Művészet és bűncselekmény. Egy francia artista összekötötte a World Trade Center száztíz emeletes tornyait, és ezzel a látszólag két egymással ellentétes fogalmat is. Hogyan minősülne a cselekménye itthon? A "lazulós hét" keretében ezt hozzuk ma nektek.

Térjetek vissza holnap is, akkor ugyanis - advent harmadik vasárnapja lévén - a Karácsonyhoz kapcsolódó témát hozunk nektek.

Philippe Petit, akrobata 1974. augusztus 7-én a World Trade Center két tornya között kifeszített kábelen egyensúlyozva hajtotta végre régóta tervezett, általa pragmatikusan „csínynek” nevezett akrobata-mutatványát, és egyben a század legkülönösebb bűncselekményét.

A tervezés során, majd a kivételezéskor is számtalan alkalommal követett el jogszabálysértést, és nem ez volt az első illegális mutatványa. Az kétségtelen azonban, hogy a szorongást keltő cselekmény jogi szempontból kifejezetten ellentmondásosnak értékelhető, különösen, ha az elkövetés idejét a mába emelnénk át. A hatályos magyar jogrendszerbe való áthelyezésével és elsősorban a köznyugalom elleni cselekmények vizsgálatával, érdekes következtetések birtokába kerülünk.

A szabálysértés a kreativitás kulcsa Petit szerint, aki nem is volt kifejezetten törvénytisztelő alkat. Öt iskolából tanácsolták el, és mindig is szeretett az általa lefektetett törvényeket követve élni. Így cselekedett, akkor is, amikor egy spontán ötlettől vezérelve New Yorkba, az akkor épülő World Trade Center ikertornyaihoz utazott, és alapos felkészülést követően negyed nyolckor, összesen nyolc fordulóval, leguggolásokkal, lefekvéssel tarkított életveszélyes produkciója során átkelt az egyik toronyból a másikba. Negyvenöt percet töltött négyszáz méter magason, mialatt a kiérkező rendőrök több helyszínről is felszólították, hogy haladéktalanul szakítsa félbe a produkciót, mondván több tucat jogszabálysértést követ el.

Egy szemtanú elmondása szerint, az utolsó lépéseket futva tette meg egyenesen az egyik rendőr karjaiba. Azonnal letartóztatták, majd megfigyelésre a pszichiátriára vitték. Nem sokkal később az Ericson téri rendőrkapitányságra szállították, végezetül pedig „criminal trespass” (jogtalan behatolás) és „disorderly conduct” (rendbontás/garázdaság) bűncselekményekkel vádolták meg.

A magyar jog alapján...

Ha Petit cselekményéhez vezető cselekménysorozatot kronológiai sorrendben vizsgáljuk, és helyezzük el a magyar jog rendszerében, úgy, hogy arra a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvet alkalmazzuk, a jogellenes bejutás minősítésével kell kezdenünk. Három társával beöltözve, megtévesztéssel, egy cég alkalmazottjainak kiadva magukat hatoltak be az építkezés alatt álló Világkereskedelmi Központba.

Az ikertornyok felső emeletei még teljesen üres, építkezés alatt álló területek voltak, és az épületegyüttes a New York Kikötői Hatóság kezelése alatt állt, akitől a megépítés alapötlete is származott. Később Larry Silverstein a milliárdos magánszemély lízingszerződést kötött a hatósággal, azonban az elkövetéskor még tulajdonjogi szempontból magántulajdonról nem beszélhetünk. A hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 221. § (1) szerint: Aki más

• lakásába,
• egyéb helyiségébe
• vagy ezekhez tartozó bekerített helyre
• erőszakkal,
• fenyegetéssel
• vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy,
• illetve ott bent marad,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A (2) bekezdés kimondja: Bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

• másnak a lakásába,
• egyéb helyiségébe
• vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre,
• az ott lakó vagy azzal rendelkező akarata ellenére
• vagy megtévesztéssel

a) éjjel,
b) fegyveresen,
c) felfegyverkezve vagy
d) csoportosan
bemegy, vagy ott bent marad.

Tekintettel arra, hogy a konkrét esetben a színlelés nem hivatalos eljárás színlelésére irányult, az első fordulat tényállási elemi nem alkalmazhatóak. A második fordulatban a megtévesztés, az éjjel és csoportosan történő bemenetel illetve bennmaradás elkövetési magatartás formái ráhúzhatóak lennének a jelen esetre. Az alapvető probléma a minősítéssel azonban, hogy a házijog alapján, a magánszféra hiánya okán nem minősül magánlaksértésnek, amikor a jogtalan bemenetel, vagy bent tartózkodás nem lakás céljára szolgáló helyiségben, így tipikusan középületben, irodában történik. A gazdálkodó szervezet által irodahelyiségként használt lakásba történő erőszakos behatolás nem valósít meg magánlaksértést (BH 1994.523).

A magyar hatályos jogban tehát Petit cselekménye nem merítené ki a magánlaksértés bűncselekményét, még abban az esetben sem, amennyiben a WTC teljes épületkomplexuma magántulajdonban lenne.

A szabálysértési alakzata kapcsán hasonló következtetésre jutunk, vagyis a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 166. § (1) bekezdése szerint eljárás csak a magánszféra, vagyis a lakhatásra szolgáló helyiség esetében indulna.

A Fidesz székház-foglalás elkövetői, szintén éjszaka és csoportosan másztak át közterületről a bekerített székház területére,

azonban több tényállási elem hiányzott, többek között az, hogy nem lakás céljára szolgáló ingatlanról volt szó. Esetükben a csoportos garázdaság vádját még a nyomozási szakaszban ejtették, majd a gyülekezési jog megsértése miatt végül szabálysértést sem állapított meg a bíróság. A két cselekmény közötti érdekes párhuzam, a polgári engedetlenség képlékeny talajára ránt bennünket, ahol az elkövetők magukat jogon kívülinek, és nem jogsértőnek titulálják, ahogy azt Petit is tette nyilatkozataiban.

Köznyugalom elleni bűncselekmény lenne?

Az akrobata megborzongató, megbotránkoztató és sokakban erős szorongást keltő cselekménysorozat félelemkeltőnek, vagyis a köznyugalmat mindenképpen felkavarónak tekinthető, a köznyugalom elleni bűncselekmények körét a Btk. XXXII. fejezetében találhatjuk. A cselekménnyel kapcsolatban szóba jöhetnek:

• a közösség elleni uszítás,
• hatósági rendelkezés elleni uszítás,
• garázdaság
• vagy rendbontás.

A tényállási elemek Petit cselekménysorozata esetében igencsak hiányosak, és részletesebb vizsgálat után kijelenthetjük, az egyes bűncselekmények egyáltalán nem húzhatóak rá, különösen mert produkciója elsősorban önmagára jelentett közvetlen és valós veszélyt.

A rendbontás esetében /Btk. 340. § (1)/ nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel kell ellenállást tanúsítania az elkövetőnek, jelen esetben azonban nem ez történt. Annak szabálysértési alakzata szintén nem feleltethető meg jelen esetre.

Tény ugyan, hogy az artista fittyet hányt bármilyen, a tornyok tetejéről, helikopterről eszközölt hatósági figyelmeztetésre, ugyan nagyon sok ember előtt és jól láthatóan, közel negyvenöt percig tette, cselekményével hatósági rendelkezés elleni uszítás bűncselekményét nem valósította meg. hiszen a Btk. 336. § szerint:

• aki nagy nyilvánosság előtt,
• a köznyugalom megzavarására alkalmas módon
• hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Bár elképzelhető engedetlensége sokaknak imponáló, vagy követendő lehetett, azonban nem uszított, a hatósági intézkedés kifejezetten arra irányult, hogy saját mutatványát szakítsa félbe.

Garázdaság a történelemben

A garázdaság /Btk. 339. § (1), (2)/ esetében érdemes jogtörténeti kitekintőt tennünk. 1955. évi 17. tvr. amely elsőként önálló bűncselekményként említi azt, és egyértelmű, hogy a szocialista rend és erkölcs megszilárdítása volt a célja. A tényállás általánosan fogalmaz tág értelmezhetősége lényegében homályossá teszi, pontosan ki és mely tevékenységével minősül garázdának, valószínűleg ez az akkori dolgozói társadalom alacsony ingerküszöbét is jelzi.

A garázdaság a későbbi kódexekben már jelentősen pontosabban jelenik meg, immateriális bűncselekmény, megvalósításához elegendő, ha az eredmény, megbotránkoztatás, riadalom bekövetkezésének veszélye fennállott, mindez pedig objektíve a társadalom aktuális megítélése alapján értékelendő.
Amennyiben az 1961. évi V. törvény szerinti szabályozást vesszük alapul, amely igazodik az elkövetés idejéhez, annak 219. § (1) bekezdése alapján,

• nyilvános helyen,
• közösségellenes magatartás,
• másokban megbotránkozást, riadalmat kelt;

minősített esete, ha a bűntettet

• visszaeső,
• három vagy több személy követi el,

a bűntett alkalmas, hogy a köznyugalmat súlyosan megzavarja. Tekintettel arra, hogy jelen tényállás eléggé tágan értékeli az elkövetési magatartást, nagy valószínűséggel e kódex alapján Petit Magyarországon is bűncselekménnyel vádolták volna.

Az 1978. évi IV. törvény tovább konkretizálta az elkövetési magatartás fogalmát, és belekerült az erőszak, mint magatartási elem. A kirívóan közösségellenes magatartás, minden, ami provokatív azonban egyben erőszakos is. A hatályos szabályozásunk szerint az elkövetéshez ez a két magatartás feltétlenül szükséges. Petit valószínűleg a legtöbb ember szemében kihívóan közösségellenes és cselekménye alkalmas lehetett a megbotránkoztatásra, a riadalom-keltésre, azonban egyáltalán nem viselkedett erőszakosan, különösen nem másokra irányuló módon, ezért magatartása nem minősíthető garázdaság bűncselekményének. Az erőszak hiányában a garázdaság szabálysértés állapítható meg a hatályos szabályozás szerint. (BH.2008.291.) (a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 170.§ )

Itt a vége...

A vádhatóság végül ejtette az összes Petit ellen felhozott vádat, azonban a bíró kötelezte, hogy a gyerekeknek tartson egy különleges műsort a Central Parkban.

Petit több mint ötszázszor tartóztatták le művészete gyakorlása során, így különös visszaeső bűnelkövetőnek tekinthető.

Úgy tűnik azonban, a jogalkalmazók gyakran hunytak szemet jogsértései felett, és kérdés egyáltalán kriminológiai szempontok mentén tekinthetünk-e rá úgy, mint egy garázdára vagy egy bűnözőre. Petit nem feltétlenül a köznyugalom megzavarása motiválta, sokkal inkább magasabb célok: a mindent kizáró koncentráció, az emberfeletti motiváció demonstrálása, a lehetetlen legyőzése.

Garázdaságnak minősíthető, ha az elkövetés motivációja alapvetően sokszor emberfeletti, vagy nemes emberi cél, és egyáltalán nem mások megfélemlítése, még ha az félelmet is kelthet? Valószínűleg a motívum-elmélet híveit erősítheti ez az elgondolás és az adott tett motivációinak értékelése, a büntetés-kiszabás során mindenképpen befolyásoló tényező. Egy életveszélyes produkció során mennyire kap szerepet az állam egyént védő funkció szerepe? Napjainkban is hasonlóan felkavaró, megdöbbentő és megbénító lenne a francia artista mutatványa, azonban jogrendszerünk nehezen tudná követni az előadás hatását.

A polgári engedetlenség vagy egy engedély nélküli cirkuszi mutatvány cselekményét alapvetően más motivációk mozgatják, azonban kötelességünk köztük párhuzamot vonni, hiszen mindkettőre jellemző, hogy elkövetőik tökéletesen egyensúlyoznak a jogkövetés és a jogsértés határvonalán. Talán ez maga a művészet.

Bőcs Annamária

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

***

A teljes írást itt találod.

Ez az írás a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2015. évi cikkíró pályázat keretében született.

Képek: innen, innen, innen és innen.