Orvosi műhibák - orvosi műhibaperek 3.

A hepatitis C perekben megítélt legmagasabb nem vagyoni kártérítés összege 10 millió forint.

A vírussal való fertőződés után a páciens akár évtizedekig sem mutat tüneteket, a fertőződésről az orvosnak sincs tudomása. A bírói gyakorlat a vírussal való fertőződést károsodásnak tekinti, azonban az igényérvényesítés ettől az időponttól számított 5 éves elévülési idő után is lehetséges.

Orvosi műhibák – Orvosi műhibaperek 2.

Számottevő anyagi segítséghez a Down-szindrómás gyermek családja hazánkban csak orvosi műhibaper megnyerésével juthat. Nem vagyoni kártérítésre nemcsak az édesanya, hanem az édesapa és a testvérek is jogosultak. A bíróságok a vagyoni kártérítés körében a gyermek felnevelésének teljes költségét megítélik.

A történet

A Nógrád megyei szülőpár gyermeke 2007-ben született Down-szindrómával és társult fejlődési rendellenességekkel (szív pitvar sövényhiány). Az édesanya a védőnő és a háziorvos mellett egy állami egészségügyi szolgáltató és egy magán egészségügyi intézmény (betéti társaság) szülész-nőgyógyász szakorvosainál járt a várandósgondozás során.. Az édesanya a fogantatáskor 38 éves volt, de életkora ellenére nem irányították genetikai tanácsadásra, kromoszóma vizsgálatra.

Mi a Down-kór?

A Down-kór egy genetikai eredetű fejlődési rendellenesség. A Down-kóros magzat három 21-es kromoszómát hordoz, míg az egészséges magzatok kettőt. Ritkábban a számfeletti 21-es kromoszóma egy része idegen kromoszómához tapad, a betegség jellegzetes tulajdonságai ebből fakadnak. A betegséggel élő gyermekeknek nem csupán értelmi fejlődése marad el a kortársaktól, hanem különféle szervi elváltozások (patkóbél elzáródás, hasfal záródási rendellenesség, agykamra tágulat, vesemedence tágulat, különböző végtag és ujj fejlődési rendellenességek) is hátráltatják őket, ugyanakkor érzelmi világuk igen fejlett. A Down-kór a leggyakoribb születési fejlődési rendellenesség. Az anyai életkor növekedésével a Down-kóros magzat fogantatására való esély egyre növekszik, ezért erre a várandósgondozás során figyelni kell.

A Down-kór szűrése

A Down-kór szűrése úgy történik, hogy a várandósgondozás során kötelező ultrahang vizsgálatok (korábban még kötelező anyai vérből végzett biokémiai vizsgálatok, pl. AFP) gyanús eredményei esetében az édesanyát genetikai tanácsadásra, kromoszóma vizsgálatra irányítják. Ezt a vizsgálatot magzatvíz mintavétel előzi meg, amelyhez az édesanya hasát meg kell szúrni, ennek pedig 1% vetélési kockázata van. A terhesség megszakítására a 20., a diagnosztikai vizsgálatok elhúzódása esetén a 24. hétig van lehetőség.

Orvosi műhibák a Down-kór szűrése során

A Down-kór kialakulása ugyan nem, de a felismerésének elmulasztása tipikusan orvosi műhiba, amelyért az egészségügyi szolgáltatót – polgári jogi – kártérítési felelősség terheli. A Nógrád megyei házaspár esetében az orvosi műhibát azzal követték el, hogy az eljárt orvosok az édesanyával való személyes találkozás alapján írták ki a vizsgálatokat, továbbá figyelmen kívül hagyták az édesanya életkorát. Egy 38 éves édesanya esetében ugyanis nem szükségesek további gyanús ultrahang jelek ahhoz, hogy rögtön genetikai tanácsadásra és kromoszóma vizsgálatra irányítsák, azaz beutalóval lássák el.

Az alperesek azzal védekeztek, hogy az édesanyának kellett volna kérnie a beutalót, de ezt a védekezést a bíróság természetesen nem fogadta el.

Az állami és a magán egészségügyi szolgáltató együttműködése sem volt tökéletes. A várandósgondozás ugyanis a jogszabály szerint az édesanya, a védőnő, a háziorvos és a szülész-nőgyógyász együttműködésén alapul, ahol mindenkinek megvan a saját maga kötelessége. Az édesanya közrehatása jelen esetben nem volt megállapítható, mert az előírt vizsgálatokon az előírt időpontban megjelent, így a bíróság teljes kártérítési felelősséget állapított meg.

Az orvosi műhiba következtében a fogyatékosan született gyermek szülei úgynevezett nem vagyoni kártérítésre (sérelemdíjra) és vagyoni kártérítésre egyaránt jogosultak.

A nem vagyoni kártérítés összege

A nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) azoknak a nem pénzben felmerülő életlehetőségeknek a pénzbeli kompenzálására szolgál, amelyeket a szülők azért vesztettek el, mert gyermekük nem egészséges. Így például gyermekük nem támogatja őket idős korukban, állandó felügyeletre és ellátásra szorul, nem lehet egyedül hagyni, fejlődési jelentősen elmarad kortársaitól és a sort még sokáig lehetne sorolni.

A bíróság az édesanya részére 15 millió, az édesapa 10 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg.

A jelen perben testvérek felperesként nem szerepeltek. Más perekben a bíróságok a testvéreknek személyenként 2-3 millió forint nem vagyoni kártérítést ítéltek meg. Az édesanyának és az édesapának megítélt nem vagyoni kártérítés rekord összegnek számít a hazai Down-kóros családok esetében.

A vagyoni kártérítés összege

A nem vagyoni kártérítésen felül a perben sok millió forintos vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság a Nógrád megyei házaspárnak. Egy Down-szindrómás gyermek felnevelésének költségei ugyanis jóval magasabbak egy egészséges gyermek felnevelésének költségeihez képest. A vagyoni kártérítés a pénzben felmerülő károk kompenzálására szolgál. Ilyen kárnak tekinthető pl. a fogyatékos gyermek miatt szükségessé váló lakás átalakítás, gépjárművásárlás, gyógyíttatás, kerekesszék, gyermekfelügyelet költségei stb.

Jelentős újdonság következett be a Down-szindrómás családok vagyoni kártérítését illetően. Egy friss jogi változás szerint az orvosi műhiba következtében fogyatékosan született gyermek szüleit nem csak az egészséges gyermekek felneveléséhez képesti többlet vagyoni kártérítés illeti meg, hanem a fogyatékosan született gyermek felnevelésének teljes költsége. Egy példával megvilágítva: ha egy egészséges gyermek felnevelésének költsége 10 millió forint, egy fogyatékos gyermek felnevelésének költsége 30 millió forint, akkor a szülők a teljes 30 millió forintra jogosultak, nem csupán a két összeg különbözetére, azaz 20 millió forintra. A bíróságok a vagyoni kár terén jóval több bizonyítást várnak el, mint a nem vagyoni kár terén.

Egyetemleges és mögöttes kártérítési felelősség

A perben vitát képezett, hogy ki látta el az édesanya várandósgondozását, azaz ki a károkozó személy. A bíróság mind az állami, mind a magán egészségügyi szolgáltató közös károkozását és felelősségét megállapította, és egyetemleges marasztalásukat rendelte el. Az egyetemleges marasztalás lényege, hogy a károsultakat előnyösebb helyzetbe hozza azáltal, hogy az édesanya és az édesapa bármelyik (a fizetésre inkább kötelezhető) károkozótól követelheti az egész kártérítés összegét. Az már egy másik per tárgya lehet, hogy a két egészségügyi szolgáltató egymás között hogyan osztja meg a fizetendő kártérítés összegét.

Az egészségügyi szolgáltató helyett legalább részben a felelősségbiztosítója állt helyt. Egészségügyi szolgáltató felelősségbiztosítás nélkül ugyanis nem is működhet.

A bíróság azt is megállapította, hogy amennyiben a magán egészségügyi szolgáltató, mint jogi személy (betéti társaság) nem lenne képes fizetni, úgy a várandósgondozásban személyesen részt vevő magánorvos, mint a betéti társaság beltagja köteles a kártérítés megfizetésére.

Orvosi műhibaperek

Az utóbbi fél évtized alatt Magyarországon évente átlagosan 15 ítéletet találunk Down-szindrómások ügyében, tehát a betegség szűrése ma sem teljesen zökkenőmentes. A kártérítési igény a bíróságon főszabály szerint a megállapító diagnózistól számított öt éven belül érvényesíthető, azonban az öt éves általános elévülési idő megnyújtható, tehát bizonyos esetekben lehetőség van az öt éven túli peresítésre is.

Jogi képviselet az orvosi műhibaperekben

A kellően előkészített ügyeket a Down-szindrómások családjai kivétel nélkül megnyerik, mert csak kedvező per előtti szakértői vélemény esetében indít pert az ügyvéd. Az orvosi műhibaperekben előzetesen nem szükséges az ügyvédnek fizetni, hiszen az ügyvéd tipikusan sikerdíj alapon dolgozik, azaz az ügyvédnek csak akkor jár tiszteletdíj, ha megnyeri a pert. Ha a pert a beteg családja megnyeri, akkor az ellenfél részére utólag sem kell fizetnie, hiszen a teljes perköltséget a per végén a vesztes fél, azaz a kórház fizeti [lásd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. § (2) bekezdését].

Az orvosi műhibaperek az orvosi és jogi szakma határterületén fekszenek. Az általános jogi ügyekhez képest igen speciálisak, ahol orvosi tudásra is jócskán szükség van. Az orvosi műhibák jogi megítélését illetően a jogszabályokból igen kevés derül ki, tipikusan csak a Polgári Törvénykönyv gumiszabálya áll rendelkezésre (Ptk. 6:519. § Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.) Az orvosi műhibaperek területén kvázi precedensjog uralkodik. Több mint ezer korábbi bírói ítélet ismeretében lehetséges az eredményes jogi képviselet. A jogi képviselet ellátására célszerű orvos-jogász felkérése. Az országban igen kevés orvos-jogász dolgozik, többségük a kórházakat képviseli, azaz az alperesi oldalon áll. Kevés orvos-jogász lát el jogi képviseletet a páciensek, azaz a károsultak oldalán.

 ***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

Dr. jur. et med. Varga-Orvos Zoltán L.L.M.

orvos-jogász és egészségügyi szakjogász

Dr. Varga-Orvos Zoltán a Szegedi Tudományegyetemen 2004-ben orvosi, majd 2014-ben jogi diplomát szerzett. Egészségügyi szakjogász képesítéssel rendelkezik. Jogi egyetemi diplomamunkáját is az orvosi műhibaperek témakörében készítette. Végzettségein túlmenően egy családjában előfordult eset, valamint édesanyja gyógypedagógia iskolában töltött évtizedei motiválták abban, hogy az orvosi műhibaperekkel foglalkozzon, a károsultak családjának segítsen.

Orvosi műhibák – orvosi műhibaperek 1.

A történet

A beteget a 2010. év tavaszán vesekő bőrön keresztüli eszközös eltávolítására (kőzúzásra) vették fel az egyik vidéki kórház urológiai osztályára. Megfelelő előkészítés után a beteget elaltatták, majd a vesekő zúzásához a beteget hasra fordították. A vesemedencébe ékelődött vesekövet egy német gyártmányú géppel tervezték összezúzni, hogy azután az a húgyvezetéken, húgyhólyagon és húgycsövön keresztül távozhasson.

A vesekő zúzásához a beteget meg kell szúrni, az eszközt a röntgen kontroll mellett a vesébe kell vezetni. Körülbelül 10 percnyi kőzúzás után az altatóorvos észlelte, hogy a beteg vérnyomása mérhetetlenné vált, szívverése lelassult, majd megállt. A beavatkozást felfüggesztették, és komplett újraélesztést kezdtek meg. A sikeres újraélesztés után a beteget az intenzív terápiás osztályra helyezték át. A betegnél oxigénhiányos agykárosodás lépett fel, és több mint 6 éve kómában van.

A történtek orvosi magyarázata

Történt ugyanis, hogy a vesekő zúzó gép levegőt eresztett a beteg vérereibe, amik a megszúrása közben óhatatlanul megsérülnek. A levegőbuborékok a vérben sodródva az artériákat eltömítikk, így a szövetek nem kapnak elég oxigént és tápanyagot, elkezdenek éhezni. Legkevesebb ideig az emberi agy bírja oxigén nélkül, 5-10 perc után ugyanis visszafordíthatatlan károsodás keletkezik. Hasonló mechanizmussal jön létre a stroke (szélütés is), amikor megalvadt vérrög sodródik el és tömeszeli el az ereket.

A jogi eljárás

A kómában lévő beteg – ügygondnok útján – pert indított a kórház ellen arra hivatkozással, hogy a kórház nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, mert a német gép karbantartásával kapcsolatban mulasztott. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mondván, hogy a kórházat felelősség nem terheli. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte azzal az indokolással, hogy az elsőfokú bíróság nem jól osztotta ki a bizonyítási kötelezettséget, azaz hogy mely állításokat kell a felperesnek és mely állításokat kell az alperesnek bizonyítania. Egy polgári perben ugyanis ez központi kérdés. A felek először állítanak, majd bizonyítanak a per során. A bíró megismerve a felek állításait, kereseti kérelmeit, ellenkérelmeit kiosztja a bizonyítási kötelezettséget. Ha ezt rosszul osztja ki, akkor az egész peres eljárás rossz mederben folyik. Tipikus ugyanis, hogy bizonyos állításokat nem sikerül bizonyítani. Kérdés, hogy a bíróság ezt kinek a terhén értékelje.

A bizonyítatlanság terhe annak a vállát kell nyomja, akinek kötelessége lett volna az állítást bizonyítania. Ehhez azonban helyesen kell a két fél között megosztani a bizonyítási kötelezettséget.

A megismételt eljárásban (a bizonyítási kötelezettség helyes kiosztásával) az elsőfokú bíróság megállapította a kórház felelősségét azzal az indokolással, hogy a gép karbantartása nem volt megfelelő. Az alperes fellebbezése folytán (ismételten) eljárt másodfokú bíróság a kórház felelősségét ugyancsak megállapította, azaz az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban eltérő jogi indokolással. Az üggyel kapcsolatban büntetőeljárás is indult.

Fokozott felelősség alkalmazása az orvosi műhibaperekben

Az ún. veszélyes üzemi felelősség története az ipari forradalom idejére nyúlik vissza. Addig ugyanis csak emberi és állati erő létezett, amelyhez az ember hozzászokott az évszázadok alatt. Az újonnan megjelenő gépi erőhöz a jognak is ki kellett alakítania hozzáállását. A jog megengedte a gépi erő alkalmazását, a technikai fejlődésnek nem állt az útjába, de annak használatához fokozott felelősséget kapcsolt és ez a mai napig is így van. Az ún. veszélyes üzemi felelősség tipikus esetei a közlekedési balesetek, ahol a gépi erővel működő járművek veszélyes üzemnek számítanak.

Az orvosi műhibaperekben korábban is alkalmazták az ún. veszélyes üzemi felelősséget az inkubátorban bent égett, a liftben bent ragadt betegek esetében. A leghíresebb esetben a beteg testét alkoholos fertőtlenítővel mosták le, amelynek megszáradását meg nem várva egy elektromos kés a beteget bőrét lángra lobbantotta, súlyos égési sérült okozva.

Elkövetett hibák az orvosi beavatkozás során

A kórház ebben a perben azzal védekezett, hogy nem kapott a német cégtől magyar használati útmutatót. A bíróság azonban ezt a védekezést nem fogadta el, a fokozott felelősség alóli mentesüléshez ez nem volt elégséges. Részben azért, mert megítélése szerint a kórháznak addig nem lett volna szabad az eszköz használatába belekezdenie, amíg számára érthető karbantartási útmutató segítségével a gép karbantartását nem sajátítja el, azaz a kórháznak magának kellett volna az útmutatót kérnie vagy az idegen nyelvű útmutatókat lefordítania. A kórház abban is hibázott, hogy ún. üreges szondát használt, amelyen keresztül a levegő eljutott a beteg szervezetébe. Kérdéses, hogy a pert elvesztett kórház fordul-e kárigénnyel a német cég ellen a jövőben. Erre jó lehetősége van az ún. termékfelelősség kapcsán, amelyet pont ilyen helyzetek miatt építettek bejogrendszerünkbe.

Jogi képviselet az orvosi műhibaperekben

A kellően előkészített ügyeket az orvosi műhibát szenvedettek családjai kivétel nélkül megnyerik,

mert csak kedvező per előtti szakértői vélemény esetében indít pert az ügyvéd. Az orvosi műhibaperekben előzetesen nem szükséges az ügyvédnek fizetni, hiszen az ügyvéd tipikusan sikerdíj alapon dolgozik, azaz az ügyvédnek is csak akkor jár tiszteletdíj, ha megnyeri a pert. Ha a pert a beteg családja megnyeri, akkor az ellenfél részére utólag sem kell fizetnie, hiszen a teljes perköltséget a per végén a vesztes fél, azaz a kórház fizeti [lásd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 78. § (2) bekezdését].

Az orvosi műhibaperek az orvosi és jogi szakma határterületén fekszenek. Az általános jogi ügyekhez képest igen speciálisak, ahol orvosi tudásra is jócskán szükség van. Az orvosi műhibák jogi megítélését illetően a jogszabályokból igen kevés derül ki, tipikusan csak a Polgári Törvénykönyv 6:519. § által adott gumiszabály áll rendelkezésre, amely szerint „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.” Az orvosi műhibaperek területén kvázi precedensjog uralkodik. Több mint ezer korábbi bírói ítélet ismeretében lehetséges az eredményes jogi képviselet. A jogi képviselet ellátására célszerű orvos-jogász felkérése. Az országban igen kevés orvos-jogász dolgozik, többségük a kórházakat vagy biztosítókat képviseli, azaz az alperesi oldalon áll. Kevés orvos-jogász lát el jogi képviseletet a páciensek, azaz a károsultak oldalán.

***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

Dr. jur. et med. Varga-Orvos Zoltán L.L.M.

orvos-jogász és egészségügyi szakjogász

Dr. Varga-Orvos Zoltán a Szegedi Tudományegyetemen 2004-ben orvosi, majd 2014-ben jogi diplomát szerzett. Egészségügyi szakjogász képesítéssel rendelkezik. Jogi egyetemi diplomamunkáját is az orvosi műhibaperek témakörében készítette. Végzettségein túlmenően egy családjában előfordult eset, valamint édesanyja gyógypedagógia iskolában töltött évtizedei motiválták abban, hogy az orvosi műhibaperekkel foglalkozzon, a károsultak családjának segítsen.

Meglehetősen régi idők emlékét idézi az eljárás, melynek eredményeként három afrikai AIDS-kutató nem vehetett részt a Magyarországon, 2016. április 7 és 9 között megrendezésre került, International Workshop for HIV Observational Database (IWHOD) tudományos rendezvényen. Kholoud Porter, aki a szervező intézmény főtitkára és Koen Block, az European AIDS Treatment Group (EATG) vezetője emiatt nyílt levelet írt a magyar külügyminisztériumnak, az érintett afrikai országok nagykövetségeinek és az Európai Bizottságnak is.

A rendezvényt eddig 20 alkalommal rendezték meg a világ legkülönbözőbb pontjain, de soha nem volt még probléma a részt vevők személyével és beutazásával kapcsolatban. Idén nagyjából 180 szakértőt hívtak meg a konferenciára, de mivel legtöbben az EU-ból és az Egyesült Államokból érkeztek, így a többségnek nem volt szüksége magyar vízumra.

Papírok nélkül nincs beutazás
(Kép: Magyar Rendőr/Fortepan)

A sajtó úgy értesült, hogy a tudományos kutatók szállás és egyéb költségeit a konferencia szervezői egyébként minden esetben biztosítani szokták. David H.-U. Haerry, az EATG tagja úgy foglalta össze a történéseket, hogy "ez egy kiemelkedően fontos konferencia, a résztvevők mind komoly kutatók egyetemekről, kórházakból. A lehető legbutább dolog, amit egy rendező ország tehet, hogy nem ad beutazási engedélyt azoknak, akiket meghívtak."

Mint az a híradásokból kiderült: az idén Magyarországon megrendezett konferencia kapcsán, három fekete kutató beutazása lehetetlenült el a vízumkérelmek elbírálása miatt. A sajtó kiemelte azt is, hogy a 13 elfogadott afrikai kérelemből 11 fehér kutatótól származott, kettő pedig feketétől. A beutazás egyébként mindhárom esetben más ok miatt vált lehetetlenné.

Egy ruandai orvos-epidemiológus kutató februárban kért vízumot, de azt csak április hatodikán kapta meg, ráadásul későbbi érvényességgel, így nyilvánvalóan nem tudott részt venni az április 7. és 9. között, Magyarországon megrendezett konferencián. Vagyis az esetében a kérelem pozitív elbírálásban részesült, de az eljárás nem zárult le a kérelmező által várt időn belül.

A kenyai kutatónő - aki a Christian Health Assotiation munkatársa Nairobiban – vízumkérelmére egyáltalán nem reagáltak a hatóságok. Miután minden elérhetőségen érdeklődött és nem kapott érdemi választ, kénytelen volt az utazását lemondani.

Az elutasítás szempontjából a legérdekesebb talán egy dél-afrikai farmakológus esete, aki benyújtotta ugyan a vízumkérelmét, de később a magyar hatóságok további információkat kértek tőle. Ezt követően, 2016. március 31-én megtagadták tőle a vízumot. „A követség szerint a kapott adatok nem voltak megbízhatók, és fennáll a veszélye, hogy a kutató a konferencia után nem térne vissza a hazájába. Az útlevelébe ugyan belekerült a vízum, de ezt utólag érvénytelenítették.” – olvasható az index.hu portálon.

A szervezők természetesen mindhárom ok miatt felháborodtak. Mint elmondták: huszadik éve rendezik meg a konferenciát, de még nem volt rá példa, hogy valaki az esemény után ne tért volna vissza a hazájába. Az eset miatt értesíteni fogják a tudományos közösséget, és a jövőben megfontolják Magyarországon hasonló rendezvény megszervezését.

AIDS-árvák. A Christian Health Assotiation missziós munkát végez Malawiban. A hatóságoknak sikerült megakadályozni a magyarországi AIDS konferenciára való bejutásukat.
(Kép: Cropsci, Forrás: wikipedia.org)

Az első eset részben magyarázható a schengeni vízumkérelmek elbírálásának rendjével. Ilyen esetben ugyanis a rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumot kell kérelmezni. Az egységes vízum iránti kérelmet annak a tagállamnak a külképviseletén kell benyújtani, amely ország a látogatás fő úti célja. Kenyában és a Dél-Afrikai Köztársaságban egyébként van magyar külképviselet. Ruandában nincs magyar nagykövetség, konzuli hivatal és tiszteletbeli konzul, a felügyelő képviselet Nairobiban (Kenya) van. Egyébként Ruanda, Magyarországra is akkreditált diplomáciai képviselete pedig Németországban található.

A Konzuli Szolgálat tájékoztatója szerint egyébként a kérelmezőnek a tartózkodás teljes időtartamára és valamennyi schengeni tagállam területére érvényes utazási egészségbiztosítással kell rendelkeznie. Amennyiben a kérelmező nem a fogadó ország állampolgára, szükséges még a jogszerű tartózkodás igazolása. A vízumkérelem teljesítéséhez az általános követelményeken túl az anyagi fedezet meglétét és a beutazási célját is igazolni kell.

A vízumdíjat nem kell leróni harmadik országok olyan kutatóinak, akik tudományos kutatás végzése céljából utaznak, azonban a tanulmányi, vagy más tudományos, továbbképzési célú beutazás esetén is szükséges a fogadó intézmény befogadói igazolása, és a várható magyarországi szálláscím igazolása.

A vízumkérelem elbírálása főszabály szerint 15 napot vehet igénybe (amely indokolt esetben legfeljebb 30, illetve 60 napra meghosszabbítható). Az EU által kötött vízumkönnyítési megállapodásokkal érintett országok esetén az eljárási idő 10 nap, azonban az érintett tudományos kutatók országai nincsenek ezek között felsorolva.  Amennyiben tehát a vízumkérelmek valamikor februárban lettek leadva, úgy – a megfelelő kommunikáció mellett – valóban elképzelhető, hogy egy-egy kérelem elbírálása 60 napig tartson.

Ebben a kontextusban egyébként az a legfurcsább, hogy épp az a kutató kapta meg – igaz már alkalmatlan időpontban – a vízumot, akinek az országával nincs szoros diplomáciai együttműködés, akkreditált nagykövetség és konzuli hivatal hiányában. A kenyai kérelmező esetében viszont nem magyarázható eljárási szabállyal a hivatalos visszajelzés teljes hiánya.

A kérelem ellenőrzésekor felmerülő aggályok esetén ugyanis a konzulátusnak a vízumkérelmet el kell utasítania és az elutasítás okáról – kizárólag személyesen a kérelmezőnek – tájékoztatást kell adnia.  Az érintett kérheti, hogy ez a tájékoztatás írásban is megtörténjen. Az tehát nem fordulhatott volna elő egy schengeni vízumkérelem elbírálásával kapcsolatban, hogy arról semmilyen tájékoztatást ne kapjon a kérelmező.

Elutasítás esetén egyébként a kérelmező jogorvoslattal is élhet. A fellebbezést az elutasító határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül lehet benyújtani a vízumkérelmet elbíráló külképviseletnél. A jogorvoslati kérelemről a Külgazdasági és Külügyminisztérium 15 napon belül dönt. Más kérdés, hogy az egyik esetben még elutasító határozatról sem értesült a kérelmező, a másik esetben pedig nem történt ugyan elutasítás, de a vízum kiadásának időpontja eleve okafogyottá tette a kérelmet.

A harmadik esetben megadott, majd érvénytelenített vízum (Kép: 444.hu)

A dél-afrikai kutató kérelmének elutasításával érdemes külön foglalkozni, mivel az érdemi vizsgálat nyomán, indokolással történt. Amennyire az Porter leveléből megismerhető a kérelem azért lett elutasítva, mert a kapott adatok nem voltak megbízhatóak, és fennállt a veszélye, hogy a kutató – a konferencia után – nem tér vissza a hazájába.

Az első elutasítási ok kötelező és mérlegelést nem engedő esetkört jelent. A kérelmet ugyanis el kell utasítani, ha kétely merül fel a kérelmező által benyújtott támogató dokumentumok hitelességét vagy tartalmuk helytállóságát, valamint a kérelmező által tett nyilatkozatok megbízhatóságát illetően. Ez persze meglehetősen tág teret enged a kérelmek elbírálásának, hiszen a kétely fogalma inkább szubjektív, semmint objektív körülményt takar.

A második ok, miszerint fennáll a veszélye, hogy a kutató a konferencia után nem térne vissza a hazájába viszont – a körülmények pontosabb ismerete nélkül – egy nagyon nehezen elfogadható indok. A dél-afrikai farmakológus ugyanis a University of Cape Town kutatója. Bár érdemes fenntartásokkal kezelni az egyetemi rangsorokat, de QS World University Rankings az egyetemét a 2015/16-os időszakban a 172. helyre rangsorolja, aminek a közelében sincs magyar felsőoktatási intézmény.

Soweto bádogvárosa (Kép: Matt-80 Forrás: wikipedia.org)

Tudományos szempontból egy AIDS-kutató vélhetően egyébként sem Magyarországon akar letelepedni. Gazdasági racionalitása – pusztán a számok alapján – talán lehetne egy ilyen döntésnek, mivel az egy főre eső GDP a Dél-Afrikai Köztársaságban épp a fele a Magyarországénak, de ebben jelentős szerepet kap a nyomorgó lakosság (például a másfél milliós Soweto bádogváros) óriási mérete, amihez képest az egy főre eső GDP inkább arról árulkodik, hogy óriásiak a jövedelmi különbségek. Kutatóként tehát vélhetően jóval a magyar kollégáinál magasabb fizetést kap az egyetemétől.

A fentiek közül két esetben tehát a schengeni vízumkérelmek elbírálásának általános szabályaival, részben magyarázható a vízumkiadó hatóság eljárása. Egy esetben azonban nem ismert, hogy a kérelmező miért nem kapott érdemi választ a kérelmének az elbírálásáról. Mindazonáltal egy tudományos konferencia résztvevői kapcsán meglehetősen furcsa az elbírálás nehézkessége, ha már a 21. század Magyarországáról van szó.

Összességében tehát mindhárom esetben bürokratikus huzavona miatt nem sikerült a bejutás a kutatóknak a schengeni övezetbe, és emiatt nem tudtak részt venni a kutatási területükön mérvadó, szakmai rendezvényen sem. Jövőre azonban ismét próbálkozhatnak. 2017-ben ugyanis egy másik, schengeni övezetez tartozó EU-tagállam területén, a portugál Lisszabon városában rendezik majd meg a konferenciát.

Gyömbér Béla

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

A téma évek óta nagy szerephez jut a médiában, hol Geréb Ágnes, hol Ternovszky Anna, vagy a Szent Imre Kórházból távozni kényszerült Vass Gabriella ügye kapcsán. Írásunkkal nem célunk, hogy megmondjuk, hol szülj, de segítünk eligazodni a témában, bemutatjuk az itthoni szabályozás gyengeségeit, és rápillantunk, hogy mit mond az Alkotmánybíróság. Ezt a témát ugyanis nem lehet annyival elintézni, hogy csak az a felelős szülő, aki kórházban hozza világra a gyermekét.