Pár hónappal ezelőtt mutattam rá egy, a véleményem szerint súlyos problémára, miszerint a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetési eljárása során, több alkalommal, olyan határidők lettek megjelölve a kormány részéről, melyek a tervezet nyilvánosságra hozatala előtti dátumot jelentettek.
A társadalmi egyeztetési folyamatban, a jogszabályokat véleményezni szándékozók számára időutazást előíró esetek szerencsére megszűnni látszanak, de még mindig rendkívül gyakori, hogy mindössze egyetlen nap áll a véleményezők rendelkezésére.
A törvény szerint, a tervezetet, a kormányzati szervekkel való egyeztetésre bocsátással egyidejűleg úgy kell közzétenni, hogy a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan megfelelő idő álljon rendelkezésre a tervezet érdemi megítéléséhez és a vélemények kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse.
Ez nem mindig sikerül maradéktalanul (Forrás: kormany.hu)
Most azonban elsősorban nem erre a problémára szeretném felhívni a figyelmet. Mint arról az ArsBoni felületén, korábban már beszámoltam, a kormány most azt tervezi, hogy a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható, az emberi jogokat sértő elhelyezés miatt, kártalanítást fizetne az érintett elítélteknek.
A kormány (hivatkozva az olasz példára) és az általuk végzett matematikai számítások szerint így jobban jár a költségvetés, mintha az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) által megítélt kártérítéseket kellene kifizetnie. Az EJEB az elhíresült Varga-ügy óta 2016. január 7-ig eltelt időszakban, 99 fő részére, összesen 1.544.650 EUR kártérítési összeget ítélt meg, a legutóbbi adatok szerint pedig a bírósághoz benyújtott ilyen jellegű újabb panaszok száma már meghaladja a 4.500-at.
A probléma, amire most rá szeretnék világítani az, hogy a fenti információ honnan származik. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanis 2016. május 26-án tett közzé egy előterjesztést, melynek véleményezési határideje egyébként elég szoros, 2016. május 27-e 12:00 volt. A tervezet akkor általános és részletes indokolást is tartalmazott, így az előző bekezdésben foglalt információk is az abban foglaltakon, illetve a csatolt hatástanulmányon alapulnak.
Fontos még az is, hogy a tervezet eredeti elnevezése "Előterjesztés a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvénynek az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Varga és tsai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletéhez kapcsolódó módosításáról" volt.
A név nem minden (Forrás: kormany.hu)
Pár hónappal később, 2016. augusztus 25-én,ismét megjelent egy jogszabálytervezet, ezúttal "Előterjesztés a büntetés-végrehajtási törvény módosításáról" elnevezéssel, ugyancsak az Igazságügyi Minisztérium jóvoltából. Azonban a dokumentum – elnevezésétől eltérően – számos másik törvény módosítására vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, többek között,például a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítását is.
A korábbi, büntetés-végrehajtásra vonatkozó javaslatis erősen átalakult a megszövegezése tekintetében és számos érdemi újdonság is megjelent, például már A és B verzió is szerepel benne a kártalanítás napi összege kapcsán. A korábbi számításokkal ellentétben ugyanis már nem csak 1500, hanem 2000 forintos maximumot is elképzelhetőnek tartana az indítványozó.
Ami ezzel összefüggésben szerintem problémát jelent, hogy:
- az erre kijelölt honlapon semmilyen utalás nincs arra, hogy a tervezet nem kizárólag a büntetés-végrehajtási törvény módosításáról szól (de olyan rendelkezéseket is tartalmaz),
- a különböző törvénymódosítási koncepciókat magába foglaló, utóbbi javaslatnak nincs csatolt hatástanulmánya,
- de egyébként, a fent részletezett törvénymódosítás kapcsán, általános és részletes indokolást sem tartalmaz (tartalmaz ugyan indokolást, de csak bizonyos törvénymódosítási rendelkezések tekintetében, nem pedig teljeskörűen).
A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény szerint társadalmi egyeztetés keretében, általános egyeztetés tartása, minden esetben kötelező. Társadalmi egyeztetésre kell bocsátani a törvény tervezetét és indokolását. A tervezettel együtt pedig közzé kell tenni a jogalkotásról szóló törvényben meghatározott, előzetes hatásvizsgálat összefoglalóját is.
Az új, törvénymódosító javaslat kapcsán tehát nem ismerhető meg, hogy miért látta úgy most a törvényjavaslat előkészítője, hogy 1500 forint helyett esetleg 2000 forintnak kellene lennie a napi kártalanítási díj felső határának, mint ahogy hatástanulmány hiányában az sem derül ki, hogy a két eltérő koncepció mekkora terhet jelentene például a költségvetés felé.
A2010. évi CXXXI.törvény általános indokolása szerint kívánatos lenne, hogy a társadalom legszélesebb rétegeinek legyen lehetősége arra, hogy a jogszabályok előkészítése során kifejezhesse véleményét, észrevételeit, javaslatait a készülő jogszabállyal kapcsolatban. Ez a jog viszont a véleményem szerint kiüresedik, ha lehetetlen határidők kerülnek meghatározásra, ha a törvényjavaslatok hatástanulmány és indokolás nélkül kerülnek vitára bocsátásra, vagy épp, ha a honlapon látható megnevezés félrevezető.
Pedig a véleményezés joga egyébként aNemzeti Együttműködés Programjábólis levezethető, amely szó szerint tartalmazza, hogy:
„Az emberek véleménye nem akadály, hanem maga a megoldás”
***
Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!
Utoljára kommentelt bejegyzések