Ezen a héten "csak lazulunk", nincs konkrét témakör, amit körbejárnánk. Olyan témákat hozunk, amik nem illettek a korábbi hetek témái közé, de érdekességeket mutatnak nektek. Kezdjük is.

Mém-e a jog, kérdem én.

Miért, mégis mi a mém?

Ma már az internet elképzelhetetlen lenne mémek nélkül, elég, ha csak a brutális látogatottsággal bíró 9gag-oldalra, vagy a Facebookon indult, és mára már saját italmérést üzemeltető Tibi Atyára gondolunk. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a fogalmat Richard Dawkins oxfordi evolúciós biológus alkotta meg átütő erejű műve, az önző gén margóján. A görög mimema (mímelés, utánzás) és a francia même (ugyanaz) szavakból eredő és a gén szóra rímelő kifejezést a következőképp magyarázza:

„A mém egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, egy ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja. Éppúgy, ahogy a gének azáltal terjednek, hogy spermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, amelyet tágabb értelemben utánzásnak nevezhetünk. Ha egy tudós egy jó gondolatot hall vagy olvas, akkor továbbadja a kollégáinak és tanítványainak. Megemlíti cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve elszaporodik.” [1]*

 A mémeket tehát olyan információs mintákként határozhatjuk meg, amelyek másolódás útján adódnak át. Miként a biológiai vírus túlélését csak valamely gazdasejt biztosíthatja, amelyet képes rávenni önmaga lemásolására, a mémek is ilyesfajta trükknek köszönhetik a túlélésüket:

egy gondolat önmagában ugyanúgy életképtelen, mint egy vírus. Állandó szaporodásra, replikációra kényszerül, ehhez pedig be kell hatolnia egy gazdaszervezetbe (agyba), ott meg kell ragadnia (bevésődnie az emlékezetbe) és szállásadóját (az embert) arra kell késztetnie, hogy elkészítse replikációját (továbbadja embertársainknak). [2]

Láthatjuk, hogy a továbbadás hiánya, a felejtés és a „gazdaszervezet” elpusztulása egyaránt veszélyezteti a mém túlélését, ami csak a folyamatos ismétléssel és a továbbadással biztosítható.

Oké, most már tudjuk, mi a mém.

Na, de mi a jog?

Bármilyen meglepő, ezt a mindenki által használt fogalmat sokkal nehezebb meghatározni, a kérdés máig a jogelméleti viták egyik gumicsontja. Gondolatkísérletünkhöz fogadjuk el azt a Jakab Andrástól származó – részben Jellinekre alapított – definíciót, mely szerint

a jog nem más, mint strukturált tömegpszichózis.

Mielőtt jogos felháborodásotokban az Alt+f4 billentyűkombinációra csapnátok, gyorsan elő is hozakodom a magyarázattal: a tömegpszichózis arra utal, hogy a jogi norma attól, és addig létezik, amíg a társadalom jognak hiszi, ekként elfogadja azt. A jogi normát tagadókat, normaszegőket üldözni kell, és végső soron büntetéssel kell rákényszeríteni a norma elfogadására. Ennek tapasztalata a társadalom többi tagjának a normába vetett hitét is erősíti. (Ezt nevezzük speciális, illetve generális prevenciónak is.)

És mitől strukturált ez a pszichózis? A jogi normarendszer sajátossága, hogy nem észrevétlenül változik, mint például az erkölcsi szabályok, hanem meghatározott, szigorú rendben lezajló rituálék, eljárások (törvényhozás, autentikus jogértelmezés) során alakítható ezen hit tartalma. [3, 4]

Természetesen a jog mindig az emberi magatartás irányítását célozza, nem közvetlenül a meghatározott tudattartalmat írja elő, azonban a szabályok ismerete tipikusan előfeltétele a normának megfelelő magatartásnak.

Dawkins elméletében a génekhez hasonlóan a mémek sikerének is három kulcsa azonosítható:

• Hosszú élet
• Termékenység
• Másolási megbízhatóság

Vegyük hát sorra, mennyiben jellemzőek e tulajdonságok a jogra.

A hosszú élettel kapcsolatban először talán az i.e. XVIII. századi babiloni király, Hammurapi jut eszünkbe, aki törvényoszlopának zárszavában a következőképpen szól:

„Későbbi napokra, mindörökre! A király, aki az országban lesz, a jog szavait, amelyeket emlékkövemre írtam, tartsa be; az ország jussát, melyet megítéltem, az ország döntvényeit, melyeket eldöntöttem, ne változtassa meg! […]

Ha az illető szavaimra, melyeket emlékkövemre írtam, ügyel, ítéleteimet el nem törli, szavaimat hatályon kívül nem helyezi, szobromat meg nem másítja: az ilyen ember, akárcsak magam, az igazságosság királya; annak botját a Napisten hosszabbítsa meg, népét pedig az igazságban vezérelje.” [5]

Hammurapi számára a törvényoszlop hosszú élete egyet jelentett a törvények fennmaradásával, azaz újabb és újabb generációk tudatába való beépüléssel. A szigorúan vett hosszú élet számunkra azonban csupán a konkrét „egyed”, adott példány hosszú életét jelenti. A reprodukciós képességgel a következő pontban foglalkozunk. A babiloni király törvényoszlopa maga valóságában hosszú évezredekig fennmaradt. Ez nagyban hozzásegítette a mémet a terjedéshez, ugyanis hosszú távon védelmet biztosított a feledés ellen. A mém hosszú élete azonban, akárcsak a gének esetében, tipikus esetben nem a konkrét „gazdaszervezet” (törvényoszlop, a számítógépünkre lementett tibiatya-poszt vagy emberi agy) hosszú életétől függ. Az élethossz csupán a termelékenység egyik előfeltétele, utóbbi sokkal fontosabb. [6]

A termékenységet, reprodukciós képességet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Hammurapi rendelkezései – jogi mivoltuk elveszítése után is – mémként tovább élnek, mert a diorit sztélé felületébe bevésett kód a mém legfőbb tulajdonságával rendelkezik: szaporodik. Újabb és újabb agyakat fertőz meg, akárcsak egy vírus, amely nem több mint egy genetikai kód, amely a lehető legeredményesebb szaporodásra, lemásolódásra törekszik. Tudatunkban, elektromos jelek formájában, magyar nyelven, más kontextusban, azaz a vírusokra, és minden génre jellemző mutáció jegyeit mutatva, de létezik egy-egy kópia, amely e cikk olvasóiba – már elsőéves joghallgatóként, de legkésőbb e sorokat olvasva – is sikeresen átmásolódott.

Ha Hammurapi esetében a sztélén kódolt konkrét aktusok jogi jellegének elveszése miatt a felhívott példa nem volna kellően meggyőző, gondoljunk az angol jogra, amely 1832 óta – jogelméleti szinten legalábbis – folytonos egységet alkot. Az azóta (megfelelő bírói szerv által) hozott egyedi döntések stare decisise, azaz lényege, magja, logikája máig kötelező.

Elméletben tehát egy angol bíró tudatában tehát minden korábbi ítélet stare decisisének kópiája megtalálható, amely azután megjelenik a döntéseiben, és végül a kollektív jogtudat részévé válik (common law).

A kontinentális, más elnevezéssel római-germán jogcsalád esetében is tetten érhető a másolatok soraként felfogható kontinuitás. Nem véletlen, hogy a jogászképzés első évében gyakorlatilag kizárólag (jog)történeti tárgyak oktatása folyik. A római jogban gyökerező kontinentális jog természetesen szintén számos változáson és változtatáson ment keresztül a másolások során, az azonban, hogy mai jogunk a múltban gyökerezik, vitathatatlan.

A másolási megbízhatóság kapcsán Dawkins úgy fogalmazott, hogy ez az a vonatkozás, ahol az elmélete ingatag talajon áll, az általa vizsgált mémek ugyanis alacsony megbízhatósággal reprodukálódtak: a tudós az általa hallott jó gondolatot másképpen adta tovább, a nyári sláger dallamát mindenki kicsit másképpen dúdolta. Azt gondolom, a jog ebben különbözik leginkább a Dawkins által vizsgált egyéb mémektől: sokkal inkább megfelel ugyanis a definíciónak, hiszen a jog mémjének terjesztői a legkorszerűbb, legeredményesebb(nek vélt) technikák felhasználásával törekszenek a lehető legmagasabb szintű másolási megbízhatóság kialakítására. Az egyes jogszabályok szövegének pontos másait kódoló kópiákat készítenek, számítógépek segítségével terjesztik a normák szövegét, a mémet elsajátítani igyekvőket pedig változatos módszerekkel kényszerítik arra, hogy saját tudatukban a közös jogi tudat minél pontosabb mását hozzák létre.

Az angol jogrendszerben éppen a közös jog temészetellenesen pontos reprodukciója hívta életre az equity rétegét, amelyre common law merevségének enyhítése végett volt szükség.

A kontinentális jogcsaládban egyes konkrét rendelkezések önmagukban is olyan sikeres mémekként öröklődtek tovább, hogy máig gyakorlatilag változatlan formában alkalmazzuk őket. A feltehetően időszámításunk előtt kialakult görög jogintézmény, a közös érdekből, végszükségben okozott kár megosztásáról rendelkező lex Rhodia bizánci-római közvetítéssel, lényegében azonos tartalommal szerepel a hatályos magyar Ptk. 5:26. § (3) bekezdésében. [7, 8] Ne feledjük azonban: az írott jog csupán egy másik tudat tükörképe, amelyből elsajátíthatjuk, majd időről időre megigazíthatjuk a saját tudatunkba átmásolt, ott létező képet. Amelyik jogszabály senki tudatában nem létezik, az nem társadalmi pszichózis, következésképpen a definíciónk alapján nem tekinthető jognak sem.

Felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben ezt a pszichózist strukturáltnak ismerjük el, ez hogyan egyeztethető össze a génekre jellemző spontán, evolutív változással.

Nos, ahogyan

a gének sem csupán passzív szemlélői saját öröklődésüknek, hanem különböző szerves anyagokat sejtekké alakítva egyre eredményesebb túlélőgépeket építenek maguk köré, amelyek erősebbek, ügyesebbek és vonzóbbak igyekeznek lenni riválisaiknál, ugyanígy a mémek terjesztői, a tudattartalom birtokosai is törekszenek a mémek másolására.

Ezért írják meg az idősek az emlékirataikat, és ezért törekszik a társadalmi rend fenntartásáért, a szabályok megalkotásáért és kollektív tudattá emeléséért felelős társadalmi réteg a jog, mint mém tökéletesítésére, majd minél pontosabb átadására.

Akkor tehát mém-e a jog?

Úgy tűnik, igen, s nem is akármilyen.

Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon mi használjuk a mémeket saját céljainkra, vagy csupán rabszolgáik vagyunk, nem célja e rövid írásnak. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a jog a mémek egyik legerőszakosabbika: az e mémmel „fertőzött” társadalom végső soron a legszélsőségesebb erőszakkal kényszeríti tagjait a kód befogadására…

Gönczi Gergely

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkírópályázat keretében született.

*Az eredeti írást és a hivatkozásokat itt találjátok.

Képek: innen, innen és innen.