A büntetőjogi hét zárásaként utolsó ilyen témájú írásunk következik, mellyel be is vezetjük következő heti témánkat, az alkotmányjogot. Most a gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakkal, illetve annak elévülésével foglalkozunk. Ki ne emlékezne a hírekből arra, hogy Sipos Pál középiskolai magyartanár évtizedekkel ezelőtt szexuális játékokba vonta be tanítványait, de az elévülési szabályok miatt ma már nem büntethető? Az ügy komoly visszhangot keltett a sajtóban és a közvéleményben, és hivatkozási alapként szolgált az új Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban Btk.) módosításához.

Cikkünk megírásakor ehhez kötődően két célt tartottunk szem előtt. Egyrészt kevés szakmai reakció érkezett eddig a törvénymódosításra, ebből következően az elévülési szabályok ilyen módosításának gyakorlati és elméleti háttere sem kellően tisztázott. Másrészt, bár álláspontunk szerint a konkrét intézkedés alkotmányossága nem kifogásolható, a módosításhoz kötődően néhány alkotmányjogi megfontolást továbbgondolásra érdemesnek tartottunk.

A szexuális bűncselekmények rendszere

Az új Btk. XIX. fejezete a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket (a továbbiakban szexuális bűncselekmények) foglalja össze és számos újítást tartalmaz a korábbi Btk.-hoz képest. A XIX. fejezet bűncselekményeinek többsége súlyosabban minősül,

• ha a bűncselekményt meghatározott életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,
• illetve ha az elkövető a sértettel szemben fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyát használja fel.

A korábbi Btk. megdönthetetlen vélelmével szemben az új szabályozás önálló bekezdésben állapítja meg, hogy

az ún. beleegyezéses (kényszer nélküli) szexuális cselekmények végzése vagy végeztetése tizenkét év alatti gyermekkel szexuális erőszaknak minősül.

A szexuális visszaélés megvalósul, ha

• a tizennyolcadik életévét betöltött személy
• tizennégy év alatti gyermekkel
• szexuális cselekményt végez
• vagy rábír arra, hogy mással ilyen cselekményt végezzen.

Ez mindenképpen enyhülést jelent a korábbi Btk.-hoz képest a tettes életkorának megemelése miatt. Egy tizenhét éves elkövető tizenhárom éves sértettel történő közösülése az 1978-as törvény szerint büntetendő volt, míg a hatályos törvény szerint már nem jogellenes. Véleményünk szerint ez több ponton is aggályos. A tizenkét év alatti gyermekkel szembeni szexuális cselekmény minden esetben bűncselekmény (szexuális erőszak), viszont ha az áldozat tizennégy év alatti, csak akkor büntethető az elkövető, ha nagykorú. Másrészről az életkori meghatározás miatt egyes legális szexuális kapcsolatok az egyik fél 18. születésnapját követően hirtelen jogellenes magatartássá válhatnak.

Az elévülés

A szexuális bűncselekmények az elévülési szabályok tekintetében is kiemelt jelentőséggel bírnak. Ha a bűncselekmény elkövetése után hosszabb idő telik el anélkül, hogy az elkövető ismertté válna, a bizonyítás nehézzé válik és a büntetőjog alapelvei nem tudnak maradéktalanul érvényesülni. Ezért a büntetőjogi felelősségre vonás egyik akadálya az elévülés. Az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket három szinten lehet vizsgálni.

1. A hatályos Btk. szerint a büntethetőség elévül a bűncselekményre irányadó büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével.
2. A második kört képezik azok a bűncselekmények, amelyek elévülésére a sértett életkorának is jelentősége van. Az új Btk. - többek között a szexuális bűncselekmények esetében - eredetileg a sértett huszonharmadik életévéig tolta ki az elévülési időt, majd egy későbbi módosítás szerint a sértett tizennyolcadik évének betöltésével kezdődött.
3. A harmadik kört azok a bűncselekmények képezik, amelyek nem évülnek el, azaz a tettest az elkövetés időpontjától függetlenül felelősségre lehet vonni. Az új Btk. szerint nem évülnek el:

• az emberiesség elleni,
• a háborús bűncselekmények,
• illetve az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények.

2014 szeptemberében Dr. Selmeczi Gabriella és Bánki Erik az elévülhetetlen bűncselekmények kiterjesztésére irányuló indítványt nyújtottak be. A módosító törvényjavaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta és kihirdették. Az előterjesztett három közül végül egy esettel bővült az elévülhetetlen bűncselekmények köre és természetesen a speciális elévülési szabály is ennek fényében módosult. Hangsúlyoznunk kell, hogy az új törvény csak a hatályba lépését követően elkövetett bűncselekményekre vonatkozik, így a 2014. december 21. előtt elkövetett cselekményekre nem alkalmazható. Ténylegesen csak évek, évtizedek múlva lehet majd kézzelfogható, hogy az elévülést nem kell figyelembe venni. A jelen potenciális elkövetői számára a törvény visszatartó ereje lehet az, amely már most is érzékelhető.

Nemzetközi kitekintés

A gyermekjogok Bibliájaként ismert New York-i Gyermekjogi Egyezmény 19. és 34. cikke arra ösztönzi a részes államokat, hogy tegyenek meg minden alkalmas intézkedést, hogy megvédjék a gyermekeket a nemi erőszaktól. Az Egyezményt a világ összes országa ratifikálta (az Egyesült Államok és Dél-Szudán kivételével), az alábbiakban néhány, hazánk szempontjából releváns ország példáját mutatjuk be.

• Angliában a súlyosabb szexuális bűncselekmények nem évülnek el.
• A lengyel Btk. az elévülési szabályok kiegészítéseként jegyzi meg, hogy ha bizonyos bűncselekmények sértettje tizennyolc év alatti, akkor az elévülési idő a sértett harmincadik életévének betöltése előtt nem következhet be. Ebbe a bűncselekményi körbe tartoznak többek közt a szexuális bűncselekmények is.
• Franciaországban 2014 májusában a Szenátus kezdeményezte, hogy a gyermekekkel szemben megvalósuló súlyosabb szexuális bűncselekmények elévülési idejét hosszabbítsák meg a felnőtté válástól számított 20 évről 30 évre. Decemberben a javaslatot a Nemzetgyűlés képviselői elutasították, így maradt a régi szabályozás, amely szerint az áldozat 38 éves koráig kezdeményezheti a büntetőeljárás megindítását.
• 2010-ben a német szövetségi kormány felállította a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések kerekasztalát. Ez a javaslattevő, döntés-előkészítő szakértői szerv tett javaslatot arra - többek között -, hogy ezekben az esetekben mind a polgári jogban, mind a büntetőjogban alkalmazott elévülési időket hosszabb időtartamban határozzák meg.
• A német Btk. elévülési időkre vonatkozó módosítását 2015 januárjában hirdették ki. Eszerint a korábbi huszadik életévvel szemben az áldozat harmincadik életévének betöltéséig nyugszik bizonyos szexuális bűncselekmények elévülési ideje.

A hazai módosítás eredményeként Magyarországon 2014 novemberétől az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szexuális bűncselekmények elévülhetetlenek, ha a sértett az elkövetéskor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. De felvetődik a kérdés: ez mire lesz elegendő?

Álláspontunk szerint gyermekjogi szempontból megalapozott megoldás született, hiszen az elkövetők időbeli korlát nélkül felelősségre vonhatóak.

Bűntudat, szégyen, önvád, hárítás. Az esetek többségében ezek az érzések indokolják azt, hogy a bűncselekmények legtöbb esetben évekkel, évtizedekkel a történések után kerülnek csak kimondásra.

Az elévülhetetlenség fontos, azonban önmagában elégtelen válasz. A szexuális bűncselekmények gyakran « láthatatlanok » maradnak, amelyre a Gyermekjogi Bizottság is felhívta a figyelmet. Magyarországnak legutóbb 2013-ban kellett jelentésben beszámolnia arról, hogy milyen intézkedéseket tett a Gyermekjogi Egyezmény végrehajtása érdekében. A Bizottság válaszul adott ajánlásában kiemelte, hogy

• felvilágosító kampányokkal,
• panaszmechanizmusok kidolgozásával
• és a jelzőrendszer szakmai színvonalának fejlesztésével

csökkenthető a szexuális bűncselekmények magas látenciája.

A szexuális bántalmazás hatásai fizikai, pszichikai és szociális károsodásokat okoznak a gyermekáldozatokban. Az elévülhetetlenségi szabályok mellett a prevenciós stratégiák kidolgozása, a jelzőrendszer proaktív és aktív közreműködése elengedhetetlen az abúzus megelőzéséhez vagy időben történő felfedéséhez.

Alkotmányjogi megközelítés

Egyes bűncselekmények elévülésének kizárására csak szűk körben, az alkotmányos mércék szem előtt tartásával van lehetőség.

A bűncselekmények elévülése a rendszerváltást követő igazságtételi törvényjavaslatok kapcsán vált ismerté, az Alkotmánybíróság (a továbbiakban AB) akkori határozataiban fektette le az alkotmányos büntetőjog elévülésre vonatkozó tételeit. A két évtizeddel ezelőtti határozatok körvonalazták az elévülés mint jogintézmény lényegét, kizárásának feltételeit. Bár az Alaptörvény negyedik módosítása és a 2011-es Igazságtételi Törvény tükrében az akkori határozatok mai alkalmazása megkérdőjelezhető, tekintettel a jogállamisági klauzula gyakorlatilag változatlan szövegezésére, az akkori megközelítést továbbra is irányadónak tartjuk.

Két megállapítást szükséges kiemelnünk:

1. annak rögzítését, hogy az elévülés nem technikai szabály, hanem a jogbiztonság lényegi eleme,
2. valamint az elévülés kizárásának alkotmányos lehetőségeiről szóló AB határozatot.

Az elévülés kizárására háromféle okból kerülhet sor, az egyes kizárási okok időnként átfedésben is vannak egymással.

1. Egyrészt a nemzetközi jog rendelkezhet egyes bűncselekmények el nem évüléséről, így soha sem évülnek el egyes háborús és emberiesség elleni bűncselekmények.
2. Másrészt a jogalkotó egyes történelmi helyzetekhez kapcsolódóan rendelkezhet az elévülés megszüntetéséről. Ennek alkotmányjogi megítélése rendkívül problémás, a rendszerváltást követő igazságtétel elméleti háttere, a jogállami értékek és a társadalmi elvárások közti helyes egyensúly máig nem tisztázott. Ezt jelzi, hogy az alkotmányozó végül alkotmányi szinten rendelkezett a kommunista diktatúrához köthető bűncselekmények el nem évüléséről.
3. Az elévülés kizárásának harmadik alcsoportja egyes rendkívül súlyos vagy annak ítélt bűncselekményekhez kapcsolódik. Ide sorolható a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények elévülését kizáró rendelkezés is. Ez a kategória korábban az életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményeket foglalta magában, így meghatározása objektív kritériumon alapult. Egy konkrét bűncselekménycsoport beemelésével azonban a jogalkotó egy adott bűncselekményi kör sajátosságaihoz igazította az elévülési szabályokat. Ez azt jelenti, hogy esetről esetre vizsgálható, mikor lehet helye az elévülés mellőzésének, és az ilyen döntések alkotmányossági felülvizsgálata is ehhez igazodhat.

Jelen esetben az elévülés kizárását a bűncselekmények jellege, rendkívüli érzelmi/lelki következményei, valamint a bizonyítékok késői felszínre kerülésének viszonylag nagy valószínűsége indokolta. Figyelembe véve a nemzetközi jogi hátteret, a kiskorúak fokozott védelmét előíró alkotmányi rendelkezéseket, továbbá azt a tényt, hogy a változás csak az öt évnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeket érinti, a vizsgált beavatkozás aligha minősülne aránytalannak vagy szükségtelennek egy alkotmányossági/európai felülvizsgálat esetén.

Azonban hasonló érvek mentén könnyen felmerülhet az elévülés felszámolása más bűncselekmények esetében is. Jelenleg nem látunk okot, hogy azt feltételezzük, a jogalkotót ilyen szándék vezette volna az őszi törvénymódosítás elfogadásakor. Figyelembe véve, hogy a bűncselekmények elévülése eddig is vitatott területe volt az alkotmányos büntetőjognak, úgy véljük, szükséges erre a kockázatra még idejekorán felhívni a figyelmet. Az elévülés kizárása legitim, de kivételes eszköz a jogalkotó kezében, amellyel csak rendkívül indokolt esetben élhet a felvázolt három körben.

Az őszi módosítás ilyennek tekinthető, azonban a jogállami garanciák és a társadalmi elvárások összeegyeztetése csak akkor lehetséges, ha az elévülés kizárása az egyes bűncselekmények sajátos jellemzői alapján nem válik általános gyakorlattá. A törvénymódosítás tehát konkrét alkotmányossági problémát nem generált, két következménye azonban figyelemre méltó.

1. Egyrészt a jogalkotónak továbbra is szem előtt kell tartania, hogy az el nem évülő bűncselekmények köre csak igen szűk körben bővíthető.
2. Másrészt a jogtudomány számára adott a kihívás: tisztázni annak elméleti hátterét, milyen feltételek megléte esetén és mely körben van lehetőség az elévülés mellőzésére.

Konklúzió

A gyermekjogi megközelítés egyértelműen alátámasztja az őszi Btk.- módosítás okszerűségét, de tisztában kell lennünk azzal, hogy az elévülhetetlenség csak egy a kiskorúak védelmére hivatott számos eszköz közül. Az elévülés felszámolása nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy a gyermekeket védő egyéb mechanizmusok jelentőségét figyelmen kívül hagyjuk.

Az alkotmányjogi szempontrendszer kapcsán arra jutottunk, hogy nincs olyan jelentős érv, amely a jelzett rendelkezés alkotmányosságát megkérdőjelezné. Felmerülnek azonban olyan kockázati tényezők, melyek a jogállamiság szempontjából is relevánsak, ezért szükséges rájuk felhívni a figyelmet. Ez a törvénymódosítás jó példája annak is, hogy egy önmagában alkotmányos jogszabály is felvethet új kihívásokat a jogbiztonság szempontjából.

Murányi Fanni és Szentgáli-Tóth Boldizsár

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

A teljes írást itt találod.

Képek: innen, innen, innen, innen és innen.