Robotok vehetik át az ügyvédek helyét? Automatizálható-e egy tárgyalás vagy a szerződésírás? A mesterséges intelligencia fejlődésének jogászokat érintő kérdéseiről a New York Times közölt cikket az év első napjaiban.

robot ügyvéd jogi asszisztens gépesítés New York Times Polányi Mihály automatizálás

 

A jogászokat sokszor írják le a leggyengébb láncszemként a magas képzettséget igénylő fehér-galléros dolgozók helyettesítésénél a most kezdődő automatizálási hullámban. Az elmúlt években az Egyesült Államokban az úgynevezett jogi kutató (e-discovery) szoftverek megnövekedett használata felvetette annak valószínűségét, hogy a 35 dolláros órabérért dolgozó jogi asszisztensek és a 400 dolláros órabérért dolgozó ügyvédek olyan programok áldozataivá válnak, amelyek az embereknél gyorsabban és pontosabban tudják olvasni és elemezni a jogi dokumentumokat.

A dolgozók lecserélését célzó szélesebb hullám előfutáraként lehet az ügyvédek sorsára tekinteni. A mesterséges intelligencián alapuló technológiák új generációjának gyors forgalomba hozatala olyan aggodalmaknak adott helyt, miszerint a kék- és fehér-galléros szakmák – túlnyomórészt rutinmunkájának – automatizálása ki fog terjedni az olyan magasan fizetett hivatásokra is, mint a jogi és orvosi munka.

Mindez újabb automatizálás miatti nyugtalansághoz vezetett. Két az MIT-n kutató közgazdász, Eric Brynjolfsson és Andrew McAfee, valamint a Szilícium-völgy egyik informatikai vállakozója Martin Ford, több könyvet is írt a témáról (“Race Against the Machine,” “The Second Machine Age,” “The Lights in the Tunnel” és “Rise of the Robots” ) figyelmeztetve, hogy a túl gyors műszaki fejlődés pusztító hatással bírhat a gazdaságra nézve.

Nem eszik ilyen forrón a kását.

A „munkapokalipszis”-től tartók félelmeinek ellenére a gazdaság nem követi a vészmadarak jóslatait. Az elmúlt hónapban 149 millió embernek volt munkája az Egyesült Államokban, többnek, mint bármikor történelme során. Az elmúlt hónapokban tanulmányok sora mutatott rá arra, hogy a technológiai fejlődés és a munkahelyek leváltásának viszonya sokkal komplexebb és árnyaltabb, mint azt a pesszimisták láttatni szeretnék.

Egy novemberi McKinsey & Company részére készített tanulmányban arra jutottak, hogy ha technológiai újítást vezetnek be egy munkahelyen, akkor az nagyobb valószínűséggel inkább átalakítja, mintsem megszűnteti a munkahelyeket. Ez azt az - egyre nagyobb egyetértés által övezett - megállapítást támasztja alá, hogy szükséges a „feladat automatizálás” és a „foglalkozás automatizálás” közötti különbségtétel.

A McKinsey tanulmánya szerint a jelenlegi technológiai fejlettség alapján az elkövetkezendő háromtól öt évig terjedő periódusban az állások kevesebb, mint 5 százalékát lehet teljesen automatizálni. Ennél még szembeszökőbb a Bostoni Egyetem jogi karán kutató James Bessen tanulmánya, amely szerint

pozitív kapcsolat mutatható ki egy állástípus számítógépesítése és a foglalkoztatás növekedése között.

Ezek a tudományos munkák egy másik közelmúltbéli tanulmányt is alátámasztanak, melynek szerzője David Autor, az MIT-n munkaerővel foglalkozó közgazdász, aki azon kutatásairól ismert, melyek az amerikai közepes jövedelmű, közepes képesítést igénylő állások jelentős csökkenését mutatták ki az elmúlt években.

Ennek ellenére a Gazdasági Kilátások című lapban 2015 nyarán Autor feltette a kérdést: „Miért van még mindig olyan sok munkahely?” Rámutatott, hogy az automatizálás éppen olyan gyakran csak kiegészíti a munkavégzést, mint ahányszor le is cseréli azt. Azt jósolta, hogy a mesterséges intelligencián alapuló technológiák a jövőben is le fogják váltani a rutinmunkákat, azonban egyúttal meg fogják növelni azoknak a munkahelyeknek a számát, ahol problémamegoldásra, rugalmasságra és kreativitásra van szükség.

Autor korábban arról is írt, hogy mit tart az automatizálás határának. A mesterséges intelligencia tervezésében rejlő kihívást a legjobban Polányi Mihály a pre-modern számítástechnikai korszak filozófusa foglalta össze:

„Többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani…”.

Más szóval sok olyan emberi tevékenység létezik, melyet nem tudunk formálisan körülírni. Az emberi viselkedés ezen aspektusainak szimulálására pedig nem lehet számítógépeket programozni.

robot ügyvéd jogi asszisztens gépesítés New York Times Polányi Mihály automatizálás

A „Robotok lehetnek az ügyvédek?”című új tanulmány is ezt a nézőpontot támasztja alá, amelyet a múlt héten tett közzé Dana Remus, az Észak-Karolinai Egyetem jogi karának és Frank S. Levy, az MIT munkaerővel foglalkozó kutatója. Tanulmányukban azt vizsgálták, hogy egy ügyvéd munkájának melyik részét lehetne automatizálni.

A kutatás azt sugallja, hogy jelenleg a legfejlettebb mesterséges intelligencia a legjobb esetben is csak szerény előrelépéseket mutathatna a jogi szakmákban. A ténylegesen kiszámlázott órák elemzését követően az ügyvédek által végzett munkát széles, általános kategóriákban vizsgálták a kutatók. Ezt követően pedig mindegyik kategóriát elemezték, hogy a létező mesterséges intelligenciával és automatizálási technológiákkal hogyan lehetne őket helyettesíteni.

Mint kiderült, az ügyvédkedés a feladatok széles skáláját foglalja magában: dokumentumok olvasása és elemzése, tanácsadás, bírósági tárgyalás és persze az esküdtek meggyőzése. Sőt mi több, a dokumentumok olvasása az ügyvédek tevékenységének csak relatíve szerény részét teszi ki.

A kutatók megfigyelték, hogy az ügyvédek által végzett tevékenységek jó része esik abba a kategóriába, amelyet Polányi nehezen kódolható emberi magatartásként definiált. „Ha egy feladat kevésbé strukturált, mint ahogyan sok feladat ilyen” írják a kutatók „akkor is gyakran nehéz minden eshetőséget előrelátni”. Mint írják, a jelenlegi jogi kutató szoftverek is jelentős részvételt igényelnek a hús-vér ügyvédektől.

A tényleges jogi munkamódszereket a kiszámlázott órák alapján elemezték, ami alapján a kutatók azt becsülték, hogy a teljes jogi munkának körülbelül 13 százaléka eshet végül az automatizálás áldozatává. Természetesen, ha ennyi munka egy év alatt tűnne el, az borzasztó hatással lenne, azonban – mint írják - fokozatos, több éves bevezetéssel mindez kevésbe lenne észrevehető.

Megjegyezték azt is, hogy még az olyan start-up cégek esetében is, mint a LegalZoom és a Rocket Lawyer - két jogi dokumentumok készítésében segítséget nyújtó weboldal – az automatizálás hatása valószínűleg inkább az eddig kevésbé kiszolgált szektorokra terjedne ki, mintsem a jelenlegi jogi szolgáltatások lecserélésére.

A mesterséges intelligencián alapuló technológiák folytatni fogják útjukat a munkahelyeinkre, azonban inkább megváltoztatni fogják a munkát, nem pedig megszüntetni.

„Még ott is ahol az automatizálás jelentős fejlődést ért el, a hatása sokkal kisebb volt, mint azt a címlapok sugallják.” - írják a „Robotok lehetnek az ügyvédek?” szerzői.

Írta: John Markoff, fordította: Kocsis Gergő

***

A cikk eredeti angol nyelvű változata a The New York Times new york-i kiadásának 2016. január 4-ei számában jelent meg.

Képek: innen és innen.