Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) 2015. március 10-én hozta meg ítéletét a Varga és társai kontra Magyarország ügyben. Az ítéletben hazánkat a nem megfelelő fogva tartási körülmények megszüntetésére, valamint preventív, illetve kompenzációs jogorvoslat kialakítására szólította fel. Az EJEB a Varga ügy óta 2016. január 7-éig eltelt időszakban 99 fő részére összesen 1.544.650 euro kártérítési összeget ítélt meg, a legutóbbi adatok szerint pedig a bírósághoz benyújtott ilyen jellegű újabb panaszok száma meghaladja a 4.500-at" - olvasható a jogszabálytervezet hatástanulmányában.

Egy zárka a Budapesti Fegyház és Börtönben 2015. márciusában (Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)

A jogalkotó ezt követően, egyszerű matematikai műveletekkel kiszámolta, hogy a kártérítések kifizetéséhez már középtávon sem biztosítható költségvetési forrás, hiszen mindössze a 2016. évi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény X. fejezetében meghatározott, 500 millió forint (igaz felülről nyitott) előirányzat szolgál a magán- és jogi személyek kártérítésére. Márpedig ebből nehezen finanszírozható a már folyamatban levő ügyek tekintetében a várható kártérítések megfizetése.

Jött tehát az ötlet, miszerint abból a célból, hogy az EJEB helyett hazai fórum előtt legyenek orvosolhatók a zsúfolt körülmények közötti fogva tartás miatti jogsérelmek, az előterjesztés egy új, „sui generis jogintézményként” vezessenek be egy, a jogsérelemmel arányban álló, hatékony kompenzációt biztosító kártalanítási eljárást. Amennyiben pedig ezt az EJEB hatékony jogorvoslatnak tekintené, úgy a hozzá e tárgykörben benyújtott kérelmeket nem vizsgálná, hanem azok megítélését nemzeti hatáskörbe utalná vissza. Ilyen rendszer működik például Olaszországban is, ahol a kompenzációs jellegű jogorvoslati rendszerben napi 8 eurós összeg jár az elítéltnek, ezt pedig a EJEB már elfogadta.

Mindez ezért is fontos, mivel a büntetés-végrehajtási intézetek férőhely-bővítéséhez szükséges források biztosításáról szóló 1125/2016. (III. 10.) Korm. határozatot tartalmazó előterjesztésben szereplő adatok szerint 5.755 fő számára a jelen feltételek mellett nem is biztosítható a kellő mozgástér, vagyis a strasbourgi elvárásnak megfelelő 4 négyzetméter. A jogalkotó tehát gyorsan számításokba kezdett, és a következőkre jutott.

Az olasz példából kiindulva, az átlagkeresetek arányosítását követően az jött ki neki, hogy Magyarországon elegendő lenne 3-5 eurót fizetni az embertelen körülmények között fogvatartottak számára. Számomra egyébként nem világos, hogy mi köze van a béreknek ehhez a fajta kártalanítási koncepcióhoz, mivel az nem is a kiesett munkabért kívánja pótolni/kompenzálni. Legalábbis az én értelmezésemben.

Mindenesetre, ha átlagosan 1.100 forintos napi kártalanítási összeget veszünk alapul, és a már említett, az alapvető emberi jogokat sértő elhelyezési körülmények között elhelyezett 5.755 fővel számolunk, akkor körülbelül 2,31 milliárd forint kifizetésével lehet kalkulálni. Viszont nagy a baj költségvetési szempontból, ha az EJEB minden ügyben elmarasztalná az államot: 86,3 millió eurós (átszámítva kb. 27,2 milliárd forint) kifizetéssel kellene ugyanis utóbbi esetben számolni.

Matematikai teljesítményen és megalapozó egyenletrendszeren alapul a hazai börtönkérést megoldó hatástanulmány

A másik oldalról viszont az új kártalanítási rendszer nyilvánvalóan terhet jelentene a jelenlegi büntetés-végrehajtási bírói állományára, illetve a jövőre nézve nem is prognosztizálható megfelelően, hogy milyen kártérítési összegeket ítélne meg az EJEB és hány konkrét ügyen. A tervezet megalkotója szerint egyébként a férőhely-bővítési program 2018-ban esedékes befejezése a telítettség fokozatos enyhülését fogja eredményezni.

A konkrét jogszabálytervezet egyébként úgy rendelkezik, hogy

kártalanítás jár az elítéltnek, vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogva tartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más nem megfelelő elhelyezési körülmény által előidézett sérelem miatt.

A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után járna. Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosulttá válna továbbá az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni. A kártalanítás egy napra eső összege legalább nyolcszáz forint, de legfeljebb ezerötszáz forint lenne.

A magyar kártalanítás nem pusztán a férőhelyből adódó problémákat kívánja pénzzel megváltani, hanem figyelembe kell majd venni azokat az egyéb elhelyezési körülményeket is, amelyek a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya mellett az embertelen bánásmódnak minősülő elhelyezés előidézésében közrehatottak. Ilyen körülmény különösen az, ha a zárkában vagy „a lakóhelyiségben az illemhely nincs elkülönítve, nincs biztosítva a megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés, vagy épp rovarok vannak."

A kártalanítási összeg, amely tehát természetesen nem a munkabért pótolja, de ennek ellenére mégis ahhoz igazodik, természetesen nem is feltétlenül kerül az emberi jogokat sértő körülmények között fogvatartottakhoz. A büntetés-végrehajtási bíró határozatában ugyanis úgy is rendelkezhetne, hogy részben vagy egészben meg nem térített polgári jogi igényt, illetve bűncselekmény miatt megállapított kártérítést vagy sérelemdíjat a kártalanítás összegéből le kell vonni.

A győri projekt minta lehetne (Kép: kisalfold.hu)

Arra vonatkozóan nincs említés a jogszabály tervezetében, hogy egyébként milyen költségekkel járna mondjuk eleve az alapvető emberi jogoknak megfelelően végrehajtani a büntetéseket. Mindez azért érdekes kérdés, mert például a győri börtön épp a rabok munkájával lett emberibbé alakítva. A Kisalföld beszámolója szerint „három évvel ezelőtt kezdődtek a győri börtönben a felújítási munkák, amelyek lényegében azóta tartanak. Elsőként a zárkákban addig csak függönnyel eltakart mellékhelyiségeket fallal választották le. Először a nagyobb, az utóbbi hónapokban pedig a kisebb alapterületű zárkákban tették emberibbé a körülményeket."

Ehhez az országos parancsnokság 9 millió forintot biztosított, amit itt helyben további 3 millióval egészítettek ki. A felújítás során módosították a betekintő nyílások helyét, kifestettek, megújították a bútorzatot, a szurkos padlózat helyett járólapot raktak le, kicserélték a falban futó vezetékeket, bevezették a meleg vizet, felújították a lefolyó-elvezető emésztőrendszert és egy elszívó rendszer is kiépült.

Mindemellett az érintett helységek kétszemélyes zárkákká váltak (korábban három személyesek voltak), amelyek a parancsnok szerint így már az uniós és az önmagukkal szemben támasztott elvárásoknak is megfelelnek. Az természetesen nyilvánvaló, hogy a férőhelycsökkentés nem mindenütt megoldható, illetve önmagában nem oldja meg az összes problémát, de az összeg, a 12.000.000 forint így is elgondolkodtató.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!