Tulajdonképpen mi a korrupció, mi az előny és mitől jogtalan? Erre kaptok ma választ, ma ugyanis a korrupciós bűncselekmények közös jogi tárgyát és az előny fogalmát, fajtáit, annak jogtalanságát mutatjuk be nektek. Egy lépéssel közelebb kerültök a büntetőjog világához is.

„Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.” [1]*

A történelmi kezdetek óta része a társadalmi berendezkedésnek a korrupció. Ezt a cselekménytípust erkölcsi úton ítélték meg eleinte, és később büntetőjogi aspektusai is megjelentek, hiszen alkalmazkodott és fejlődött a korral. Egy kisebb jogtörténeti áttekintés után ráeszmélhetünk, hogy a jogalkotás kullog-e bűncselekmény után. A korrupcióval kapcsolatos bűnelkövetés ugyanis rendkívül szoros kapcsolatban áll ahhoz a gazdasági, politikai és társadalmi közeghez, amelyben megvalósul. Korrupciómentes társadalom nem létezik, ezért sosem veszíti aktualitását e kérdéskör.

A korrupció fogalma

Erre a fogalomra több meghatározást, definiálást találhatunk, ha újságot vagy szakirodalmat veszünk a kezünkbe, mivel a büntető törvény nem fogalmazza meg. Véleményem szerint azért nem alkotott definíciót a jogalkotó, mert mindenki által ismert fogalomnak gondolja. Viszont a tudományos megfogalmazások születtek és törvényi fogalom híján a jogalkalmazás ezeket használja. Egyik fogalmi meghatározás:

„A korrupciós bűncselekmény fogalmát a jogirodalom kétféle- tágabb és szűkebb- értelemben használja. A szükségképpen (azaz in abstracto) korrupciós bűncselekmény azt jelenti, hogy nemcsak az elkövetett konkrét cselekmény, hanem a jogalkotó által büntetni rendelt cselekménytípus is megfelel a korrupciós fogalmának (pl. vesztegetés, befolyással üzérkedés, illetve befolyás vásárlása). A nem szükségképpeni (azaz in concerto) korrupciós bűncselekmények esetén csak a konkrét cselekmény korrupciós jellegű, a törvényi tényállás viszont ilyen elkövetést nem feltételez.”[2]

A másik fogalmi meghatározás, amely szintén átfogó képet ad a korrupció fogalmáról: „A korrupció fogalma alatt általában a társadalmi erkölcsbe ütköző olyan cselekmény összességét értjük, amelyben valamely az ügy, vagy egyéni érdek kedvező elbírálása égett, az ügyintéző (a döntést hozó) anyagi vagy személyes kapcsolatból származó előnnyel való megnyerésére, és –tipikusan – kedvezően befolyásolt döntés meghozatalára kerül sor. Az ügynek az előnnyel biztosított részlehajló elintézése kapcsán a társadalmi kapcsolatok igazságossága szenved sérelmet.”[3]

Az „előny” meghatározása

E bűncselekmények közös jogi tárggyal rendelkeznek, amely „az állam és az önkormányzatok hatalmi igazgatási és igazságszolgáltatási viszonyaiban, valamint a gazdasági és társadalmi életben az ügyek intézésének előnnyel történő befolyásolásától mentes, szabályszerű, részlehajlás nélküli módjával kapcsolatos társadalmi érdek, és ezzel összefüggésben, az állami és más szervek (szervezetek), valamint e szervekben működő személyek tevékenységébe vetett közbizalom.”[4]

A jogi tárgy definíciójában a hangsúly az előnnyel történő befolyáson van. A téma vizsgálata során a hivatali bűncselekmények ismerete is szükséges, hiszen a korrupciós bűncselekmények specializált fajtája. Előny az a „kedvező körülmény, amely bizonyos cél elérésére irányul, melynél fogva ahhoz előbb eljuthatunk, mint más, tehát mintegy előkedvezés”[5]. Büntetőjogi megközelítésből „az előny az elkövető, vagy vele kapcsolatosan más személy helyzetében beálló kedvező, és társadalmilag is jelentős változás.”[6]

Tartalmát tekintve az előnynek vagyoni, személyes és erkölcsi fajtája létezik. Vagyoni jellegű előny kategóriája igen széles palettán mozog. „Vagyoni előnyként értékelhető tehát mindenféle pénzfizetés, pénzben kifejezhető, értékkel rendelkező dolog, valamint a tartozás elengedése is.”[7] „Emellett vagyoni előnynek tekintendő a kölcsön, a hitel (kamatfizetés terhe mellett a hitel megszerzése az előny, kamatmentes hitelnyújtás, illetve a kamat elengedése esetén pedig az egyoldalú pénzbeli juttatásról van szó).”[8] Ide tartozik még az értékkel bíró tárgy ajándékozása, ingyenes juttatás vagy szolgáltatás.

Személyes jellegű előny hivatalos személy vonatkozásában történő kedvező visszterhes jogügylet, valamint ilyen jellegű előny esetkörébe tartozik az érzelmi kötődés nélküli szexuális kapcsolat létesítése.

Erkölcsi előnynek minősül a nem vagyoni értékkel mérhető karrier-, pozícióbeli előny, kitüntetésre felterjesztés, munkahelyi előléptetés.
A fent említett csoportosítás kivétel nélkül a jogtalan előny szerzés lehetőségeit tartalmazza, azonban ezek megítélése már a társadalmi szabályrendszer kérdésköréből válaszolható meg. Ennél a résznél érdemes megjegyezni, hogy az előbbi csoportosításban nem taxatíve felsorolt tevékenységek egy része a 2006. évi XLIX. törvény a lobbitevékenységekről hatálya alatt jogszerűen is alkalmazhatóak voltak.

A magyar büntetőjogban nincs kikristályosodott meghatározása az előnynek, viszont a német büntetőjogi dogmatikában megtalálható az előny pontos fogalma „az előny alatt minden olyan juttatást ért, amely révén az elkövető vagy egy harmadik személy a korábbinál kedvezőbb helyzetbe kerül. Az előny alapvetően három fajtája között tesz különbséget: a materiális, az immateriális és a harmadik előny között.”[9] A német dogmatika egy másik csoportosítást tartalmaz az előny vonatkozásában: „Az előny minden olyan juttatás, amely az elkövető vagy harmadik személy helyzetét materiálisan vagy immateriálisan gazdasági, jogi vagy személyes vonatkozásban objektíve javítja, és amelyre egyébként nincs megalapozott jogi igénye”[10].

Az előny tekintetében vizsgálat alá kell venni, hogy az előny implicite jogtalan, vagy szükséges a tényállásban feltüntetni a jogtalan jelzőt, hiszen ez kérdésként merült fel mind a 2001. évi CXXI. törvény, mind pedig a 2015. évi LXXVI. törvény megalkotásánál, szükséges-e a jelző, vagy sem.
Jelző kérdés megjelenítése előtt szeretnék kitérni a bűncselekmény elkövetői szerinti csoportosításra, mivel a jogtalan jelző ennek tekintetében vizsgálandó, tehát beszélhetünk úgynevezett aktív és passzív elkövetésről. Aktív, aki az előnyt juttatja, passzív, pedig aki az előnyt elfogadja.

Általánosságban fontos megemlíteni, hogy meghatározott korrupciós bűncselekmények eseteiben az előny nyújtó akarata szolgál alapul és ebben nem játszhat szerepet a kényszerítés, mivel ilyen esetben nem valósulnak meg a Btk. XXVII. fejezetében foglaltak, hanem vagyon elleni erőszakos bűncselekmény esetét kell vizsgálat alá vonni, ilyen lehet például a zsarolás.
„Az előnynek nincs a törvényben meghatározott értékhatára, ezért jogtalan előnynek tekinthető, ha az érték nem különösebben számottevő ugyan, de a jellege, illetve az elfogadás rendszeressége folytán több, mint csupán az udvariasságot kifejező gesztus”.[11]

Tehát a bíró mérlegelési körébe tartózik az előny megítélése, viszont a jogalkotó szükségesnek tartotta a jogtalan kifejezés alkalmazását a jogbiztonság érdekében. A Legfelsőbb Bíróság szerint „az előnynek” akkor „is jogtalannak kellett lennie”,[12] amikor az 1978. évi Büntető Törvénykönyv tényállása az előny fogalmát – a 2015. évi LXXVI. Btk. módosítást megelőzően a hatályos törvényünkhöz hasonlóan- jelző nélkül tartalmazta. Továbbá, a 2012. évi C. törvény korrupciós bűncselekmények tényállására írt előny jogtalan megjelölésének hiányára indokként a következőként magyarázta: fogalmilag nem képzelhető el, hogy a korrupciós bűncselekmények megvalósulására való törekvéshez adott vagy ígért előny jogszerű legyen, az adott vagy ígért előny mindig az aktív vesztegető személyére nézve közvetlenül vagy közvetve jelent az addiginál kedvezőbb állapotot, ezért a „jogtalan” kifejezés használata felesleges. Az 1978. évi IV. törvényhez kapcsolódó módosító novella a jogtalan jelző beemelését a rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás is csak a nemzetközi egyezmények szövegéhez való igazodással magyarázza. Véleményem szerint a jogtalan jelző törvényben történő feltüntetése jogértelmezési könnyebbséget szolgáltat a jogalkalmazók számára. Ennek köszönhetően a következő értelmezéseket tartom a legjobbnak: Formálisan nem minősül jogtalannak a hivatalos személy által elfogadott előny, ha van olyan jogszabály vagy más jogi norma, amely az ilyen jellegű kérést vagy elfogadást megengedi. Viszont implicite jogtalan, a jogszabály vagy jogi norma által kifejezetten meg nem engedett előnyök kérése. Nem része a jogtalan előny szerzésének a materiálisan nem jogellenes előny elfogadása, amely nem sérti, valamint nem is veszélyezteti még a hivatalos személy pártatlanságába vetett bizalmat sem. Ilyenek például a szokásos udvariassági gesztusok persze, így kávéval, üdítővel, cigarettával való kínálás, illetve egy kisebb virágcsokor elfogadása. Ezt a határ azonban már túllépi egy üveg bor vagy vendéglői reggeli, ebéd, vacsora elfogadása. Az olyan előny elfogadása is a jogtalanság körébe tartozik, amelynek célja a kötelességszegés kiváltása.[13]

A fent említetteknek megfelelően kijelenthető, hogy a jogtalan előny a bírói mérlegelés központi eleme korrupciós bűncselekmények esetén, ezért néhány bírósági döntés megjelenítését tartom szükségesnek, hogy elhelyezzük a gyakorlatban a kérdéskört. Rendkívül nagy nehézséget okoz a jogtalan előny kérdéskörének megítélése, hiszen a bírósági eljárásban vizsgálni kell ennek a kérdéskörnek egy olyan aspektusát, mely a társadalmi aránytalanság témakörébe tartozó előnyökkel igen könnyen összetéveszthető. Itt megjegyezendő, hogy ezek a társadalmi aránytalanságok elvi szinten sem tartoznak egy bűncselekményi tényállásba, így tehát a bíróság sem minősítheti annak az eredmény alapján. Úgy gondolom, hogy a bírói gyakorlatnak köszönhetően a korrupciós bűncselekmények közös jogi tárgya esetén a jogtalan előny jellemző elemei meghatározhatóak. Az elemek meghatározását, azért tartom fontosnak, hiszen a jogtalan jelző vizsgálata megkerülhetetlené vált, mióta tényállási elem lett, mert ha nincs jogtalanság, akkor a tényállás sem valósul meg. [14]

Jellemző elemei a következőek lehetnek:
Az előny a hivatali működés tekintetében közérdek kárára befolyásolással realizálódik. Ilyen jellegű lehet a „hivatalos személy hivatali kötelezettségének megszegésére, hatáskörének túllépésére vagy a hivatal helyzetével összefüggő egyéb visszaélésre, illetve a hivatali kötelességének a teljesítésére késztesse. Ebből következően pedig csak az ilyen hatással jelentkező előny lehet alkalmas a közélet tisztaságába vetett bizalom megrontására”.[15]

„Nincs jelentősége a bűnösség megállapítása és a cselekmény jogi minősítése körében annak sem, hogy az előnyt adó […] milyen helyzetben volt az ügylet megkötését megelőzően, és milyen helyzetbe került ezt követően […] az előny lényege ugyanis az, hogy a ténylegesen fennálló helyzetnél a hivatalos személyre nézve közvetlenül vagy közvetve kedvezőbb állapot jön létre.
Esetleges előny elfogadása a hivatalos személy működésével összefüggésben történt”,[16] az állandó bírói gyakorlat szerint az előny és a hivatalos személy működése közti kapcsolat legtipikusabb formája” a korrupciós bűncselekmények közös jogi tárgyának. [17]

A megítélés szempontjából jelentőséggel nem igazán bír az, hogy „az intézkedés melyik szakaszában történt az ügylet megkötése, ígért-e a hivatalos személy bármit az előnyért cserébe”.[18] Azonban az már jelentőséggel bír, hogy az eljárás alá vont személy bízhatott-e az ügyének előnyös elbírálásában.
Hivatali működésnek köszönhetően alakult ki a kapcsolat az előnybe részesítő és az előnyben részesített személy közötti elhatárolás kérdése. „Az előny kérésére, tehát nyilvánvalóan nem kerülhetett volna sor, ha a vádlott és az eljárás alá vont személy között nem állt volna fenn a hivatali működés során létrejött kapcsolat, tehát az előny kérése a vádlottnak rendőrnyomozói működésétől nem határolható el, hanem azzal kapcsolatban áll”.[19] Ennél az esetnél vizsgálandó az időmúlás kérdése, amelyre figyelemmel kizárható lenne a hivatali működéssel összefüggő elkövetés.

A kötelességszegés megállapítása bír igen nagy relevanciával. „A kötelesség alapulhat jogszabályon, normatív utasításon vagy más közjogi szervezetszabályzó eszközön, egyedi ügyekkel kapcsolatos utasításon (intézkedés, parancs stb.). Ahhoz azonban, hogy a kötelességszegés megállapítható legyen, a bíróság által megállapított tényállásnak tartalmaznia kell, hogy a terhelt konkrétan mely kötelességét szegte meg, és hogy azt számára milyen jogi eszköz vagy konkrét utasítás írta elő”.[20]

Véleményem szerint az üzletszerűség vizsgálata nélkülözhetetlen a megítélés és minősítés szempontjából. „Az üzletszerűség megállapíthatósága szempontjából ugyanis a rendszerességnek van jelentősége, és nem annak, hogy a bűncselekmények révén az elkövető milyen mértékű előnyre tesz szert. Hiszen ha az előnyök összességükben, olyan csekély mértékűek voltak, hogy nem állhatott fenn a terheltnek olyan szándéka, hogy ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekedjen”,[21] akkor nem beszélhetünk jogtalan előnyről. Ezt a jellemzőt különösen a passzív vesztegetésnél kell vizsgálni.

Az előny kérése, illetve ígérete már megvalósítja a befejezettséget. „Az előny kérésével befejezett, függetlenül attól, hogy a hivatalos személy tesz-e valamit az előny érdekében”.[22] Továbbá „befejezettség szempontjából a valódi vagy színlelt befolyás érvényesítése céljából történő előny kérése vagy elfogadása az irányadó”.[23] Ritkán, de előfordul „a vesztegetés kísérlete igen ritka, mert az ígérés, illetőleg az adás megkezdése anélkül, hogy befejeződne, ritkán fordul elő. Kísérlet lehet, pl. ha írásban történik az ígérés és a levél nem jut el a címzetthez.”[24]

Összegzés

Összegezve a korrupciós bűncselekmények közös jogi tárgyának megítélése szempontjából a kiemelt jelentősége van a jogtalan jelzőnek, hiszen a jogalkalmazók ilyen jellegű esetek alapján tudják érdemben eldönteni. Valamint a jogtalan előny mellett a jogszerű előnyök kérdéskörének tisztázása is megkönnyítené az esetek elbírálását és megítélését, az ilyen jellegű szabályozás elkülönítést is segítené. Továbbá úgy gondolom, hogy a hazai szabályozás igen hiányos, szükséges a korrupció fogalmának meghatározása, hiszen a jogtudományban sokféle meghatározás létezik.

Mátrai József

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

E dolgozat a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2015. évi cikkíró pályázat keretében született.

*A teljes írást és a hivatkozásokat itt találjátok.