Milyen esetekben élvezhet védelmet védjegyként egy termék formája? Milyen tanulságokkal szolgálnak a Kit Kat csokoládé formája és Coca Cola palackja körüli jogviták? Cikkünkben körbejárjuk a termék formája és a védjegy megkülönböztető képességének kérdéskörét a közelmúlt fontos jogesetein keresztül.

Amikor védjegyekről beszélünk, akkor általában színes logókra, szlogenekre, világhírű márkák jól ismert neveire gondolunk. Azonban védjegyként számos egyéb megjelölés is oltalomban részesülhet, amely képes arra, hogy megkülönböztesse a védjegyjogosult áruit vagy szolgáltatásait, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozásra került, más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Ezek a megjelölések a hagyományos védjegy típusokon (szavak, szlogenek, ábrák) túl, lehetnek pl. hangok, dallamok, színek és formák (térbeli megjelölések) is. Az oltalomban részesíteni kívánt megjelöléseknek, legyenek akár hagyományosak, akár nem hagyományosak, még néhány évig meg kell felelniük a grafikai ábrázolhatóság követelményének (lásd korábbi cikkünkben itt).

A termék formája mint védjegy

Háromdimenziós védjegyekként nem pusztán az árukkal közvetlen kapcsolatban nem álló formák (pl. a Michelin baba) lajstromozhatók, hanem akár üzlethelyiségek kialakítása (C-421/13. sz. ügy az Apple flagship store vonatkozásában), termékek csomagolása, továbbá maga a termékek formája is. Mennyiben rendelkezik azonban egy termék formája védjegyként megkülönböztető képességgel? Azaz milyen esetben kerülhet elutasításra egy termék formájára vonatkozó védjegybejelentés vagy utóbb milyen esetben kerülhet sor egy már lajstromozott védjegy törlésére, amely a termék formáját oltalmazza? A kérdés kapcsán kevesebb probléma merül fel, ha a lajstromozni kívánt térbeli megjelölés más megkülönböztető képességgel rendelkező elemet is tartalmaz: pl. ha a szóban forgó megjelölés egy üdítőital palackja a gyártó emblémájával és/vagy egyéb egyedi jellegű grafikával ellátott címkével.

Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, ha kizárólag egy termék puszta formáját kívánjuk védjegyként lajstromozni. Ebben az esetben olyan megjelölésről beszélünk, amely nem tartalmaz további megkülönböztető képességgel rendelkező elemet (szöveget, grafikai elemet, logót stb.), ilyen pl. egy üdítőital palackjának vagy egy tábla csokoládénak a puszta formája. 

Az oltalom terjedelme és az oltalomban részesíthető megjelölés - avagy hol van az egyensúly?

A forgalmazott termék formájának védjegyként történő lajstromozása a védjegyjogosult számára kizárólagos jogokat biztosít, amelyek alapján jogosult fellépni mindenki mással szemben, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ (i) azonos formát (a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal) azonos áruk vonatkozásában, (ii) összetéveszthető formát azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában, (iii) azonos vagy hasonló formát akár nem hasonló áruk vonatkozásában is, ha a védjegy jóhírnevet élvez, és a forma alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

Ezek a jogosultságok a védjegyjogosult számára kizárólagos, mindenki mással szemben érvényesíthető jogokat biztosítanak. A védjegyjogosult tehát tulajdonképpen monopóliummal rendelkezik a védjegyként lasjtromozott megjelölés fölött az árujegyzékben szereplő áruk és/vagy szolgáltatások vonatkozásában (jóhírnév esetén pedig azokon is túlmenően). Ha pedig a védjegyként lajstromozott megjelölés kizárólag az áru puszta formája, akkor következésképpen (leegyszerűsítve) a piacon senki más nem gyárthat vagy forgalmazhat azonos vagy hasonló formával rendelkező terméket.

A védjegyjog célja azonban nem az, hogy bizonyos termékek formáit feltétel nélkül monopolizálni lehessen a versenytársak rovására. A védjegyjog az adott vállalkozás árui vagy szolgáltatásai kereskedelmi eredetének megjelölését és más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetését hivatott biztosítani. Ha az adott termék formája lehetővé teszi az áru kereskedelmi eredet tekintetében történő megkülönböztetését más vállalkozások áruitól, abban az esetben védjegyként lajstromozható.

Milyen esetben rendelkezik egy üdítőital palackja, egy elektromos borotva vagy egy csokoládé formája megkülönböztető képességgel? Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata értelmében, ha egy olyan megjelölést kívánunk védjegyként lajstromozni, amely kizárólag a termék formájából áll, akkor a termék formájának jelentős mértékben el kell térnie az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól, máskülönben benne rejlő megkülönböztető képesség hiányában feltétlen kizáró ok áll fenn, amelynek következtében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban (lásd a judikatúrát: C-218/01. sz. ügy, 49. bek.; C-344/10. P. és C-345/10. P. sz. egyesített ügyek 47. bek.). Továbbá a térbeli megjelölés nem állhat alapvető vagy általános formából, ill. ilyen formák variációjából.

A Kit Kat ügy

2010-ben, az Egyesült Királyságban kezdődött az utóbbi idők egyik legfontosabb ügye a termék formájának védjegyként történő lajstromozása kérdéskörében. A Nestlé a jól ismert Kit Kat csokoládé formáját kívánta térbeli megjelölésként az Egyesült Királyságban lajstromozni. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a lajstromozni kívánt megjelölés nem tartalmazta a terméken egyébként dombornyomásként szereplő Kit Kat logót. A nagy rivális, a Cadbury felszólalást terjesztett elő a védjegybejelentéssel szemben. Az Egyesült Királyság Szellemitulajdon-védelmi Hivatalának elbírálója jelentős részben elutasította a bejelentést, mivel a megjelölés nem rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel, és mivel az használat révén sem szerezte meg a megkülönböztető képességet, továbbá mivel a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges (ez utóbbi akadály szerzett megkülönböztető képesség segítségével sem orvosolható).

Rövid Kit Kat történelem

A Kit Kat története 1935-ig nyúlik vissza, ugyanis ebben az évben kezdte forgalmazni a Rowntree & Co Ltd a csokoládét az Egyesült Királyságban, azonban a terméket csak később kezdték Kit Kat név alatt értékesíteni. A jól ismert csokoládét 1937-ig Rowntree’s Chocolate Crisp-ként, majd Kit Kat Chocolate Crisp-ként árulták, míg el nem nyerte ma is ismert nevét. Az eredeti gyártót a Nestlé 1988-ban vásárolta fel. A csokoládé formája 1935 óta alig változott, leszámítva a termék méretét. A Kit Kat csokoládét számos per övezte a világ minden táján (itt egy erre vonatkozó összefoglaló tavalyról). A legfrissebb jogvita az Egyesült Királyságból származik, amelyben a Nestlé sikeresen szólalt fel a Cadbury lila szín lajstromozására irányuló védjegybejelentésével szemben (összefoglaló itt). A Cadburyt 2011-ben a Kraft Foods vásárolta fel, amely 2012 óta Mondelez néven ismert.

Nincs megkülönböztető képesség? Semmi pánik, használat révén megszerezhető!

Ha egy megjelölés nem rendelkezik benne rejlő (inherens) megkülönböztető képességgel, a bejelentő bizonyíthatja, hogy az használat révén megszerezte a megkülönböztető képességet a lajstromozni kívánt áruk vagy szolgáltatások tekintetében. A megkülönböztető képesség megszerzésének időbeli aspektusa ma tagállamonként változó lehet, azonban ennek az új védjegy irányelv vonatkozó rendelkezése alapján egységesen a bejelentés napját megelőzően kell majd bekövetkeznie. 

A Nestlé fellebbezett a brit védjegyhivatal elutasító határozata ellen, amely szerint a Kit Kat csokoládé formája nem rendelkezik sem benne rejlő, sem megszerzett megkülönböztető képességgel. A végül az európai uniós legfelsőbb bírói fórumig eljutó jogvita a védjegyjog több kardinális kérdését is érintette, amelyek közül itt kizárólag a megszerzett megkülönböztető képességet tárgyaljuk.

A (C-215/14. számú) Kit Kat ügyben az Európai Unió Bírósága arra a kérdésre keresett választ, hogy „használat révén megkülönböztető képességet szerzett védjegy bejelentőjének bizonyítania kell-e azt, hogy az érintett személyek köre – szemben minden más védjeggyel, amely szintén jelen lehet – egyedül a bejelentett védjeggyel jelölt árut vagy szolgáltatást tekinti valamely meghatározott vállalkozástól származónak, vagy elegendő-e azt bizonyítania, hogy az érintett személyek körének jelentős része felismeri az említett védjegyet, és azt az ő termékeihez társítja gondolatban.”

Az Európai Unió Bírósága a 2015. szeptember 16-án hozott ítéletében először is emlékeztetett arra, hogy „a védjegy alapvető funkciója abban áll, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára garantálja a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás eredetének beazonosíthatóságát, lehetővé téve számára, hogy összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni ezt az árut vagy szolgáltatást a más vállalkozásoktól származóktól.” A megkülönböztető képesség lehet benne rejlő vagy megszerezhető védjegyként való használat révén. A védjegyként való használat pedig „kizárólag arra a használatra vonatkozik, melynek célja az áru vagy szolgáltatás meghatározott vállalkozástól származóként történő beazonosíthatósága az érintett személyek köre részéről”, amely használat kapcsán fontos, hogy „e használat következtében az érintett személyek köre ténylegesen valamely meghatározott vállalkozástól származóként fogja fel az érintett árut vagy szolgáltatást, amelyet kizárólag a bejelentett védjeggyel jelöltek.”

A Bíróság egy korábbi ügyben (C-12/12. sz. Colosseum ügy) született értelmezést alapul véve rámutatott, hogy „függetlenül attól, hogy a megjelölés használata valamely lajstromozott védjegy részeként vagy pedig azzal összetételben történik-e, az alapvető feltétel az, hogy e használat következtében a védjegyként bejelentett megjelölés az érintett személyek körének felfogása szerint az alkalmas legyen az áruknak mint valamely adott vállalkozástól származóknak a jelölésére.“ Tehát „egy olyan védjegy lajstromozásához, amely (…) a használat révén szerzett megkülönböztető képességet, akár valamely lajstromozott védjegy részeként, akár azzal összetételben, a bejelentőnek bizonyítania kell azt, hogy az érintett személyek köre – szemben minden más védjeggyel, amely szintén jelen lehet – egyedül a bejelentett védjeggyel jelölt árut vagy szolgáltatást tekinti valamely meghatározott vállalkozástól származónak.”

Azaz nem a csokoládé formája és a “Kit Kat” védjeggyel ellátott termék között kell fennállnia a beazonosíthatóságnak, hanem a bejelentett formának kell önmagában lehetővé tennie azt, hogy a fogyasztók a formából álló (azaz a bejelentett megjelöléssel ellátott) terméket a Nestlétől származónak tekintsék.

Ítélet a Kit Kat ügyben Angliában

Miután az Európai Unió Bírósága a kérdésben leszűkítő értelmezést nyújtó ítéletében (angol nyelvű összefoglaló itt, magyar pedig itt) irányt mutatott az ügyet érdemben eldöntő nemzeti bírói fórumnak (England and Wales High Court, Chancery Division) az uniós jog értelmezésében, az ügyben eljáró brit bíró úgy ítélte meg (ítélet itt), hogy a Nestlé által szolgáltatott bizonyítékok csupán azt támasztották alá, hogy a fogyasztók (asszociáció révén) összekapcsolják a termék formáját a Kit Kat “márkanév” (védjegy) alatt forgalmazott termékkel és ezért a Nestlével. Azonban ez nem volt elegendő, ugyanis Arnold bíró szerint akkor szerezte meg egy termék formája megjelölésként a megkülönböztető képességet, ha az érintett fogyasztók egy jelentős része úgy tekint az érintett árukra, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak a kérdéses megjelölés miatt (szemben bármely más esetlegesen jelen lévő védjeggyel - pl. márkanév, logó, csomagolás stb).

Azaz az angol védjegyjog fogalmi rendszerében a Nestlének azt kellett volna bizonyítania, hogy a fogyasztók egyedül a csokoládé formájára támaszkodnak a termék Nestlétől való származásának beazonosításakor, és nem azt, hogy a csokoládé formáját a Kit Kat védjegy alatt forgalmazott termékkel kapcsolják össze és ily módon azonosítják be annak kereskedelmi eredetét. (Érdemes zárójelben megjegyezni, hogy az Európai Unió Bírósága átfogalmazta Arnold bíró kérdését és a jogi problémát elszakította az eredeti, common law védjegyjogi kontextustól és terminológiától [“reliance”].)

Mi a tanulsága tehát a Kit Kat ügynek az olyan termék puszta formájából álló térbeli megjelölés vonatkozásában, amely nem tér el jelentős mértékben az ágazat normáitól és következésképpen nem rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel? A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése érdekében a bejelentőnek védjegyként kell használnia a termék formáját a piacon, azaz az eredetjelző funkciónak fenn kell állnia a termék puszta formája és a vállalkozás között bármilyen más jelen lévő védjegy vagy egyéb árujelző segítsége nélkül. Ez nyilvánvalóan több és eltérő jellegű marketing tevékenységet igényel, mint a hagyományos megjelölések (pl. márkanevek, logók) esetében, hiszen a termék formáját alapvetően nem ilyen céllal használják a vállalkozások (itt), és a fogyasztók sem feltétlenül ilyen módon tekintenek egy terméknek az üzletek polcain az esetek többségében csomagolás által rejtett formájára.

A Bounty ügy

A csokoládék világa telis-tele van védjegyvitákkal. A Bundesgerichtshof 2015 októberében hozott ítéletet (angol nyelvű összefoglaló: itt) a Bounty csokoládé védjegyként lajstromozott formáját érintő jogvitában. A Bounty versenytársa a Bounty csokoládé Németországban védjegyként oltalmazott formájához nagymértékben hasonló formájú csokoládét forgalmazott a német piacon. A Bountyt forgalmazó védjegyjogosult védjegybitorlási eljárást indított a nagymértékben hasonló formájú Wish csokoládét forgalmazó vállalkozással szemben.

Bounty és Wish csokoládé

A német védjegyjog megköveteli a korábban lajstromozott térbeli megjelölésekkel összetéveszthetőségig hasonló megjelölések védjegyként való használatát a jogsértés megállapíthatósága érdekében. Azaz a Wish csokoládét forgalmazó cégnek a csokoládé formáját nem pusztán díszítő célzattal kellett használnia, hanem mint védjegyet, annak érdekében, hogy az eredetjelző funkció sérelme megállapítható legyen.

A Bounty ügyben 50% feletti (53,2%) piaci ismertséget demonstráló fogyasztói adatgyűjtések segítségével bizonyítást nyert, hogy a Bounty csokoládé formájából álló megjelölés megszerezte a megkülönböztető képességet. A BGH ítéletében kimondta, hogy az ilyen magas (50% feletti) piaci ismertséggel rendelkező, a termék formájából álló megjelöléshez nagymértékben hasonló megjelölés (azaz forma) azonos termékek (azaz csokoládék) vonatkozásában való használata védjegyként való használatnak minősül (azaz olyan használatnak, amely a kereskedelmi eredet jelzésére irányul). Következésképpen a Wish csokoládét forgalmazó vállalkozás jogsértést (védjegybitorlást) követett el a Bounty csokoládé formájához az összetéveszthetőségig hasonló forma forgalmazásával. A hasonló formák használatából eredő ügyek számos egyéb kérdést is felvetnek, pl. az oltalom terjedelme kapcsán (lásd itt).

Csoki mellé kóla

A Coca-Cola palack címkék és barázdák nélküli formájának európai uniós (korábbi nevén: közösségi) védjegyként történő lajstromozását az Európai Unió Szellemi Tulajdonjogi Hivatalának (EUIPO, korábbi nevén: OHIM) elbírálója jelentős részben elutasította a megkülönböztető képesség hiánya miatt. Az EUIPO második fellebbezési tanácsa helyben hagyta az elbíráló határozatát, tekintettel arra, hogy a megjelölés (barázda nélküli kontúrpalack puszta formája) nem tért el az érintett ágazat normáitól és szokásaitól olyan mértékben, hogy az lehetővé tegye az érintett vásárlóközönség számára az áruk kereskedelmi eredetének közvetlen és azonnali azonosítását. Azaz a barázda nélküli Coca-Cola kontúrpalack a lajstromozni kívánt áruk tekintetében nem mutat jelentős különbséget az adott áruk szokásos formájához képest.

A fellebbezési tanács szerint annak ellenére, hogy a barázdákkal ellátott palack korábban már védjegyoltalomban részesült, az érintett vásárlóközönség nem kapcsolja össze azonnal és közvetlenül a két megjelölést, így a barázda nélküli palackot nem a barázdákkal ellátott palack egy újabb fejlődési fokozataként érzékeli a megjelölések között fennálló különbségek miatt.

A fellebbezési tanács nem fogadta el a Coca-Cola azon érvét, hogy a barázda nélküli megjelölés használat révén megszerezte a megkülönböztető képességet, mivel a megszerzett megkülönböztető képességet igazoló adatgyűjtéseket az EU-tagállamok kevesebb mint felében, mindössze tíz tagállamban folytatták. A Törvényszék (nyolcadik tanács) elutasította a felperes Coca-Cola keresetét, ezáltal megerősítette az elbíráló és a fellebbezési tanács döntését (T-411/14. sz. ügy).

Az ítélet egyik tanulsága, hogy minél több tagállamban szükséges és érdemes piackutatások és egyéb adatgyűjtések folytatása annak érdekében, hogy az európai uniós védjegy megszerzett megkülönböztető képessége bizonyítást nyerjen. Az európai uniós védjegyoltalom egységes, következésképpen a megjelölésnek az egész EU-ban megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie. Jóllehet a Törvényszék világossá tette, hogy túlzás volna a megszerzett megkülönböztető képesség bizonyítását minden egyes tagállam vonatkozásában megkövetelni, mégis az ügyben a megszerzett megkülönböztető képesség demonstrálása tíz tagállam tekintetében nem volt elegendő az egész EU-ra nézve. A Törvényszék indokolása szerint azért, mert ezen adatgyűjtések eredményei nem vetíthetők ki az adatgyűjtések által nem érintett további (az ügy elbírálásakor) tizenhét tagállamra.

Összefoglaló

Cikkünkben összegyűjtöttük a kizárólag a termék formájából álló védjegyek kapcsán a megkülönböztető képesség vonatkozásában felmerülő fontosabb kérdéseket az újabb európai joggyakorlat tükrében, elsősorban csokoládékat érintő jogvitákon keresztül.

A legfontosabb az, hogy a termék formájának jelentős mértékben el kell térnie az érintett ágazat normáitól vagy szokásaitól annak érdekében, hogy megjelölésként megkülönböztető képességgel rendelkezzen és ezáltal védjegyként lajstromozható legyen.

A termékek puszta formájának jelentős része azonban nem rendelkezik ilyen benne rejlő megkülönböztető képességgel. Ilyen eseteket orvosolhat a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése. Amint azt a Kit Kat ügy kapcsán láttuk, e tekintetben fontos, hogy a termék formáját tudatosan eredetjelző célzattal használja a vállalkozás, amely védjegyoltalmat kíván szerezni termékének formája vonatkozásában. Az eredetjelző funkciónak pedig nem a termék formája és a termék között kell teljesülnie, hanem a termék formája és a vállalkozás között. A termék formájának tehát önmagában kell lehetővé tennie azt, hogy a fogyasztók a kérdéses formából álló (azaz a bejelentett megjelöléssel ellátott) terméket az adott vállakozástól származónak tekintsék. Továbbá, a Coca-Cola ügy alapján, érdemes minél több uniós tagállamot lefedő fogyasztói adatgyűjtésekkel igazolni a megszerzett megkülönböztető képességet európai uniós védjegybejelentés esetén.

A megkülönböztető képesség jóllehet csak egy kérdés a termék formája mint megjelölés vonatkozásában. További, önálló elemzést igénylő problémákat vetnek fel a formára vonatkozó speciális kizáró okok, azaz ha a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges (technikai funkcionalitás), illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza (esztétikai funkcionalitás). Mindazonáltal nemcsak a csokoládék formáját övezik jogviták, hanem a csokoládék csomagolásának kérdésköre is valóságos védjegyjogi harcmező (lásd pl. a C-98/11 P  sz. és a T-402/02 sz. ügyeket).

Hodák Vencel

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

A képek forrása: vonatkozó bírósági ítéletek, iplens.org, stocksnap.io)