Komoly kérdéseket vet fel egy évek alatt átgondoltan kidolgozott magánjogi törvény rövid időn belüli módosítása. Magát a törvény kidolgozottságát, minőségét kérdőjelezik meg azok a jogpolitikai indokok, amelyek egy magánjogi kódex módosítását tűzik ki célul, és nem engedik érvényesülni a kipróbálatlan normákat. Ezek a jogpolitikai döntéstervezetek már a jogbiztonság kérdéskörét is feszegetik.

Az 1959. évi V. törvény átfogó módosítása a 2000-es évek óta napirenden volt. 2000 és 2013. február 11-e között több jelentős törvényjavaslat látott napvilágot, amely a Polgári Törvénykönyvet próbálta volna korszerűsíteni, de ezek sikertelenek voltak. Ezen korszerűsítési folyamatok kiemelkedő alakja Vékás Lajos volt, aki kifejtette véleményét a 2014. március 15-e óta hatályban lévő magánjogi kódex módosításával kapcsolatban. Nyílt levelében hangsúlyozta, hogy évtizedes szakmai előkészítés eredménye a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.). A 2010-es évek első fele a magyar jog kodifikációjáról szólt, gondolok itt az Alaptörvényre, valamint a Btk. és a Ket. újraformálása ezekben a pillanatokban is zajlik, tehát a jogalkotó az összes nagyobb jogterületet modernizálni és fejleszteni kívánja. Ezen olimposzi törvények elfogadása, ilyen rövid időn belül kapkodásra utalhat a jogalkotásban.

Egy ilyen környezetben született meg az a Ptk., amely módosítása éppen napirendre került. Amennyiben elvetjük, azt a lehetőséget, hogy a kapkodás eredményeképpen születettek a fent említett törvények, centrumba kell azt a kérdést helyeznünk, hogy miért szükséges az átfogó módosítás egy olyan kódex esetében, amelyet még a kipróbálatlanság jellemez! Az a jogalkotói elképzelés elfogadhatónak tekinthető, hogy a hatályos jog anyagát átláthatóvá, kezelhetővé kell tenni, és a bírói ítélkezésből ki kell vonni az önkényességet, előre gyártott gondolati sémák kialakításával, a kiszámíthatóság jegyében. De ezen elképzelés vélhetően már e kódex megalkotásakor irányította a jogalkotót.

Az előző kérdéskörből egyenesen következik, hogy a bírói jogalkalmazás jövőbeni bizonytalansága igen nagy eséllyel előfordulhat. E feltevés, mint az átfogó módosítás legitimációjának alapja igencsak megkérdőjelezhető annak fényében, hogy a Ptk. 15-20.000 normatételének túlnyomó többsége még nem került a jogalkalmazó kezei közé, elvétve fordult elő olyan tétel, amely felsőbb bíróságok elé került. A Ptk. esetleges jogértelmezési nehézségeinek, valamint az ebből adódó jogalkalmazás devianciáinak kiküszöbölését tűzte ki célul a Kúria Jogelemző Csoportja. 

Létező indokként még felmerülhet az üzleti élet igényeinek kielégítése. Ezen elképzelés jogalkotói visszásságok egyik motívuma is lehet akár. De azt meg kell említenünk, hogy a jelenleg hatályos Ptk. megalkotásakor ezen igények sem szorultak periférián kívülre.

A fent említett indokok - amelyek persze nem a teljesség jegyében születtek- legitimitásának megítélése nem ezen cikk témája, viszont ki kell térni arra, hogy egy lehetséges módosítás alapjaiban megrengetheti a jogállam egyik legfontosabb „nélkülözhetetlen” tartalmi elemét, a jogbiztonságot, ami program és célkitűzés is egyben - írja Lenkovics Barnabás „Adalék a jogbiztonsághoz” című tanulmányában. Tehát a jogbiztonság a jogállam szerves része, amely az Alaptörvényben is megtalálható a B) cikk (1) bekezdés alatt. Ezen megállapítás eredményéből levezethető, hogy jogrendszerünk alapjait rengetné meg egy ilyen hirtelen és talán meggondolatlan módosítás. A magánjog világában nagy igazságnak számít az, hogy „a jogrendet túlnyomóan nem az államkényszer hatalma, hanem a polgárok önkéntes alkalmazkodása tartja fenn, és csak ez alakítja át a törvény holt betűjét élő joggá”(Szladits).

Ha egy kis utópisztikus gondolkodásba fogunk, a módosítás utáni időszakot kell megvizsgálni a jogbiztonság, érvényesülése szempontjából. A jogbiztonság érvényesülésének fokai a következők (amelyeket Petrétei József „A jogbiztonságról” című művében gyűjtött össze):

• "a társadalmi viszonyok szabályozottságával (a rendszer rugalmasságával, a szabályozási mulasztások hiányával)
• a szabályozás minőségével (egyértelmű, kiszámítható, stabil és végrehajtható jogszabályok létével)
• a jogrendszer egységes és áttekinthető voltával, a szabályozás megismerhetőségével
• a jogalkalmazás konzisztens és kiszámítható voltával,
• a jogalkalmazói döntések végrehajthatóságával,
• a szerzett jogok és a lezárt jogviszonyok védelmében részesítésével, a jogorvoslathoz való jog garantálásával és a méltányosság biztosításával.”

Ezen kritériumok mentén haladva, az utópisztikus világban nekünk kell megállapítani, hogy jogállamunk mennyire biztosított, és a jogbiztonság, mint célkitűzés felé mennyire közelítünk.

 Mátrai József

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!