Legutóbbi írásunkban egy személyes beszámolót olvashattatok a Transparency International berlini főtitkárságán töltött időről. Ma ugyanezt a látogatást mutatjuk be nektek egy bölcsész szemszögéből.

Rettentően megörültem neki, mikor belefutottam a TI Academy Médiatréningjébe. Nem csak szakmailag, de kontextusát tekintve is nagyon izgalmasnak ígérkezett - egy korrupcióellenes nemzetközi szervezetnél tanulni hírközlésről és -szerkesztésről kiemelkedő, egyszeri lehetőség volt egy bölcsésznek, mint jómagam.

A négyórás workshop kifutása azonban még izgalmasabbá vált az én, és csoporttagom, Benedek számára, ugyanis mi ketten ingyenes utazást nyertünk a Transparency International berlini főtitkárságára.

Egyrészt maga az utazás nagy kaland volt (még sosem jártam Berlinben ezelőtt), de másrészt remek lehetőség volt ez arra, hogy belelássunk egy NGO szervezeti felépítésébe és mindennapi működésébe. Sok kérdés tolongott a fejemben - Hogy tud egy nemzetközi szervezet egyszerre működni együtt az ENSZ-szel és hétköznapi emberekkel? Hogy épül fel a Secretariat, milyen csapatokban dolgoznak a munkatársak? Célszerű-e európai központtal működnie egy globális szervezetnek? Mi történik, ha hirtelen megcsappannak a szervezet erőforrásai? Az összes kérdésemre választ kaptam, és még rengeteg másra is.

A két napban, amit a Secretariatban töltöttünk Varga Péter regionális koordinátor szárnyai alatt, bemutattak bennünket a Transparency International legtöbb teamjének. Kezdve a szervezeti irányítással, majd folytatva a kutatócsoporttal, a finanszírozáson és a sajtóosztályon át egészen a civilek bevonási programjáig, ezer szögből volt lehetőségünk megvizsgálni a csapatot. Az összes tag, akivel találkoztunk felkészült és szakmai válaszokat adott a kritikus kérdeinkre, ezzel segítették, hogy a maximumot hozhassuk ki az ott töltött két napból.

Mindenekelőtt viszont a titkárság tagjainak őszintesége volt a legerősebb élmény számomra - nyitottak voltak a munkájuk kihívásaival és a bennük felmerülő kételyekkel kapcsolatban. Igyekeztek hozzásegíteni bennünket, hogy átláthassuk, milyen értékrend mentén működik a Transparency International. Leültek velünk egy asztalhoz, és türelmesen elmagyarázták, mi is az, amit nap mint nap csinálnak. Megható volt látni, hogy az egyes tagok egyéni erősségei és éleslátása mennyire nagy hatással van a TI ügyeinek kimenetelére.

Az iroda levegőjében is érezni lehetett, hogy minden munkatárs személyesen kötődik a TI ügyéhez. Az iroda bázisdemokratikus lapos hierarchiája nem csak egyértelműen bevált, de a szervezet folyamatos (és szükséges) átalakulását is természetessé tette. Magyarországról érkezve, ahol a demokratikus tiltakozást bevett dolog átlépni, és ahol egyre nő az apátia, ez az inspiráló hozzáállás szinte feltöltött bennünket.

Egy héttel az út után gyakran azon kaptam magam, hogy újabb és újabb üggyel kerülök szembe, amit a TI-tól kölcsönzött szempontokból sokkal összetettebben tudok végiggondolni. Rettentő hálás vagyok, hogy nem csak eszközöket adtak a kezembe, hogy szembe tudjak szállni igazságtalan, korrupt mechanizmusokkal, hanem egy bármilyen jövőbeli projekthez lenyűgöző példával is szolgáltak.

Remélem, hogy találkozom még a titkárságon megismert munkatársakkal, és remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy lehetőségem volt közreműködni egy Transparency-s projectben.

Csarnó Helga

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

***

A felhasznált képet itt éred el.