Mivel foglalkozik és hogyan dolgozik egy mediátor? Kétrészes interjúnk első felvonásában a hazai mediátori szakma egyik fiatal és sikeres képviselőjét, Mészáros Ádámot kérdeztük a házassági, párkapcsolati mediáció lényegéről, módszertanáról, jellegzetes ügyekről és konfliktuskezelésről, illetve a mediátori pálya sajátosságairól és jövőjéről.

Kezdjük a talán legkézenfekvőbb kérdéssel: mivel foglalkozik a praxisa során?

A párkapcsolati mediáció egyik hazai képviselője, gyakorlati alkalmazója vagyok.

Hogyan és miért került kapcsolatba ezzel a területtel?

A mediáció magyarországi alkalmazása akkoriban indult meg igazán, amikor belevágtam jogi egyetemi tanulmányaimba 2002-ben. Ebben az évben lépett hatályba a közvetítői tevékenységről szóló törvény, és ez remek alkalom volt számomra, hogy az újdonság erejével ható módszertanba és a kapcsolódó joganyagba beleássam magam. Évfolyamdolgozataimat és szakdolgozatomat is e témában írtam. Miután 2007-ben végeztem az ELTE jogi karán, ügyvédjelöltként dolgoztam, mégpedig egy olyan ügyvédi irodában, ahol az ügyvéd egyben mediátor is volt. Hozzáteszem, elsősorban papíron, a valóságban nem sok ilyen jellegű ügye volt. Én viszont nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy kifejezetten mediációval foglalkozhassam. Az ügyvédi területről ezért nagyon gyorsan váltottam, és bekerültem az Igazságügyi Hivatalba, amely a büntetőügyi közvetítői eljárásokat folytatta le. Itt azonban meglehetősen szűkösek voltak a mozgási lehetőségeim és nem tudtam elérni, hogy ilyen jellegű ügyekkel foglalkozhassam. Végül azt mondtam, én csak azért is mediációval akarok foglalkozni, ezért elindítottam egy vállalkozást, amivel teljesen új úton indultam el, kvázi szakítva a klasszikus jogi pályával. Ebben az is szerepet játszott, hogy 2008-ban nem volt kimondottan álláslehetőség a mediáció területén, de a legfontosabb motivációm az volt, hogy a munkám olyan lehessen, amit igazán szeretek. Az elmúlt 8 évben szorgalmas munkával végül önálló mediátori praxist alakítottam ki: irodám párkapcsolati illetve házassági konfliktusok kezelésére specializálódott.

Hogyan lehet sikeresen kiépíteni egy mediációs vállalkozást?

Amikor elkezdtem ezt az egészet, nem nagyon mondott az embereknek semmit az a szó, hogy mediáció. Akkoriban kezdett beívódni a köztudatba a büntetőügyi mediáció léte, de magát a szót is sokan keverték a meditációval. Senki nem tudott arról, hogy a konfliktusok kezelésének létezik egy békés módszere. Ezért az egyik legnagyobb kihívás ebben az időben a gyakorlat megszerzése mellett az volt, hogy erőteljes marketinggel megtámogassam a mediáció ügyét, és persze a saját irodámat. A fő dolgom az volt, hogy az országban megtudják az emberek, mi az, hogy mediáció, illetve párkapcsolati mediáció. Tulajdonképpen edukálni kellett az embereket, el kellett nekik magyarázni, hogy van ilyenre lehetőség, és hogy mi is történik egy mediációs folyamatban.

Hamar rá kellett viszont jönnöm, hogy specializáció nélkül nehéz lesz kitűnnöm a mediátorok között. Még ügyvédjelöltként figyeltem fel arra, hogy a jól menő praxist kiépítő ügyvédek médiaszerepléssel vagy pedig bizonyos jogterületre irányuló specializációval értek el sikereket. És mivel mediátornak egyre többen tanultak, ezért kiválasztottam én is egy réspiacot, a párkapcsolati mediáció területét, és erre a területre kezdtem el fókuszálni. Erre tehát marketingszempontból szántam rá magam, de nem titkolom, hogy a párkapcsolat és házasság témája mindig is fontos volt számomra, így magától értetődő volt, hogy e szívemhez közel álló területet válasszam.

Mit tart a mediáció lényegének?

A mediáció egy kommunikációs, konfliktus-kezelési módszer, amelyben egy vitahelyzetet, konfliktushelyzetet egy kívülálló személy segít átbeszélni a résztvevő felekkel bizonyos kommunikációs szabályok és lépések szerint. Lényege, hogy a mediátor középen áll, kívülálló marad, és a vitában álló felek mindegyike győztesen jön ki a fennálló konfliktusból.

A mediáció területe pontosan azért fogott meg, mert azt láttam benne, hogy mindenki érdeke érvényesülhet úgy, hogy a másiké nem csorbul.

Nagyon széleskörű a mediáció felhasználási területe. Használható egy munkahelyen, ahol a munkatársak között feloldhatatlan ellentét húzódik például a feladatmegosztás kérdésében. Használható egy családban, ahol a szülők és a gyermek veszekszik a munkamegosztás, a zsebpénz vagy a tanulmányi eredmények miatt. És persze egy férj és feleség is békésen át tudja beszélni a problémáit a mediáció keretei között, míg mediátor nélkül sokszor már csak kritizálni és bántani képesek egymást.

És ami érdekes, hogy a mediációs módszertant a jog is igénybe veszi. Tehát nemcsak segítő ill. támogató foglalkozásúak alkalmazzák munkájuk során. Hazánkban a mediáció módszerét használó jogi eljárásokat közvetítői eljárásnak nevezik, amely egyre több területen válthatja ki az elhúzódó, költséges és kapcsolatromboló pereskedést. A közvetítői eljárás tehát egy olyan jogi eljárás, amely a mediáció módszertanát használja és az abban való részvétel bizonyos joghatásokkal jár. De ezt a két fogalmat nagyon sokan keverik, összemossák – még szakmai körökben is.

Hogyan jellemezné a saját mediációs tevékenységét?

Én azt az irányt képviselem itthon, amit házassági, párkapcsolati mediációnak nevezünk. A pontos elnevezés „maradjunk házasok”-mediáció, ha az amerikai "mediation to stay married" kifejezés pontos fordításához ragaszkodunk. Ez az irányzat az Egyesült Államokból indult el a 90-es években, mégpedig nagyrészt ügyvédi kezdeményezésre. Noha sokan úgy gondolják, hogy házasságokkal, komoly párkapcsolatokkal foglalkozni inkább csak a pszichológia területéről érkezetteknek van létjogosultsága, ott jöttek az ügyvédek, és azt mondták, hogy ha a válás során a feszültségekkel teli, jogi vonatkozású témákat is meg lehet beszéltetni a felekkel, akkor miért ne lehetne a kapcsolat problémáiról is beszélgetni. Ha a mediáció módszere működik vagyonjogi kérdések átbeszélésekor, miért ne működhetne magánéleti konfliktusok kezelésében is? No, erre szolgál a házassági mediáció, tágabb értelemben ezzel foglalkozom.

Nagyon széles palettán mozognak az elém kerülő konfliktusok. Van, amikor látszólag kisebb horderejű téma kerül elő, mint például, hogy milyen színűre fessük a garázskaput. De vannak komolyabbak is: külön költözzön-e a férj vagy sem, miután folyamatosan bántják, sértegetik, és emellett elhanyagolják egymást a feleségével. A mediációnak nagyon fontos része, hogy a felek egy jól körülhatárolható problémával jöjjenek a mediátor elé. A mediáció ugyanis nem párterápia, fontos elkülöníteni tőle, mert az a pszichológia és a pszichológusok területe. Nekünk, mediátoroknak viszont úgy kell dolgoznunk, hogy nem használunk terápiás módszereket. Erre mondok is egy példát.

Eljött hozzám egy olyan házaspár, akik között nagyon nagy volt a körkülönbség, gyakorlatilag egy tanár házasodott össze az egyik korábbi diákjával. És a kapcsolatukra rányomta a bélyegét az, hogy reggelente összevesztek valamilyen apróságon, ami miatt rendszeresen késve ért be a tanár a munkahelyére, a felesége pedig délutánig feloldhatatlan sértődéssel tudott a férjével beszélni. Ez volt a konfliktus, amit elém hoztak. Nos, terápiás szemlélettel egy szakember arra fokuszálhatott volna, hogy húha, itt nagy a korkülönbség! És ezt helyezné középpontba. Az apakomplexust, a feleség gyermeki énjének és viselkedéseinek hatásait, a férj szülői szerepét, amely kijött ezekben a konfliktusokban.

A szűk és szigorú értelemben vett párterápia akaratlanul is megpróbálja egyfajta betegségként kezelni a helyzetet, és arra keres választ, hogy miként lehetne a feleket és a kapcsolatot „gyógyítani”. Ezzel szemben a mediációval nem megyünk a múltba és a gyerekkorba. Inkább megnézzük, hogy kinek mi az érdeke az adott helyzetben, és az hogyan teljesülhetne úgy, hogy a másik fél is jól jöjjön ki a helyzetből.

Az említett esetben a férj érdeke az volt, hogy szeretett volna időben beérni munkahelyére. A másik oldalról pedig a feleségnek az volt a problémája, hogy ő reggelente úgy érezte, nem kap a készülődés során figyelmet és kedvességet, és ezért könnyen megsértődött, lényegében akármin. Ez mindennapos reggeli vitákhoz vezetett. A mediáció során mindkét felet alaposan kikérdezzük és meghallgatjuk, hogy lássuk, miről szól a probléma. Közösen meghallgatjuk egymás érzéseit, mélyen meghúzódó motivációit. Ebben az esetben például nagyon szépen kirajzolódott, hogy a feleség mindössze két-három percet szeretett volna kapni reggel, amikor ő egy kicsit „meg van babusgatva”, kicsit ráfigyelnek. A férj ehhez képest – az újbóli késéstől rettegve – nagyon kapkodva készült a munkahelyére, se egy reggeli köszöntésre, se egy ölelésre nem volt képes. A feleség ebből folyamatosan azt érezte, hogy nem kapja meg a neki járó figyelmet. A megoldásuk végül az volt, hogy a férj tudatosan megadta ezt a reggeli két-három perces babusgatást, a feleség pedig ettől feltöltődött és odafigyelt arra, hogy a sértődését jobban tudja kezelni. Eltűntek a felesleges veszekedések, a férj pedig beért a munkahelyére. Ha ezeket a problémákat nem beszéltük volna alaposan át a mediációban használt módszertan szerint, akkor soha nem derült volna ki, hogy valójában mi áll a konfliktus hátterében, és összeütközések sora rombolta volna tovább a kapcsolatot.

Tehát tulajdonképpen az egésznek van egyfajta prevenciós jellege?

Igen, abszolút.

Általában a párok milyen korosztályból szoktak önhöz fordulni?

Alapvetően teljesen vegyes a korosztály. A 60-65 év felettiek egy kicsit kevesebben jönnek, és a 25 év alattiak is nagyon kevesen vannak. A hozzám fordulók közel fele a 40-55 év közötti korosztályból kerül ki. Ez persze csak az én statisztikám, amely többek között a marketingkommunikációm és az ajánlások eredménye, és nem tükrözi a hazai kollégák gyakorlatát. Érdekes viszont, hogy az első megkeresés a pár női tagjától érkezik az esetek közel háromnegyedében.

És jellemzően házasságban élő párok keresik meg?

Alapvetően igen, körülbelül az esetek 80%-ában. Ennek oka, hogy a házasság egy komolyabb elköteleződéssel járó kapcsolati forma. Ahol pedig ilyen vagy ehhez hasonló elköteleződés nincs, ott a megmentésre való igény kisebb. Ha egy-két éve van együtt egy pár, de még nem házasok, komolyabb krízishelyzetben nekik egyszerűbbnek tűnik egy szakítást kimondani, minthogy nekimenjenek egy mediációs folyamatnak. A másik oldalról viszont, ha már gyerek is van, az egy komolyabb elköteleződést jelent a kapcsolatban, és nagyobb az igény az együtt maradásra. A közös vagyon, közös vállalkozás összetartó ereje szintén nagy. Ilyen körülmények között nagyobb a hajtóerő, hogy az adott pár egy mediációban részt vegyen.

Milyen párkapcsolati stádiumban szokták megkeresni a párok? Amikor az életközösség már teljesen megromlott, és egy utolsó utáni esélyt szeretnének adni a kapcsolatuknak, vagy inkább akkor, amikor még menthető a kapcsolat?

Amikor egy pár már a bontóper megindításán gondolkozik, az az esetek többségében a megoldatlan konfliktusok kicsengése. Ezért inkább az a jellemző, hogy megelőző, prevenciós céllal keresnek meg. Itt szeretnék azonban utalni arra is, hogy létezik egy, a miénkhez közeli mediációs terület, a válási mediáció. Lehetőség van már a bontóper megindítása előtt a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések rendezése céljából mediátorhoz fordulni. Tehát az ilyen jellegű válási mediációra a bontóper előtt jönnek, és a mediációs folyamat nem a kapcsolat megmentésének, hanem a kapcsolat békés rendezésének égisze alatt zajlik. Érdekes, hogy Magyarországon a bontóper megindítása előtt válási mediációra leginkább azok jelentkeznek, akik közös megegyezéssel minél gyorsabban le akarják tudni a bontóperüket. Ők a mediációt nem elsősorban a vitás kérdések átbeszélésére és rendezésére veszik igénybe, hanem folyamatgyorsító eszközként használják. Ilyenkor a pár tudja, hogy mit akar (gyorsan elválni), és arra kéri a mediátort, hogy segítsen egy olyan keresetlevél elkészítésében, illetve mediációs megállapodás létrejöttében, amely tartalmának köszönhetően gyorsan lezajlik az egész válási procedúra.

Általában mennyi idő alatt szokott megoldást találni egy adott problémára?

A megoldást soha nem én találom, hanem a házaspár. Az én dolgom nagyon kényelmes: meg kell hallgatnom a feleket, segítenem kell az érzéseiket kifejezni, egymást meghallgatni, az igényeket és érdekeket a felszínre hozni, és a megoldási ötleteikből nekik kell a megfelelőt kiválasztani. Hogy mikor érünk ennek a végére, az az esettől, a házaspártól függ, és attól is, hogy időben jönnek-e el a mediációra. Vannak 1-2 alkalom alatt lezajlódó folyamatok, például ha arról vitázik egy pár, hogy ki és hogyan vigye a gyerekeket reggelente az iskolába. Vannak 4-6 alkalmas folyamatok is. Erre példának talán azokat az eseteket hozhatom, ahol a konkrét vitatéma mögött komolyabb eltávolodás is áll.

Van-e valamilyen módszere az utánkövetésre?

A házassági mediációban fél év, majd egy év után szoktuk követni, hogy a házasfelek tartják-e a megállapodásukban foglaltakat. Ha probléma van a megállapodás betartásával, általában jelentkeznek maguktól előbb is.

Van olyan pár, aki például már több éve jár önhöz?

Van ilyen, de nem azért, mert nem működik a mediáció. Hiszen a mediációnak az egyik lényegi eleme a gyorsaság. Azért térnek vissza rendszeresen, mert ők fontosnak tartják, hogy havonta eljöjjenek pár órára, ott szabályozott keretek között „kinyithassák a cipzárt”, átbeszélhessék, hogy éppen mik a problémáik, utána pedig „visszahúzhassák a cipzárt”, hogy miután elmennek tőlem, egy hónapot nyugalomban éljenek. Az ilyen ügyfelek kvázi hobbiból, egyfajta bérletesként járnak, de nagyon tiszteletreméltó tudatosságnak tartom ezt a hozzáállást.

Köszönjük szépen a beszélgetést.

Szabó Tibor Zsombor és Nagy Gergő

***

Az interjú folytatódik. A következő részben a téma jogi háttere, szabályozási kérdések, valamint a házassággal kapcsolatos kérdések és válaszok kerülnek napirendre.

***
A fotókat Lambert Attila készítette.
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.