen ennek a szörnyű jelenségnek egészen biztosan nem kizárólag egyetlen oka van, de mégis vannak olyan felismerhető problémapontok, amik beazonosíthatóak. Ezek között nem utolsó sorban helyezkedik az, a mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mi a fene van a francia titkosszolgálatokkal, hogy nem voltak képesek ezeket a merényleteket megakadályozni?

Őszintén szólva eddig nem követtem különösebben figyelemmel a francia politika vagy épp a francia nemzetbiztonsági szervek működését. Arra, hogy ezt milyen jól tettem, gyorsan rájöttem, amikor a napokban kezembe került Dr. Türke András István tanulmánya, amely "A francia szolgálatok átszervezéséről és jelenlegi helyzetéről" címet viseli. A francia titkosszolgálatok rendszerén ugyanis ember legyen a talpán, aki el tud igazodni, mire pedig egy kicsit is megértené bárki a működését, addigra egészen biztosan átalakítják.

A francia szervezetekre mindez nem volt mindig jellemző. A 80-as évekig viszonylagos állandóság jellemezte őket, amit csak a botrányok voltak képesek megzavarni. Sőt, talán az átalakítások járultak hozzá a botrányok kirobbanásához. Például 1946-ban hozták létre például a hírszerzéssel és kémelhárítással foglalkozó SDECE-t (Service de Documentation Extérieure et de Contre-espionnage), a Kémelhárító és Küldokumentációs Szolgálatot, amely a miniszterelnök alá volt rendelve. Egészen 1981-ig többé-kevésbé botránymentesen működött, mígnem felmerült a lehetősége, hogy a szolgálatot fel akarják oszlatni.

A Rainbow Warrior emlékműve Aucklandben (Forrás: wikipedia.org)

Orvosi műhibák – orvosi műhibaperek 1.

A történet

A beteget a 2010. év tavaszán vesekő bőrön keresztüli eszközös eltávolítására (kőzúzásra) vették fel az egyik vidéki kórház urológiai osztályára. Megfelelő előkészítés után a beteget elaltatták, majd a vesekő zúzásához a beteget hasra fordították. A vesemedencébe ékelődött vesekövet egy német gyártmányú géppel tervezték összezúzni, hogy azután az a húgyvezetéken, húgyhólyagon és húgycsövön keresztül távozhasson.

A vesekő zúzásához a beteget meg kell szúrni, az eszközt a röntgen kontroll mellett a vesébe kell vezetni. Körülbelül 10 percnyi kőzúzás után az altatóorvos észlelte, hogy a beteg vérnyomása mérhetetlenné vált, szívverése lelassult, majd megállt. A beavatkozást felfüggesztették, és komplett újraélesztést kezdtek meg. A sikeres újraélesztés után a beteget az intenzív terápiás osztályra helyezték át. A betegnél oxigénhiányos agykárosodás lépett fel, és több mint 6 éve kómában van.

A történtek orvosi magyarázata

Történt ugyanis, hogy a vesekő zúzó gép levegőt eresztett a beteg vérereibe, amik a megszúrása közben óhatatlanul megsérülnek. A levegőbuborékok a vérben sodródva az artériákat eltömítikk, így a szövetek nem kapnak elég oxigént és tápanyagot, elkezdenek éhezni. Legkevesebb ideig az emberi agy bírja oxigén nélkül, 5-10 perc után ugyanis visszafordíthatatlan károsodás keletkezik. Hasonló mechanizmussal jön létre a stroke (szélütés is), amikor megalvadt vérrög sodródik el és tömeszeli el az ereket.

A jogi eljárás

A kómában lévő beteg – ügygondnok útján – pert indított a kórház ellen arra hivatkozással, hogy a kórház nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, mert a német gép karbantartásával kapcsolatban mulasztott. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mondván, hogy a kórházat felelősség nem terheli. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte azzal az indokolással, hogy az elsőfokú bíróság nem jól osztotta ki a bizonyítási kötelezettséget, azaz hogy mely állításokat kell a felperesnek és mely állításokat kell az alperesnek bizonyítania. Egy polgári perben ugyanis ez központi kérdés. A felek először állítanak, majd bizonyítanak a per során. A bíró megismerve a felek állításait, kereseti kérelmeit, ellenkérelmeit kiosztja a bizonyítási kötelezettséget. Ha ezt rosszul osztja ki, akkor az egész peres eljárás rossz mederben folyik. Tipikus ugyanis, hogy bizonyos állításokat nem sikerül bizonyítani. Kérdés, hogy a bíróság ezt kinek a terhén értékelje.

A bizonyítatlanság terhe annak a vállát kell nyomja, akinek kötelessége lett volna az állítást bizonyítania. Ehhez azonban helyesen kell a két fél között megosztani a bizonyítási kötelezettséget.

A megismételt eljárásban (a bizonyítási kötelezettség helyes kiosztásával) az elsőfokú bíróság megállapította a kórház felelősségét azzal az indokolással, hogy a gép karbantartása nem volt megfelelő. Az alperes fellebbezése folytán (ismételten) eljárt másodfokú bíróság a kórház felelősségét ugyancsak megállapította, azaz az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban eltérő jogi indokolással. Az üggyel kapcsolatban büntetőeljárás is indult.

Fokozott felelősség alkalmazása az orvosi műhibaperekben

Az ún. veszélyes üzemi felelősség története az ipari forradalom idejére nyúlik vissza. Addig ugyanis csak emberi és állati erő létezett, amelyhez az ember hozzászokott az évszázadok alatt. Az újonnan megjelenő gépi erőhöz a jognak is ki kellett alakítania hozzáállását. A jog megengedte a gépi erő alkalmazását, a technikai fejlődésnek nem állt az útjába, de annak használatához fokozott felelősséget kapcsolt és ez a mai napig is így van. Az ún. veszélyes üzemi felelősség tipikus esetei a közlekedési balesetek, ahol a gépi erővel működő járművek veszélyes üzemnek számítanak.

Az orvosi műhibaperekben korábban is alkalmazták az ún. veszélyes üzemi felelősséget az inkubátorban bent égett, a liftben bent ragadt betegek esetében. A leghíresebb esetben a beteg testét alkoholos fertőtlenítővel mosták le, amelynek megszáradását meg nem várva egy elektromos kés a beteget bőrét lángra lobbantotta, súlyos égési sérült okozva.

Elkövetett hibák az orvosi beavatkozás során

A kórház ebben a perben azzal védekezett, hogy nem kapott a német cégtől magyar használati útmutatót. A bíróság azonban ezt a védekezést nem fogadta el, a fokozott felelősség alóli mentesüléshez ez nem volt elégséges. Részben azért, mert megítélése szerint a kórháznak addig nem lett volna szabad az eszköz használatába belekezdenie, amíg számára érthető karbantartási útmutató segítségével a gép karbantartását nem sajátítja el, azaz a kórháznak magának kellett volna az útmutatót kérnie vagy az idegen nyelvű útmutatókat lefordítania. A kórház abban is hibázott, hogy ún. üreges szondát használt, amelyen keresztül a levegő eljutott a beteg szervezetébe. Kérdéses, hogy a pert elvesztett kórház fordul-e kárigénnyel a német cég ellen a jövőben. Erre jó lehetősége van az ún. termékfelelősség kapcsán, amelyet pont ilyen helyzetek miatt építettek bejogrendszerünkbe.

Jogi képviselet az orvosi műhibaperekben

A kellően előkészített ügyeket az orvosi műhibát szenvedettek családjai kivétel nélkül megnyerik,

mert csak kedvező per előtti szakértői vélemény esetében indít pert az ügyvéd. Az orvosi műhibaperekben előzetesen nem szükséges az ügyvédnek fizetni, hiszen az ügyvéd tipikusan sikerdíj alapon dolgozik, azaz az ügyvédnek is csak akkor jár tiszteletdíj, ha megnyeri a pert. Ha a pert a beteg családja megnyeri, akkor az ellenfél részére utólag sem kell fizetnie, hiszen a teljes perköltséget a per végén a vesztes fél, azaz a kórház fizeti [lásd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. § (2) bekezdését].

Az orvosi műhibaperek az orvosi és jogi szakma határterületén fekszenek. Az általános jogi ügyekhez képest igen speciálisak, ahol orvosi tudásra is jócskán szükség van. Az orvosi műhibák jogi megítélését illetően a jogszabályokból igen kevés derül ki, tipikusan csak a Polgári Törvénykönyv 6:519. § által adott gumiszabály áll rendelkezésre, amely szerint „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.” Az orvosi műhibaperek területén kvázi precedensjog uralkodik. Több mint ezer korábbi bírói ítélet ismeretében lehetséges az eredményes jogi képviselet. A jogi képviselet ellátására célszerű orvos-jogász felkérése. Az országban igen kevés orvos-jogász dolgozik, többségük a kórházakat vagy biztosítókat képviseli, azaz az alperesi oldalon áll. Kevés orvos-jogász lát el jogi képviseletet a páciensek, azaz a károsultak oldalán.

***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

Dr. jur. et med. Varga-Orvos Zoltán L.L.M.

orvos-jogász és egészségügyi szakjogász

Dr. Varga-Orvos Zoltán a Szegedi Tudományegyetemen 2004-ben orvosi, majd 2014-ben jogi diplomát szerzett. Egészségügyi szakjogász képesítéssel rendelkezik. Jogi egyetemi diplomamunkáját is az orvosi műhibaperek témakörében készítette. Végzettségein túlmenően egy családjában előfordult eset, valamint édesanyja gyógypedagógia iskolában töltött évtizedei motiválták abban, hogy az orvosi műhibaperekkel foglalkozzon, a károsultak családjának segítsen.

Pár hónappal ezelőtt mutattam rá egy, a véleményem szerint súlyos problémára, miszerint a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetési eljárása során, több alkalommal, olyan határidők lettek megjelölve a kormány részéről, melyek a tervezet nyilvánosságra hozatala előtti dátumot jelentettek.

A társadalmi egyeztetési folyamatban, a jogszabályokat véleményezni szándékozók számára időutazást előíró esetek szerencsére megszűnni látszanak, de még mindig rendkívül gyakori, hogy mindössze egyetlen nap áll a véleményezők rendelkezésére.

A törvény szerint, a tervezetet, a kormányzati szervekkel való egyeztetésre bocsátással egyidejűleg úgy kell közzétenni, hogy a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan megfelelő idő álljon rendelkezésre a tervezet érdemi megítéléséhez és a vélemények kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse.

Ez nem mindig sikerül maradéktalanul (Forrás: kormany.hu)

Hiánypótló állásfoglalás jelent meg a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság weboldalán a hangfelvételek készítéséről, megismerhetőségéről és a másolat kiadásához való jogról. A kérdéskör egészen biztosan sokakat érdekel. Már korábban is kiadásra került egy ajánlás, azonban úgy tűnik, hogy néhány fontos részletkérdés még tisztázásra szorult.

A most vizsgált jogterület tehát a szolgáltatókkal folytatott telefonbeszélgetések rögzítésének problémaköre. Egy, 2015. május 9-én összeállított tájékoztató szerint a telefonos ügyfélszolgálatot működtető szervezetek a hívások rögzítése szempontjából adatkezelőknek tekintendőek, így felelősek az érintettek információs önrendelkezési jogának biztosításáért, valamint az adatbiztonsági követelmények teljesítéséért.

Az adatkezelés korlátjaként került meghatározásra, hogy a hangfelvételt kezelni csak a cél megvalósulásához szükséges ideig és mértékben lehet kezelni. A szolgáltató ezért kizárólag a jogszabály által előírt, illetve az előfizetői szerződésből eredő igények teljesítéséhez szükséges ideig kezelheti a hangfelvételt. Ezt követően a rögzített adatállományt - beleértve minden biztonsági másolatot - törölni kell.

(Forrás: spybusters.blogspot.com)

Mondd meg a nemzetiséged, megmondom, szabadon utazhatsz-e!

Számtalan tanulmány született már a kisebbségekkel szembeni túlzott hatósági fellépésekről. Az egyenlőtlen bánásmód szinte az élet minden területén felfedezhető, legyen szó tömegközlekedésről, bírságolási gyakorlatról, oktatásról vagy épp munkaerőpiaci lehetőségekről. A felsorolás sajnos korántsem taxatív. Szeretném persze hinni, hogy ezek a történetek egyedi, kivételes és a legkevésbé sem általános esetek.

A romákkal szembeni megkülönböztetés egészen szokatlan területét jelenti a Kanadába kiutazni vágyó utasok vegzálása a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A problémára az érintett családok panaszai és a média hívták fel Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes figyelmét.