Az ügyvédek nehezen igazodnak a megváltozott körülményekhez, igényekhez és technikai kihívásokhoz. Céljuk a régi „elefántcsonttorony” fenntartása, ameddig csak lehet Az anakronisztikus, és a piac és a kor elvárásainak egyre kevésbé megfelelő szabályokhoz való ragaszkodás mellett pedig egyre nehezebb elhitetni a világgal, hogy valóban az ügyfél, és nem csupán a saját érdekeit képviselik.

Az ügyvédség fejlődésének lehetőségei

Egy „Mit tanulhatnak az ügyvédek az Ubertől?” címen a Jogászvilág online portálon megjelent cikk az Uber piaci működési modelljét elméleti síkon az ügyvédi piacra adaptálta. Ebben a világban a „jogi Uberesek”, a szakvizsga nélküli jogászok egy cég online platformján regisztrálnak, hogy rendszeresen, haszonszerzés céljából jogi szolgáltatást nyújthassanak. A cikk írója szerint a rendszerben található sok jogász közül „aki éppen ráér, az jelzi, hogy őt érdekli az ajánlat. Megírja, és elküldi a szerződést – az ügyfél fizet a szolgáltatónak, a szolgáltató fizet a jogásznak.”

Persze nem minden ügyvédi tevékenység „szervezhető ki” ilyen formában, de ahogy arra a cikk is írja Susskind „Az ügyvédség vége?” című könyvére utalva, vannak olyan ügyvédi részmunkák, amelyek alkalmasak arra, hogy kiszervezésre kerüljenek a klasszikus ügyvédi tevékenységek közül, vagyis, ahogy Susskind fogalmaz, jogi eljárási outsourcing valósulhat meg. Az olyan egyszerűbb okirat-szerkesztési feladatoknál, hol „az ügyfél nem vár el konzultációt, tanácsadást, jogi tapasztalatot” és a folyamatok nagy része alapvetően és széles kör számára elérhetően automatizálva működik (iratminták, programok), nem indokolt az ügyvédi kizárólagosság fenntartása. Ezeket a feladatokat egy jogi szakvizsgával nem rendelkező jogász is képes lehet ellátni, ráadásul az ügyvédekhez képest rugalmasabban és olcsóbban. Persze, és erre utal a cikk is, ilyen esetben az ügyfelek kevésbé biztosítottak, mint abban az estben, amikor ügyvéd közreműködését vennék igénybe, hiszen nincs sem felelősségbiztosítás, sem pedig kamara, egy esetleges hiba vagy kár esetén pedig elkerülhetetlen a jogásszal szembeni pereskedés. De vajon tényleg az ügyfél érdekében történik a túlbiztosítás, és nem csupán egy megszokást akar konzerválni a szabályozás? Miért nem dönthet úgy az ügyfél, hogy ha az igényei azt kívánnák, akkor az olcsóbb, gyorsabb, de bizonyos szempontból „kockázatosabb” megoldást választja a drágább, de biztonságosabb helyett?

Kőbaltás szabályok

A hatályos jogi szabályozás azonban gyorsan véget is vet a cikkben is felvillantott elmélkedésnek. Az ügyvédi törvény kizárólag az ügyvédek feladataként, definiálja a szerződés, beadvány és más irat készítésének ellenérték fejében történő rendszeres ellátását, ráadásul mindezt a Büntető Törvénykönyv zugírászat tényállásával rögtön büntetőjogi védelem alá is helyezi: vagyis aki jogosulatlanul és üzletszerűen ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységet végez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Tehát ha a szakvizsgával nem rendelkező jogász barátunk megfelelő iratmintákkal és programokkal felszerelve szeretne rendszeresen pénzért házassági szerződéseket, albérleti szerződéseket vagy egyszerűbb cégbejegyzéseket csinálni, akkor rosszabb esetben nem csak kétszer kimarad a dobásból, hanem irány a börtön.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy tényleg indokolt-e a szigorú szabályozás, vagy egy olyan anakronisztikus rendelkezésekről van szó, amelyet az ügyvédi önérzet nem enged eltűnni a rendszerből?

A zugírászat szaályozásának kezdetei

Ha nem is az emberöléssel egyidejű, de régi lakója már a zugírászat tényállása a magyar büntetőjognak, bár megjelenésekor 1934-ben még önálló jogszabályban szerepelt. A törvénycikk szerint a zugírászat vétségét az követte el, aki díjért vagy bármi más ellenszolgáltatásért más részére beadványt vagy okiratot szerkesztett a nélkül, hogy ily cselekmény végzésére alapján jogosult lett volna. Ekkor még a ma hatályos Btk. szerinti üzletszerűség nem volt az alaptényállás része, tehát már egy okirat díjért való elkészítése is kimerítette a tényállást. Az üzletszerűség ekkor csak mint súlyosbító körülmény jelent meg.

A zugírászat tényállását már a büntető anyagi törvény különös részi rendelkezései közé építette az 1961-es Btk., amely egy évig terjedő javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel rendelte sújtani azt, aki anélkül, hogy ily tevékenységre jogosult volna, ellenszolgáltatásért más részére beadványt vagy okiratot szerkeszt.

Zugírászat a régi Btk.-ban

Régi Btk.-nk, az 1978. évi IV. törvény egyszerűsítve a definíción általános körülírást tartalmazott a zugírászat tényállásának megalkotásakor, mely szerint az követhette el ezt a vétséget, aki jogosulatlanul más részére üzletszerűen beadványt, vagy okiratot szerkesztett. A jogalkotó indoka szerint a zugírászat zavarja a hatóságok munkáját, sérti az ügyvédség érdekeit, kárt okozhat a jogban járatlan állampolgároknak. Álláspontja szerint azonban a nem üzletszerűen, bár ellenszolgáltatásért beadványt, vagy okiratot szerkesztő személy tevékenységének társadalomra veszélyessége nem éri el a büntetőjogi üldözést igénylő szintet. 2002 áprilisától megváltozott a törvény szövege, ekkortól a vétség elkövetőjének már az minősült, aki jogosulatlanul, üzletszerűen ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységet végzett. A tényállásban konkrét szakmákat jelölt meg a jogalkotó és az üldözendő cselekmény is szélesebb körűvé vált, mint a korábbi beadvány vagy okirat szerkesztési tevékenység. Az üldözendő cselekmények vonatkozásában a háttérjogszabályok nyújtanak támpontot, amelyekben nagyobbrészt általános jelleggel, de az ügyvédi törvény viszonylag részletes taxatív felsorolással is meghatározzák az adott szakmai minőségben ellátandó tevékenységfajtákat. A szabályozás indoka, és egyben a bűncselekmény jogi tárgya az igazságszolgáltatás, sőt tágabb értelemben a jogi vonatkozású ügyek szakszerű és szabályszerű intézésének rendjének biztosítása. Az ügyvéd, a jogtanácsos és a közjegyző a jogi vonatkozású ügyek intézésének fontos szereplői, ezért társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy e tevékenységeket csak olyan személyek végezzék, akik a jogszabály szerint erre jogosultsággal rendelkeznek. A bűncselekmény elkövetői csak olyan személyek lehetnek, akik nem felelnek meg a szakági törvényekben foglalt kritériumoknak, vagyis ügyvédek esetében nem tagjai az ügyvédi kamarának és nem tettek ügyvédi esküt. Az ügyvédi törvény pedig ellentmondást nem tűrően az ügyvédek feladataként jelöli meg a szerződés, beadvány és más irat készítésének ellenérték fejében történő rendszeres ellátását. Közömbös a bűncselekmény megvalósulása szempontjából, hogy az ilyen tevékenységet végző személy milyen szakértelemmel vagy gyakorlattal rendelkezik, legyen szó bármilyen jellegű okiratszerkesztésről.

A jó ügyvéd ismérvei

De mitől is lesz jó ügyvéd egy jogász? A kamarai tagságtól? A felelősségbiztosítástól? Vagy netán a jogi szakvizsgától? Eljárási szempontból az ügyvédi tevékenység kötelező kamarai tagsághoz kötése teljes mértékben kiállta az alkotmányosság próbáját. A felelősségbiztosítás védi az ügyfeleket, hiszen az ügyvédi tevékenység körében okozott kár megtérítésére, sérelemdíj megfizetésére szolgál, nem mellesleg – többek között – a kamarai tagság egyik feltétele. A kötelező eljárási elemeken túl tartalmi szempontból kiemelendő az ügyvédi tevékenység jogi egyetemi végzettségen túl magyar jogi szakvizsgához kötése. Hosszú vitát lehetne folytatni a jogi szakvizsga értelméről, hasznosságáról és létjogosultságáról, hogy egy átfogó vizsgát, amely olyan területeket is magában foglal, amellyel a jelölt sem a jelölti munkája alatt és jó esetben utána sem találkozik, vagy ha mégis, addigra a jogszabályi környezet jelentősen átalakult, illetve a megtanult joganyagot amúgy is a feledés homálya fedi, tulajdonképpen érdemes-e fenntartani? Nem nyújtana sokkal nagyobb hasznot az elmélyített és speciális szakmai tudást nyújtó posztgraduális és szakmai továbbképzések irányába elvinni a rendszert? De kanyarodjunk vissza.

Ügyfélközpontú fejlődés

Az egyszerűbb okirat szerkesztési feladatok kizárólagos ügyvédi körbe utalása, akit tartalmi szempontból csupán a tényleges szakértelmet és gyakorlati tudást nem feltétlenül tükröző jogi szakvizsga különböztet meg a többi, esetleg nagyobb szakértelemmel rendelkező, de szakvizsga nélküli jogásztól, akár feleslegesnek és a mai világban anakronisztikusnak tűnhet. Az egyszerűbb szerződések és okiratok az interneten könnyedén bárki számára hozzáférhetőek (sok mindent le lehet tölteni, elérésüket pedig bármelyik internetes böngésző könnyeddé teszi), több adatbázis tartalmaz rendkívül jól felhasználható és naprakész iratmintákat, és egyre kiemelkedőbb szerephez jutnak az online felületeken kérdések megválaszolásával személyre szabható szerződés- és iratminta készítő szoftverek. Egy, az ügyvédeknél jelentősen alacsonyabb költséggel dolgozó, tömegesen az egyszerűbb szerződésekre koncentráló jogászi réteg képes lenne drasztikusan csökkenteni az ezen okiratok előállítására eddig szükséges ügyvédi munkaidőt (úgynevezett „jogi szalagmunka” valósulhatna meg), ezért gyorsabbá és felhasználóbaráttá tehetné az egyszerűbb okiratok piacát. Ezen feladatok leválasztása az ügyvédi munkáról nem járna az ügyvédség szerepének megszüntetésével, hiszen a perképviseleti és egyéb feladatok megmaradnának ügyvédi hatáskörben. A másik, nem csak ügyvédek által gyakorolható területről, az úgynevezett instant jogi tanácsadásról külön cikkben írunk.

Felelősségbiztosítás – irracionális túlbiztosítás?

De mit kezdhetünk a felelősségbiztosítás hiányával? Egyrészt, mivel kisebb volumenű okiratokról van szó, ráadásul a rendszer nagy részben automatizált, eleve nincs is szükség olyan mértékű felelősségbiztosításra, mint az egyéb ügyvédi tevékenységek esetén. Másrészt az ilyen volumenű ügyek esetén kellő mértékű biztonságot nyújt az ügyfeleknek az esetleges bírósághoz fordulás vagy kártérítés. A többi szakmához hasonlóan ezek a kérdések nem igényelnek a jelenlegihez hasonló mértékű túlbiztosítást. Célszerű lenne az ügyfeleknek lehetőséget biztosítani arra, hogy eldöntsék, a drágább, lassabb, ámde garanciális szempontból túlbiztosított ügyvédi okiratszerkesztést veszik igénybe, vagy az olcsóbb, gyorsabb, jó eséllyel ugyanolyan szakszerű, nem kötelezően ügyvédekhez kötött okiratszerkesztést, ahol viszont a károkozás csak bírósági úton érvényesíthető.

Az előállított okiratok, dokumentumok minőségével kapcsolatban merülhet fel olyan kérdést, hogy ez a megoldás biztosítja-e, hogy az okiratok ugyanolyan jó minőségben és hibák nélkül készülnek el, mintha ügyvéd készítené őket? Kérdezzünk vissza. Ha ügyvéd készt el egy okiratot, az garantálja, hogy az okirat jó minőségű és hibáktól mentes lesz? Egy kis ügyvéd, aki például világéletében büntetőjogi ügyeket vitt, de nem dúskál a megkeresésekben, vajon visszautasítana-e egy polgári jogi szerződés megkötésére, átnézésére irányuló megkeresést? Szakvizsgája van, de vajon a megfelelő szakértelme is megvan?

Egy jobb szabályozás felé

Meglátásom szerint érdemes lenne a kizárólagosság és a büntetőjogi védelem szintjét csökkenteni, a Btk.-ban szereplő tényállást például más szakmák definíciójához igazítani.

A kuruzslás tényállásához hasonlóan [aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki; és orvosi gyakorlatra jogosult az, akinek hazai egyetemen szerzett általános orvosi vagy fogorvosi oklevele van] általánosan, a jogászi szakma tekintetében lenne érdemes megfogalmazni a tényállást: aki ellenszolgáltatásért és rendszeresen a jogászi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki. Esetleg megszüntetve a szakmák közötti indokolatlan különbségtételt, arról rendelkezne a jogalkotó, hogy vétséget követ el az, aki ellenszolgáltatásért és rendszeresen felsőfokú szakmai oklevél megszerzéséhez kötött tevékenységet jogosulatlanul fejt ki. Lehet szó orvosról, ügyvédről, mérnökről, vegyészről, pszichológusról, bárkiről. Kivételeket persze lehet és szükséges is tenni, hiszen például a magántanári tevékenységet indokolatlan lenne ilyen szigorral kezelni.

Ez a változtatás szükségszerűen maga után vonná az ügyvédi törvény módosítását is, amelyben le kellene végre fektetnie az a tézist, hogy jogi tanácsadás és szerződés vagy egyéb egyszerű irat készítés ellenérték fejében történő rendszeres törtnő ellátására nem kizárólag az ügyvéd jogosult, megnyitva a teret, hogy más jogászok is be tudjanak kapcsolódni e tevékenységek ellátásába.

Különösen az informatika térnyerését követően alapjaiban változtak meg a fogyasztói igények. Az információk és köztük jelentős számban a korábban kizárólag ügyvédi tudás részét képező információk széleskörű nyilvánossága és könnyű hozzáférhetősége miatt a fogyasztók a problémáik kezelésére alapvetően gyors, mégis szakszerű, ámde olcsó választ próbálnak találni. Az esetek egy részében az a régi jogászi, különösen ügyvédi tudás, amivel kizárólag az e szakmák művelői rendelkeztek, a piacon veszített értékéből. Az ügyvédek nehezen igazodnak a megváltozott körülményekhez, igényekhez és technikai kihívásokhoz. Céljuk a régi „elefántcsonttorony” fenntartása, ameddig csak lehet Az anakronisztikus, és az piac és a kor elvárásainak egyre kevésbé megfelelő szabályokhoz való ragaszkodás mellett pedig egyre nehezebb elhitetni a világgal, hogy valóban az ügyfél, és nem csupán a saját érdekeit képviselik.

Mátyás Ferenc

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

Képek: innen, innen, innen és innen.