Vidám, életunt, sírós, szószátyár, szófukar, értetlenkedő... Ez csak néhány a bírósági panasznap ügyféltípusai közül. Mai írásunkban rendszereztük a bírósági panasznap főszereplőit, s bepillantást nyerhettek a bírósági panasznap „rondabugyrába”.

ALAPVETÉS

A K. Járásbíróság ódon faajtaja minden szerdán 8.00 és 15.00 óra között bánatosan nyikordul a rozsdás vaspántokon. Ezen a (panasz)napon – előzetes időpont-egyeztetést követően – potenciális felperesek, folyamatban lévő perek alperesei, végrehajtást kérők, adósok, továbbá magánvádlók özönlik el a bíróság épületét. Érkezésük célja: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 94. § (1) bekezdésében megfogalmazott azon jog gyakorlása, miszerint a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely járásbíróságnál vagy a perre illetékes törvényszéknél is jegyzőkönyvbe mondhatja; továbbá ugyanezen szakasz (4) bekezdése, amely kimondja, hogy folyamatban levő perben szóbeli kérelmeket – feltéve, hogy a törvény másként nem rendelkezik – jegyzőkönyvbe mondani a perbíróság, továbbá a fél lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járásbíróság előtt lehet. Már e helyütt jelzem, hogy írásomban a panasznap polgári perjogi „vetületére” koncentrálok, és (méltatlanul) mellőzöm a nem kevésbé érdekes és tanulságos magánvádas feljelentések jegyzőkönyvbe vételének tárgyalását.

Maga a „panasznap” sokáig ismeretlen fogalom a jogászi hivatásra készülő nebulók számára, hiszen jogszabályaink nem ismerik és nem is használják ezt a kifejezést, így csupán az emberpróbáló egyetemi záróvizsga után szembesülünk azzal, hogy voltaképpen erről szólt a rettegett „pépészigorlat”-ra bemagolt (felcsipegetett), fentebb idézett Pp. paragrafus. A jogtudomány egyik – az egyetemi évek során talán kissé túlhangsúlyozott – erénye a rendszerszemlélet, ezért jelen írás célja is mindenekelőtt az, hogy a panasznapi ügyfelek tipológiáját nyújtsa, és egyben bepillantást engedjen a bírósági panasznap „rondabugyrába”.

A panasznapi ügyfélfogadás jogszabály szerinti funkciója a következő lenne: az ügyvéd által nem képviselt fél a kérelmét szóban előadja, s azt a bíróságon a Pp. 93. §-ának megfelelő jegyzőkönyvben rögzítjük. A szokványos udvariassági formulák („tessékparancsolnimibensegíthetek”) után tehát megkezdhetjük a jegyzőkönyv gépelését:

„Idézés nélkül megjelent a bíróságon Fondorlatos Klára felperes, aki Kalandos Andor alperes ellen az alábbi keresetet mondja jegyzőkönyvbe…” majd kettőspontot tehetnénk, idézőjelet nyithatnánk, és „vakon” leírhatnánk az ügyfél által előadottakat. Nem így a gyakorlat…

A PANASZNAPI ÜGYINTÉZÉS SEGÉDANYAGAI

Mielőtt az ügyfelek tipológiájára, és azzal összefüggésben a panasznapi ügyintézés tényleges funkciójára (funkcióvesztésére) rátérnénk, érdemes röviden megismerni azokat a segédanyagokat, amelyek a panasznap helyes, és – az adott helyzetben általában elvárható módon – eredményes lebonyolításához szükségesek. Eredményesek akkor lehetünk, ha az ügyre később kijelölendő mindenkori bíró szája ízének megfelelően, illetve hiánypótlási végzés kibocsátásának szükségessége nélkül rögzítettük a jogkereső ügyfél kérelmét.

Elsődleges segédanyagok természetesen a jogszabályok, amelyeket „rite”, „cum laude” vagy „summa cum laude” minősítéssel – valójában azonban minden esetben csupán jelképes jelleggel, per tangentem – már az egyetemen megismertünk.

Másodlagos segédanyagként említhető az a bíróságainkon közkézen forgó, 1997-ben napvilágot látott kiadvány, amely a „Panasztájoló – Hogyan tartsunk panasznapot?” címet viseli, és amely hatályos jogszabályi rendelkezéseket – amiként a sós, pörkölt földimogyoró mogyoróhéjat – csak nyomokban tartalmaz ugyan, mégis sokszor mentőövet dob a paragrafustengerben fuldokló bírósági fogalmazó számára.

Harmadlagos „segédanyag” a bírósági titkári vagy bírói státuszban dolgozó kollégák csoportbölcsessége, amelyre minden olyan esetben bizton támaszkodhatunk, amikor az elsődleges és másodlagos segédanyagok kudarcot vallanak.

AZ ÜGYFELEK TIPOLÓGIÁJA

A panasznapi ügyfelek különböző szempontok szerint osztályozhatók. Így

A/ A kereset tartalma szerint

1. Marasztalási keresetet előterjesztő ügyfél

2. Megállapítási keresetet előterjesztő ügyfél

3. Jogalakítási keresetet előterjesztő ügyfél

B/ Perlekedési hajlam szerint

1. Alkalmi perlekedők

2. Konok perlekedők

C/ Kedélyállapot szerint

1. Vidám ügyfél

2. Életunt ügyfél

3. Sírós ügyfél

D/ Az ügyfél előadásmódja szerint

1. Szószátyár ügyfél

2. Szófukar ügyfél

E/ Az ügyfél jogismerete szerint

1. Internetes jogtudós

2. Született jogász

3. Értetlenkedő ügyfél

AZ EGYES TÍPUSOK LÉNYEGI JELLEMZŐI

Marasztalási keresetet előterjesztő ügyfél

Az ügyfél kérelme itt arra irányul, hogy a bíróság az alperest marasztalja, tehát kötelezze őt valaminek a tevésére, szolgáltatására (pozitív marasztalási kereset), vagy éppen valamely tevékenységtől való tartózkodásra, illetve valaminek az abbahagyására, tűrésére (negatív marasztalási kereset). Leggyakoribb esetben tartásdíj iránti pereket indítanak a magukra hagyatott édesanyák mint felperesek, általában előre át nem gondolva a tartásdíj mértékét. Ezért fordulhat elő, hogy amikor korábban az 1952. évi IV. törvény, 2014. március 15. óta pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerinti kereteket meghallják, továbbra is csak azt mondogatják, kérdezgetik: „hát én nem is tudom”, „én ilyen százalékokban nem nagyon vagyok otthon”, „mennyit szokás”, „mennyit lehet”, „maga szerint ez reális”. A bíróság döntésére irányuló határozott kérelem [Pp. 121. § (1) bekezdés f) pontja] nélkül ugyanakkor nem engedhetem haza az ügyfelet, így ezen a ponton sokszor csorbul az ügyintézés hatékonysága.

Megállapítási keresetet előterjesztő ügyfél

A keresetek ezen típusa – a Pp. 123. §-ában megfogalmazott törvényi előfeltételek fennállása esetén – arra irányul, hogy a bíróság valamely jogviszony fennállása vagy fenn nem állása kérdésében hozzon döntést. Több mint két év időtartamú panasznapi „praxisomban” ilyen tartalmú kereset még nem fordult elő.

Jogalakítási keresetet előterjesztő ügyfél

A jogalakítási kereset valamilyen jogviszony létrehozására, létező jogviszony módosítására, megszüntetésére irányul. Itt főként ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésére, szerződés megtámadására, apaság vélelmének megdöntésére irányuló kereseti kérelmek fordulnak elő. Az ebben a körben perlekedők érdekes módon gyakran ügyvédi tanácsokkal felvértezve, de ügyvédi képviselet nélkül érkeznek hozzánk, ezért esetükben fokozott éberséggel kell eljárnunk, lefülelve adott esetben a jogszabályok kijátszására törekvést.

Alkalmi perlekedők

Az alkalmi perlekedők életükben először és akkor sem szívesen járnak a bíróságon. Egyértelmű „kényszer” hajtja őket a bíróságra, feszengenek, bátortalanok, bizonytalanok. Némi kedvességgel és emberséggel könnyedén oldott hangulatú embereket varázsolhatunk belőlük.

Konok perlekedők

Jogtörténetileg is ősi kategóriának tekinthető, hiszen már Iustinianus császár Institutiói külön titulust szentelt a konok perlekedők büntetéseinek, amelynek bevezető soraiban azt olvashatjuk: „Rá kell itt mutatnunk arra is, hogy a jogi élet irányítói mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy az emberek ne egykönnyen folyamodjanak perhez; ez a mi törekvésünk is.” A törekvés azóta is töretlen, hiszen az ügyfélfogadás vezérmotívuma nem kizárólag a hiánypótlási végzés fáradságos munkájának elkerülése, hanem annak megelőzése, vagy sokkal inkább megakadályozása, hogy a már előre alaptalannak tűnő, esetleg kifejezetten légből kapott kérelmek nyomán ne gyarapodjék a bírósági statisztikában sokszor emlegetett polgári peres „ügyérkezés”. Ez a bírói elvárás persze súlyos terhet ró a panasznapi ügyintézőre, hiszen a bírósági fogalmazó (ritkábban: bírósági ügyintéző, bírósági titkár) nem az ügyet eldönteni hivatott, hanem csupán a felperes perkezdő cselekményéhez asszisztálva terelgeti óvatosan az ügyfelet, és a jegyzőkönyv felvételét – jogszabály szerint – legfeljebb akkor tagadhatja meg, ha az adott kérdés, vita, jogvita eldöntése nem bírósági útra tartozik.

Vidám ügyfél

Önfeledten, boldogan érkezik a bíróságra. Viccelődik, esetleg vicceket mesél. A helyzet nehézsége az udvariaskodó heherészés magunkra erőltetése, hiszen az ügyfél szemében nem tűnhetünk sem túlságosan komornak, sem fahumorúnak.

Életunt ügyfél

Egykedvűen és rezzenéstelen arccal ül előttünk, és ebből azzal sem tudjuk kibillenteni, ha mégoly készségesek és udvariasak vagyunk is.

Sírós ügyfél

Három vagy nyolc perces időközönként üzembiztosan elsírja magát, amit saját ügyének reménytelenségébe és az általános sorstalanságba vetett hite táplál és tüzel. Velünk született empátiánkat ezúttal célszerű véka alá rejtenünk, mivel az ügyfél az együttérzés leghalványabb jelére úgy éli meg, hogy éppen ez az a fórum, ahol részletesen előadott világfájdalmát sűrűn hullatott könnyekkel kell nyomatékossá tennie. Egyetlen helyes magatartás részünkről, ha hirtelen előtörő, inadekvát kérdéseket intézünk az ügyfélhez, amivel az esetek többségében ki tudjuk rántani őt az önsajnálat mocsarából. Nem tanácsos persze nagyon elrugaszkodni az eredeti problémától, és netalán történelmi kvízkérdéseket megfogalmazni a sumer sörkészítésről vagy XIV. Lajos francia király viselt dolgairól, mert ezzel azt a benyomást keltenénk, hogy félvállról vesszük az ügyfél gondjait.

Szószátyár ügyfél

Ügyének megoldása már a „tanácsadás” első 3–5 percében megszületik, ám ezt hiába közöljük vele; ő beszélgetni jött, kényelmesen végigheveredni a pszichológusi díványon. Ügyének tényállás-előadási és a jogi megítélés szempontjából is teljességgel lényegtelen részleteit akkor is megosztja velünk mintegy fél órában, ha szóval, tettel és testbeszéddel többször is jelezzük neki: záros időnk és eladdig végtelennek tűnő türelmünk bizony immáron a végéhez közeleg.

Szófukar ügyfél

Ezen ügyféltípus általában keveset, vagy alig valamit közöl – keresetével egyidejűleg előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelme indokaként példának okáért annyit: „az alperes sunyi fajta, és az ördög nem alszik” –, és az általa elmondani szándékozottnál többet maga Torquemada spanyol főinkvizítor is csak bajosan tudna kisajtolni belőle.

Internetes jogtudós

Internetes fórumokon, blogokon tájékozódik, ezért az ott összeszedett jogi tévképzetek eloszlatása a fő feladatunk. Nem lepődhetünk meg, ha közli velünk: „ilyen fedezetelvonásit szeretnék indítani”.

Született jogász

A jog általános és sokszor speciális ismereteit mintegy az anyatejjel szívta magába, így sok esetben nem is annyira kérdései, mint inkább válaszai vannak bizonyos, még az átlagjogász számára is fejtörést okozó jogkérdésekben. Álláspontjától el nem téríthető, így kizárólag kérelmének szó szerinti rögzítésére van lehetőségünk.

Értetlenkedő ügyfél

Ügyének megoldása egyszerű, ám többször, és többféle, változatos módon megfogalmazott magyarázatokkal sem tudjuk üveges tekintetében felcsillantani a megértés leghalványabb szikráját sem.

Váratlan kérdéseket szegezhet nekünk: „miért nem lehet ugyanaz a felperes és az alperes?”, „hány jogszabály van ma Magyarországon?”, „mit csinálnak maguk bírósági fogalmazók?”.

Ezekre a kérdésekre próbáljunk lehetőség szerint – miután felocsúdtunk meglepetésünkből – lakonikus tömörséggel választ adni.

ZÁRSZÓ

A panasznapi ügyintézés tehát a gyakorlatban nem csupán annyit jelent, hogy mechanikusan rögzítjük az ügyfél kérelmét. Jogászi végzettségünk mellett pszichológusi vénánk is ki kell, hogy domborodjék, és meg kell tanulnunk azt, amire sem az egyetem, sem a bíróságon belül vagy azon kívül folytatott joggyakorlat nem készít fel minket: a jogkereső és jogban járatlan ügyfél nyelvén beszélni. Bírósági fogalmazói és titkári éveinken túljutva, ugyanezt kell majd tennünk a bírói pulpituson is.

A fenti tipológiából a konok perlekedők mindenképpen kiemelendők. A bírósági fogalmazó egyik elvárt feladata ugyanis – ahogy az Imperatoriam maiestatem kezdetű constitutióban olvashatjuk – a hamis perlekedők csalárdságait kiűzni a jogérvényesítés utairól.

Ahogy Magyarország egykor az török áfiummal szemben Európa védőbástyája volt, úgy bíráink a bírósági fogalmazónak is olykor hasonló védekező szerepet szánnak a hamis perlekedők csalárdságaival szemben: beszéljük le az ügyfelet az alaptalan perindításról.

Ez a bírói elvárás és a jogszabályi környezet – amely az ügy eldöntését bírói hatáskörbe utalja – persze sokszor Szkülla és Kharübdisz közé kényszerít minket, de talán éppen ennek a kényes egyensúlynak a megtalálása a panasznapi ügyintézés egyik szépsége.

A másik mindemellett az, hogy hús-vér emberek valós vagy valósnak vélt problémáival találkozhatunk, és lehetőségünk van a jogászi álarc mögött egy-egy pillanatra megmutatnunk az embert is. Az, hogy ennek során mi a jó és mi a méltányos, viszonylagosan szabad és józan belátásunkra van bízva. Ahogy Vörösmarty más és magasabb összefüggésrendszerben írja:

küzdhetünk „erőnk szerint a legnemesbekért”.

dr. Némedi István

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon.

***

Az eredeti írást itt találod.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen.

A képek a szerkesztő által kerültek kiválasztásra.